Borovci (Kula Norinska)
Borovci falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Kula Norinskához tartozik.
| Borovci | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Kula Norinska |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20278 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 30 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 06′ 17″, k. h. 17° 31′ 59″Koordináták: é. sz. 43° 06′ 17″, k. h. 17° 31′ 59″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Borovci témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Makarskától légvonalban 46, közúton 62 km-re délkeletre, Pločétól légvonalban 9, közúton 29 km-re északkeletre, községközpontjától 12 km-re északnyugatra fekszik.
Története szerkesztés
Borovci területe az itt található ókori halomsírok tanúsága szerint már a történelem előtti időben is lakott volt. A sírok a térség első ismert népének az illíreknek a hagyatékai, akik a római hódításig uralták a mai Dalmácia területét. A település a középkorban is folyamatosan lakott volt, amint azt a Zanogán és Mravincim és a plébániatemplomnál található sírkövek is bizonyítják és amelyek közül néhány töredék a plébániatemplom falába is be van falazva. A település közelében, a kis Rujnica-hegy északnyugati lejtőjén található Vratar középkori vára is. A vár csak az egyik oldalon közelíthető meg, mivel a többi oldalán mocsár veszi körül. A vár első írásos említése 1434-ből való, amikor Juraj Vojsalić megerősíti a Radivojevićeket a birtokában. Következő említése V. Alfonz aragóniai királynak 1444. február 19-én Stjepan Kosača herceg részére kiadott oklevelében történt. Vratart a 15. század végén hódította meg a török és a Hercegovinai szandzsákhoz csatolta. Ezzel a vár elveszítette korábbi stratégiai jelentőségét. Elhagyták és az enyészet martaléka lett. Ma csak a romjai láthatók. 1499-ben már az egész akkori neretvai krajina a Cetina folyóig török uralom alatt állt. Nehéz idők következtek az itt élő keresztény lakosságra, mert a törökök egyáltalán nem kímélték őket. Közülük sokat megöltek, mások a tengermellékre és a szigetekre menekültek. A terület a 16. században a nadjezerjei plébániához tartozott. 1563-ig a megmaradt keresztény lakosság lelki szolgálatát a ljubuški ferences atyák látták el, majd miután a török lerombolta kolostorukat a szolgálatot a zaostrogi atyák vették át.
Borovci neve 1672-ben bukkan fel először a makarskai püspöknek Marijan Lišnjić atyának a jelentésében, de ennél minden bizonnyal sokkal korábban keletkezett. A név a település első lakóitól, a Borovacoktól ered, akik már a török hódítás előtt itt éltek. A török 1683-as bécsi veresége után a keresztény seregek egymás után szabadították fel a megszállt területeket. Dalmácia népe is felkelt az idegen uralom ellen és a velencei parancsnokok vezetésével a 17. század végére ezt a területet is felszabadították. A török uralom után a terület a Velencei Köztársaság része lett. A 17. század végén és a 18. század elején a plinai plébános nemcsak a plinai plébánia területét, hanem a Borovciig terjedő terület lelki szolgálatát is ellátta. 1720-ban Borovci önálló plébánia székhelye lett, melyhez Nova Sela, Rujnica, Desne és Vid települések is hozzá tartoztak. Az 1733-ban újraalapított borovci plébánia Borovci, Nova Sela, Desne és Rujnica településeket foglalta magában. 1760-ban Stjepan Blašković makarskai püspök Desnát és Rujnicát is elcsatolta, melyek önálló plébániát kaptak.
A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 598, 1910-ben 539 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1931-ben a falunak 530 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a település szocialista Jugoszláviához került. 1957-ben Nova Sela is kivált a borovci plébániából, melyet ezután a ferencesek helyett világi papok vezettek. Megindult a lakosság elvándorlása, mely különösen az 1960-as és 1970-es években erősödött fel. 1991-től a független Horvát Köztársaság része. 1992-ig közigazgatásilag Metković községhez tartozott. 1993. január 1-jén megalakult Kula Norinska község, melynek Borovci is a része lett. A településnek 2011-ben már csak 23 lakosa volt.
Népesség szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 598 | 719 | 409 | 429 | 537 | 539 | 533 | 530 | 456 | 423 | 364 | 207 | 79 | 45 | 33 | 23 |
(1857-ben és 1869-ben az adatok Nova Sela lakosságát is tartalmazzák.)
Nevezetességei szerkesztés
- Vratar várának maradványai.[4]
- Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1672-ben említi először Lišnjić makarskai püspök. A püspök hozzáteszi, hogy a templom ugyan ép, de felszerelése meglehetősen hiányos. A templomot végzett feltárási munkák alapján ma már megállapítható, hogy két építési fázisban készült. Addig csak feltételezték, hogy a 15. vagy a 16. században épülhetett. Ezt a feltételezést a feltárás eredményei messze túlszárnyalták. Miután 1997 elején a külső é belső falakról leverték a vakolatot megtalálták az eredeti, román stílusú templom falait. Megállapították, hogy a templom boltozott volt és kőlapok fedték, a déli falon pedig egy román stílusú ablakot találtak. Mindezek alapján a szakemberek a templomot a 13. századra datálták. A templom idővel kicsi lett az egyre növekvő hívősereg befogadására, ezért 1779-ben tett lelkipásztori látogatása során Blašković püspök elrendelte bővítését. Erre azonban csak 1858-ban került sor, amikor az épületet meghosszabbították és magasították. Ennek nyomai a vakolat eltávolítása után szépen látszottak. Ekkor nyerte el a templom a mai formáját. Ekkor készült az oldalbejárat és a homlokzaton látható hatágú rózsaablak is. A három harang számára kialakított harangtornyot 1865-ben építették. A templom belső átalakítása 1968-ban történt, amikor átrendezték a szentélyt, eltávolították a régi oltárt és új, szembemiséző oltárt építettek. Áttörték az északi falat és új sekrestyét építettek, az apszis falában pedig elhelyezték Szent Miklós és Szent Rókus szobrait.
- A Gyógyító boldogasszony kápolna a plébániaház közelében áll. Az 1759-ben épített kápolna eredetileg Páduai Szent Antal tiszteletére volt szentelve. A 20. század elején Mijo Ivandić plébános az innen Amerikába kivándorolt hívek költségén bővíttette és mivel a szomszédos Nova Sela temploma már Páduai Szent Antal titulusát viselte, a kápolnát a Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelte fel. Ez alkalomból az oltárképet is kicserélték. Homlokzatán kereszt alakú ablak, felül pedig egy harang számára épített nyitott harangtorony látható, melyet még a régi kápolnáról tettek át.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5753.
Források szerkesztés
- Kula Norinska község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Borovci (horvátul)
- A metkovići Szent Miklós plébánia honlapja – Borovci Archiválva 2017. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
