Borisz Vlagyimirovics Stürmer
Borisz Vlagyimirovics Stürmer (oroszul: Бори́с Влади́мирович Штю́рмер; Tver tartomány, 1848. július 28. – Petrográd, 1917. szeptember 2.) orosz köztisztviselő, az Orosz Birodalom miniszterelnöke (egyben kül- és belügyminisztere is) az első világháború során.
Borisz Vlagyimirovics Stürmer | |
Az Orosz Birodalom 6. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1916. február 2.[1] – 1916. november 23.[2] | |
Előd | Ivan Goremikin |
Utód | Alekszandr Fjodorovics Trepov[2] |
Az Orosz Birodalom 15. külügyminisztere | |
Előd | Szergej Dmitrijevics Szazonov[3] |
Utód | Nyikolaj Nyikolajevics Pokrovszkij[4] |
Született | 1848. július 28.[5] Tver tartomány[6] |
Elhunyt | 1917. szeptember 2.[5] (69 évesen) Petrográd |
Párt | Russian Assembly |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Halál oka | veseelégtelenség |
Vallás | keleti ortodox kereszténység |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Vlagyimirovics Stürmer témájú médiaállományokat. |
Élete
szerkesztésBorisz Vlagyimirovics Stürmer 1848. július 28-án született Tver tartományban, az Orosz Birodalom területén. Miniszterelnöki kinevezése előtt ceremóniamesterként szolgált a cári udvarban és a belügyminisztérium egyik osztályvezetője, valamint Jaroszlavl ideiglenes kormányzója volt. 1916. február 2-án,[1] mialatt II. Miklós orosz cár a fronton tartózkodott a csapatainál, az ország irányítását feleségére Alexandrára és tanácsadójára Raszputyinra bízta, akik kinevezték a kevéssé ismert Stürmert miniszterelnökké. Stürmer nem alakított ki saját politikát és nehézségei voltak a megbeszélések tárgyának megértését illetően is, ennélfogva nagyban függött Alexandrától és Raszputyintól, akik helyette meghozták a szükséges döntéseket.[5]
1916 márciusában megkapta a belügyminiszteri tárcát is, de vezetése alatt az országban drámai méreteket öltött az infláció és a szállítási rendszer is összeomlott, ami súlyos élelmiszerellátási problémákat okozott. Stürmer nem volt képes a szükséges ellenlépéseket megtenni és végül lemondásra kényszerült, de július 20-án kinevezték külügyminiszterré. Ebben a pozícióban is alkalmatlanságról tett tanúbizonyságot. Emellett németek iránti szimpátiával gyanúsították. Akármi is az igazság ezzel kapcsolatban az tény, hogy alkalmatlansága jelentős segítséget jelentett a Német Birodalomnak az első világháború alatt. 1916 novemberében a Dumában támadást indítottak ellene és elvesztette Alexandra és Raszputyin támogatását is. 1916. november 23-án lemondásra kényszerült.[2] Az átmeneti kormány letartóztatta. 1917. szeptember 2-án a petrográdi börtönben hunyt el.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Paléologue (1982), 244;
- ↑ a b c Paléologue (1982), 355;
- ↑ Paléologue (1982), 309;
- ↑ Paléologue (1982), 360;
- ↑ a b c d Encyclopedia Britannica:Boris Vladimirovich Sturmer (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 12.)
- ↑ Spencer Tucker, Laura Matysek Wood és Justin D. Murphy. The European Powers in the First World War:An Encyclopedia. Taylor & Francis, 663. o. (1996). ISBN 081 5303 998
Források
szerkesztés- Encyclopedia Britannica:Boris Vladimirovich Sturmer(angolul)
- Spencer Tucker, Laura Matysek Wood, Justin D. Murphy:The European Powers in the First World War, Garland Publishing, 1999, New York, 663. oldal (Boris Vladimirovich Sturmer), ISBN 081533351X
- Maurice Paléologue.szerk.: Antal László: A cárok Oroszországa az első világháború alatt. Európa Könyvkiadó. 963-07-2420-0 (1982)