Wikipédia

Boldog vég

Rakovszky Zsuzsa novelláskötete

A Boldog vég Rakovszky Zsuzsa 2020-ban az Osiris Kiadónál megjelent novelláskötete. Ugyanez a címe a könyv egyik novellájának is.

Boldog vég
Szerző Rakovszky Zsuzsa
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Műfaj novelláskötet
Sorozat Osiris Literatura
Kiadás
Kiadó Osiris Kiadó
Kiadás dátuma 2020
Média típusa könyv
Oldalak száma 248
ISBNISBN 9789632764047
Sablon • Wikidata • Segítség

A kötetrőlSzerkesztés

A kötet hét novellát tartalmaz, keletkezési idejük nincs feltűntetve.

  • Piroska
  • Az égő sün
  • Szerelem
  • Széplelkek
  • Boldog vég
  • A büntetés
  • Sorsjegy

TartalmaSzerkesztés

  • Piroska – Egy középkorú pesti nő igyekszik elmondani ismerősének, hogy a kapcsolatának „miért lett vége Tamással”. Ehhez kénytelen elmesélni – egyes szám első személyben, mintha vele történt volna – az ötvenes éveiben járó, 1956 óta Bécsben élő férfi neveltetését és benne Piroska, a bébiszitter szerepét. Aki lényével és módszerével megtestesíti a Rákosi-rendszer hazug, nyomasztó világát.
  • Az égő sün – Egy rövid kezdő jelenetben feltárul apa és fia, két nemzedék konfliktusa, pedig csak annyi történik, hogy a fiút – aki könyvesszekérről könyvet árul – apja hazahívja vacsorára (az anya épp felépült egy megfázásból). Ábel azonban munka után barátnőjéhez, Kriszhez megy, akivel meglátogatnak egy szegény családot. A diplomás, de állatmenhelyen dolgozó lány budai lakásából tüntetést szervez a facebookon, mert valaki állítólag meggyújtott egy sünt. Ábelnek ez jut eszébe hazafelé, amikor egy védekező, félelmében összegubózó sünt talál.
  • Szerelem – „Mindig is valami felháborodáshoz hasonló érzést keltett bennem a feleségem étvágya…” – gondolja egy férfi erdei sétájuk alkalmával, a vendéglői ebéd közben. Majd elmondja megismerkedésük és házasságuk történetét, Eszter iránti ellentmondásos érzelmeit, képzelgéseit. Az ebéd utáni séta közben az asszony letér az ösvényről és eltűnik. A férfi sokszor elképzelte már, hogy a felesége hirtelen eltűnik vagy a halálhírét hozzák. Most is megrémül, „de vajon mitől? A félelemtől? Vagy valamiféle reménytől?”
  • A Széplelkek különbözik a többi novellától: valamikor a 18-19. század fordulóján, Németországban játszódik és nyolc levélből áll. Az „anyuskájá”-val Weimarból épp elköltözött érzékeny, csupa-szív Anette írogatja őket ottani drága barátnőjének, Elise-nek („für Elise”). Beszámol érzelmeiről és a vele történő eseményekről: hirtelen támadt meghitt barátságáról a jóságos Sopfie-val, ezzel a „finom és érzékeny lélek”-kel (146. o.), aki meghívta a házukba, és aki rideg férjének áldozata. Az utazásából egy idő után hazatérő férj, Meyer úr zárkózott, semmivel nem törődik, egykedvűen néz keresztül a vendégen is. Azután Anette szomorúan, majd döbbenten kezdi panaszolni, hogy amit korábban írt, az mind visszájára fordul.
  • Boldog vég – Judit, a 47 éves tanárnő, régóta elvált. A késő Kádár-korban vagyunk (kb. az 1980-as évek eleje). Imádott egyetlen fia (Gergő), akit egymaga nevelt fel, rögtön a diploma után a barátjával Svédországba disszidál. Juditot beidézik a hatósághoz, de nem bántják; az iskolából nem rúgják ki, sőt az igazgató ígéri, hogy „kiáll mellette”. Barátnőktől kapott tanácsok és az unokatestvér segítségével próbál még létezni, egy darabig.
  • A büntetés – Anitának végre sikerült elválnia Imrétől, a kisgyerekként ragaszkodó falusi fiútól. Annak idején szinte csak véletlenül ment hozzá, az igazi szerelme Tamás, akivel már újból együtt él. A válás után Imre kilépett munkahelyéről, lemondta a beígért amerikai munkát és eltűnt. „Szerintem meg akar büntetni – véli Anita nővére ...a bűntudatodon keresztül.” Három év múltán Imre még egy pillanatra megjelenik.
  • Sorsjegy – Egy idősödő agglegény antikvárius története, aki pártfogásába vesz és taníttatni is kezd egy 18 éves volt állami gondozott lányt, „Dorinát”. Aki folyton becsapja őt, és ő is önmagát. Rá is érvényes, amit Anette, a Széplelkek levélírója így fogalmaz meg: – Soha nem bocsátunk meg annak, aki összetöri a magunkról alkotott képet.

Kritikai fogadtatásaSzerkesztés

A kritikák a kötet legtöbb írását hosszúnak, túl részletezőnek tartják: „komótos”, „öncélú és túlírt”, „lassú, olykor kicsit unalmas”. Benedek Szabolcs azonban árnyalja ezt a képet: „Első pillantásra ezek régimódi, tradicionális elbeszéléseknek tűnnek… Aztán mégiscsak jön egy váratlan csavar, ami fölforgatja a novellák olvasása közben elsőre összeálló világot.”

Radics Viktória véleménye: ezek nem is novellák, hanem elbeszélések. „Ami összeköti őket, az a lélektani realizmus (vagy az erre irányuló törekvés), meg a polgári (kispolgári, középpolgári) perspektíva.” Bak Róbert szerint a novellák közös vonása „a precíz, sallangmentes, sok jelzővel dolgozó és lassan építkező költői hang, amely soha sehol nem bicsaklik meg.”

Feltűnő a múltban játszódó „levélnovella”, vagyis a Széplelkek ellentétes megítélése. Egyesek a legjobbnak, mások – az Élet és Irodalom és a Magyar Krónika kritikusa – a leggyengébb írásnak tartják.

Kálmán C. György hangsúlyozza a novellák értékeit – „Gáncstalan próza, kiváló történetmesélés…” –, de elemzésében inkább „kétségek, fenntartások fogalmazódnak meg”. A Szerelem elég körülményes, néha kicsit unalmas. Az Égő sün ábrázolása egysíkú, a két figura sematikus. A Piroska kiváló novella, „Magja egy hihetetlenül erős, megrázó erejű figura, [de] …miért van szükség bármiféle lekerekítésre a novella végén? … A címadó novella (Boldog vég) befejezése ugyanezért kétséges. … Káprázatos viszont a Széplelkek című írás. Mindaz megvan benne, ami hiányzik az olvasót passzivitásra és ítélkezésre szorító, "kétdimenziós" novellákból.”„Ezek a novellák sokfélék, sokféle hiánnyal, torzulással, problémával, furcsasággal – és rengeteg szép, elegáns megoldással, szellemmel és vonzerővel.”

Erre a kettősségre utalhat Radics Viktória is, amikor az általa is legjobbnak tartott Széplelkek utolsó leveléből vett idézetet választja kritikája címéül: Méz és fokhagyma.

ForrásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boldog_vég&oldid=25928904”