Bordás kórócsiga

puhatestűfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 30.

A bordás kórócsiga[1] (Helicopsis striata) Közép- és Kelet-Európában honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj.

Bordás kórócsiga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata)
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Helicoidea
Család: Hygromiidae
Alcsalád: Hygromiinae
Nemzetség: Trochulini
Nem: Helicopsis
Faj: H. striata
Tudományos név
Helicopsis striata
O. F. Müller, 1774
Szinonimák
  • Helix muehlfeldtiana Rossmässler, 1837
  • Xerocrassa muehlfeldtiana (Rossmässler, 1837)
  • Xerocrassa rhabdota Sturany, 1901
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bordás kórócsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bordás kórócsiga témájú kategóriát.

Külső megjelenése

szerkesztés
 
A bordás kórócsiga háza

A csigaház 4,5-6,5 mm magas, 6–9 mm széles, kerek és lapított, 4-4,5 kanyarulatból áll. A csigaház piszkosfehér, gyakran többször megszakított, hosszanti, barna csíkok díszítik, de a sávok elmaradhatnak. Sűrűn és szabálytalanul bordázott mind a felső, mind az alsó felén. Köldöke igen tág (a ház szélességének egyhatodát teszi ki), szájadéka D alakú, a belsején néha enyhe ajakduzzanat figyelhető meg.

Három alfaja ismert:

  • Helicopsis striata austriaca
  • Helicopsis striata hungarica
  • Helicopsis striata striata

Előfordulása

szerkesztés

A bordás kórócsiga alapvetően pontikus-pannonikus elterjedésű faj, a Fekete-tengertől nyugatra és északra él, de ritkán és elszigetelten Európa nagy részén előfordul, ahol jégkorszaki reliktumnak tekinthető. A Brit-szigetekről a jégkorszak után az újraerdősüléssel pusztult ki. Franciaországban utoljára az 50-es években észlelték, valószínűleg onnan kihalt. Svédországban csak Öland szigetén él, itt a védelmére hozott intézkedésekkel sikerült megállítani fogyását.

Magyarországon a Duna–Tisza köze és a Tiszántúl homokterületein elterjedt, a Dunántúlon csak néhány elszigetelt populációja ismert.

A H. s. austriaca alfaj már csak egy helyen él Ausztriában, ahol populációja stabilnak mondható. Ausztriából a H.s. hungarica kipusztult, Magyarországon előfordul, de pontos helyzete nem ismert. Bár javasolták már védelem alá helyezését, nálunk egyelőre még nem védett.

Bár nyugati és északi szubpopulációi visszaszorulóban vannak, Németországban és Ausztriában kritikusan veszélyeztetettnek számít, maga a faj léte nincs veszélyben. Ukrajnában és Moldáviában helyzete stabil, ezért Természetvédelmi Világszövetség listáján nem fenyegetett jelzővel szerepel. Elsősorban élőhelyének, a száraz, füves réteknek mezőgazdasági művelés alá helyezése fenyegeti.

Életmódja

szerkesztés

A bordás kórócsiga a száraz, meszes talajú rétek lakója, a laza talajú (homokos, löszös), növényekkel gyéren benőtt területeket kedveli, ahol esetenként tömegesen fordul elő. Napközben akár 10–15 cm mélyre a talajba ássa magát és inkább éjjel aktív. A külsőre hasonló más csigáktól eltérően a növények szárára és levelére nem mászik fel, hanem inkább fák és bokrok tövében fordul elő.

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.