Főmenü megnyitása

Bettino Ricasoli [ejtsd: rikazoli] (Firenze, 1809. március 9.Brolio, 1880. október 23.) báró, olasz államférfi.

Bettino Ricasoli
Bettino Ricasoli.jpg
Született 1809. március 9.[1][2]
Firenze
Elhunyt 1880. október 23. (71 évesen)[1][2]
Castello di Brolio
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség
  • mayor of Florence
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Sardinia (1860. április 2. – 1860. december 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1861. február 18. – 1865. szeptember 7.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Italy (1861. június 12. – 1862. március 3.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1861. június 12. – 1862. március 3.)
  • minister of War of the Kingdom of Italy (1861. június 12. – 1861. szeptember 5.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1861. szeptember 1. – 1862. március 3.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1865. november 18. – 1867. február 13.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Italy (1866. június 20. – 1867. április 10.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1866. június 20. – 1867. október 27.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1866. június 20. – 1866. június 29.)
  • minister of Justice of the Kingdom of Italy (1867. február 17. – 1867. március 24.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1867. március 22. – 1870. november 2.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1870. december 5. – 1874. szeptember 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1874. november 23. – 1876. október 3.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1876. november 20. – 1880. május 2.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1880. május 26. – 1882. október 2.)

Bettino Ricasoli aláírása
Bettino Ricasoli aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bettino Ricasoli témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Régi toszkánai család sarja, Firenze és Pisában nevelkedett, később azonban Brolio várában (Siena mellett) a gazdaságnak szentelte magát. Csak 1847-ben lépett nyilvánosságra, amikor a toszkánai nagyherceg elé egy reformtervezettel járult és Firenze polgármestere lett. Az 1859 április forradalomban mint egyike a legelsőknek a nagyherceg ellen lépett föl, májusban belügyminiszter lett, augusztus 1-jén pedig Toszkána diktátora, mely állásában aztán Olaszország egyesítését nagyban támogatta. Toszkána annektálása után 1860. március 26-án Viktor Emánuel kinevezte őt Toszkána főkormányzójává, április 6-án pedig a belügyminisztérium igazgatójává és Cavour halála után (1861 június) olasz miniszterelnökké tette. Helyét azonban 1862 márciusában Rattazzinak kellett átengednie és csak 1866-ban, az osztrák háború kitörése előtt lépett ismét a kormány élére. Minden kísérletnek, amely a porosz szövetség felbontására irányult, hevesen ellene szegült és erélyesen sürgette a háború megkezdését. Ennek befejezése után Ricasoli fő feladatául az állam decentralizációját iparkodott keresztülvinni; amellett a pénzügyet javította és az állam és egyház teljes különválását sürgette. 1867-ben feloszlatta a parlamentet, anélkül azonban, hogy sikerült volna neki a kabinetet célszerűen kiegészítenie és állását megszilárdítani. Így azután 1867 áprilisában kénytelen volt újból visszalépni. Ezentúl csak szórványosan szerepelt a közéletben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

ForrásokSzerkesztés