Bizmut-nitrát
| Bizmut-nitrát | |||
| |||
| IUPAC-név | Bizmut(III)-nitrát | ||
| Más nevek | Bizmut-nitrát | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 10361-44-1, 10035-06-0 (pentahidrát) | ||
| PubChem | 160911 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | Bi(NO3)3 (vízmentes) Bi(NO3)3·5H2O (pentahidrát) | ||
| Moláris tömeg | 485,11 g/mol (pentahidrát)[1] | ||
| Megjelenés | színtelen, átlátszó kristályok[1] | ||
| Sűrűség | 2,83 g/cm³[1] | ||
| Olvadáspont | 75-80 °C (bomlik)[1] | ||
| Forráspont | (nincs) | ||
| Oldhatóság (vízben) | reagál, lassan bizmut-szubnitráttá alakul[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | nincs besorolva | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A bizmut-nitrát (Bi(NO3)3·5H2O) a bizmut egyik szervetlen vegyülete.
Fizikai, kémiai tulajdonságai
szerkesztésA bizmut-nitrát színtelen, nagy, prizmás kristályok alakjában nyerhető. Igen higroszkópos. Melegítésre kristályvizében megolvad, vizet veszít, előbb bázisos sóvá alakul, majd magasabb hőmérsékleten nitrogén-oxid és oxigén felszabadulása közben bizmut-trioxiddá bomlik el. Ha oldatát sok vízzel felhígítjuk, akkor hidrolízist szenved el, és belőle fehér, csillogó kristálykák alakjában anhidrobázisos só, bizmutil-nitrát (BiO(NO3)) válik ki. A bázisos sók salétromsav hozzáadásával újra oldatba vihetők.
Előállítása
szerkesztésA bizmut-nitrát előállítása fémes bizmutból történhet, salétromsavban való oldással. A közepes töménységű (kb. 32%-os) salétromsav a bizmutot oxidálja, és aztán bizmut-nitráttá oldja:
- 2 Bi + 8 HNO3 → 2 Bi(NO3)3 + 4 H2O + 2 NO
Az oldat bepárlásával a bizmut-nitrát kikristályosítható.
Előállítható még bizmut-trioxid vagy -karbonát tömény salétromsavas oldatából történő kikristályosítással.[2]
Felhasználása
szerkesztésA kristályos bizmut-nitrát a ritkaföldfém-nitrátokkal elegykristálysort alkot, amit a ritkaföldfémek elválasztására is felhasználnak.
Felhasználják más bizmutvegyületek előállítására is.[3]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ a b c d e Biztonsági adatlap (jtbaker.com) Archiválva 2008. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- ↑ N. N. Greenwood, A. Earnshaw: Az elemek kémiája, 847. o. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. ISBN 963-18-9144-5
- ↑ Römpp Vegyészeti Lexikon A-E, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1981. ISBN 963-10-3269-8
Külső hivatkozások
szerkesztésLengyel Béla, Proszt János, Szarvas Pál - Általános és szervetlen kémia