Főmenü megnyitása

Blato (Mljet)

település Horvátországban

Blato falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Mljethez tartozik.

Blato
Blato és a Blatoi mező látképe
Blato és a Blatoi mező látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségMljet
Jogállás falu
Irányítószám 20225
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség39 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság38 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Blato (Horvátország)
Blato
Blato
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 45′ 45″, k. h. 17° 28′ 50″Koordináták: é. sz. 42° 45′ 45″, k. h. 17° 28′ 50″

FekvéseSzerkesztés

Dubrovnik városától légvonalban 51 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északnyugatra, a Mljet szigetének közép-nyugati részén, a termékeny Blatsko polje (Blatoi mező) mellett fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Blato területén már ősidők óta élnek emberek. A Blatoi mező felett található Blato Mala és Blato Velika barlangok az őskori ember lakóhelyei voltak. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaik megtalálhatók a település határában a Blatoi mezőn és Crna kladán több helyen. Ivanje polje szélénél is állt egy erődített településük. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a szigetet. 535-ben Mljet Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket Mljet szigetén is. Blato ezek közül harmadikként jött létre a termékeny Blatoi mező szélén a mocsaras Blatina-tó és ivóvízforrások közelében. Maga a település is erről a sáros tóról (blato = sár) kapta a nevét. A települést már a 10. század közepén említik. Szent György tiszteletére szentelt első temploma a 11. században épült, ma már csak a romjai láthatók.

Mljet a 12. századig maradt Bizánc fennhatósága alatt, keleti részén már ekkor a Neretva völgyéből érkezett horvát népesség lakott. A 12. század közepén a raškai uralkodók terjesztették ki uralmukat a szigetre, mely a zahumljei herceg fennhatósága alá került. Az akkori herceg Deša 1151-ben a szigetet a pulsanoi bencéseknek adományozta. Ekkor épült az innen nyugatra levő Veliko jezero tóban fekvő kis a Sveta Marija-szigeten a bencés kolostor. 1410-től a szigettel együtt a Raguzai Köztársaság része volt. 1806-ban Dalmáciával együtt a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 107, 1910-ben 160 lakosa volt. Lakosságának maximumát 227 fővel 1931-ben érte el. Jelentőségére jellemző, hogy egykor iskolája is volt, amely azonban ma már nem működik. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 39 lakosa volt. Lakói főként szőlőtermesztéssel, mezőgazdasággal foglalkoznak.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
107 93 78 118 119 160 204 227 174 165 141 107 91 77 46 39
 
A Szent Péter templom.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent György templom maradványai a 11. századból
  • Szent Péter templom a 14. századból, a 19. században átépítették.
  • Ivanje polje északi széle – ókori erődített település maradványaival, régészeti lelőhely
  • Crna klada ókori halomsírok
  • Blatsko polje ókori halomsírok
  • Blato Mala barlang a Blato polje felett
  • Blato Velika barlang a Blato polje felett

GazdaságSzerkesztés

Blato egy rendkívül termékeny mező szélén, hegyektől védett helyen, források közelében fekszik. Fekvése kedvező feltételeket biztosít a mezőgazdaság fejlődéséhez, különösen a szőlőtermesztéshez. A közeli Blatina-tóban sok az angolna, mely a téli időszakban megdermed, így könnyű a halászata és szintén jelentős táplálékforrás. A helyi lakosság a 4 km-re fekvő Kozarica kikötőjén keresztül jut el a legközelebbi nagyvárosba Dubrovnikba.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Blato (Mljet) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

A Wikimédia Commons tartalmaz Blato (Mljet) témájú médiaállományokat.