Mexikói vöröstérdű tarantula

pókszabású-faj
(Brachypelma smithi szócikkből átirányítva)

A mexikói vöröstérdű tarantula vagy mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma hamorii) a pókok rendjébe, a madárpókfélék családjába tartozó pókfaj. Különös színezete miatt az egész világon az egyik legkedveltebb, hobbiállatként tartott madárpók.

Mexikói vöröstérdű madárpók
Brachypelma hamorii
Brachypelma hamorii
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok (Araneae)
Alrend: Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
Öregcsalád: Theraphosoidea
Család: Madárpókfélék (Theraphosidae)
Alcsalád: Theraphosinae
Nem: Brachypelma
Faj: B. hamorii
F. O. P.-Cambridge, 1897
Szinonimák
  • Euathlus smithi Baxter, 1993
  • Eurypelma smithi F. O. P.-Cambridge, 1897
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mexikói vöröstérdű madárpók témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikói vöröstérdű madárpók témájú médiaállományokat és Mexikói vöröstérdű madárpók témájú kategóriát.

Előfordulása

szerkesztés

Őshazája a Nyugati-Sierra Madre és a Déli-Sierra Madre hegyei között Mexikóban van, lombhullató trópusi erdőkben, de Mexikó félsivatagos területein is előfordul a faj.

Megjelenése

szerkesztés

A kifejlett Brachypelma hamorii testének alapszíne sötét, általában fekete. Utótestén piros, narancssárga hosszabb szőrök találhatók, a fekete kisebb szőrök között. Lábainak ízületein narancssárga, piros, és fehér színek láthatóak. A vedlést követően színei sokkal élénkebbek.

A felnőtt nőstény teste nagyjából 4 cm hosszú, súlya körülbelül 15 gramm. Mindkét nem egyedei hasonló megjelenésűek, de a hímeknek kisebb testük, viszont hosszabb lábaik vannak, így a méretük nagyjából megegyezik, de a nőstények tömege lényegesen nagyobb. Lábfesztávolsága 14–18 cm.

Életmódja

szerkesztés

Talajlakó életmódot folytat. Búvóhelyeit a talajba készíti, amik megvédik az esetleges ragadozóktól, mint például a fehérorrú koati. Az odúk bejárata általában növények szárához közel található. A bejáratok alig nagyobbak, mint a pók teste, viszont az üregek, melyekből 1–2 található a járatok végén, elegendőek ahhoz, hogy az állat kényelmesen ki tudja elégíteni szükségleteit, mint például a vedlés, vagy peterakás. Ilyen „intim” helyzetekben a pók selyemmel lezárja az odú bejáratát, melyhez néha leveleket és talajt is felhasznál.

A nőstények életük nagy részét az üregekben töltik, a hímek vándorolnak, nőstények után kutatva.

Viselkedése

szerkesztés

Viszonylag nyugodt viselkedése is közrejátszik abban, hogy az egyik legkedveltebb madárpókfaj. Előszeretettel használják hollywoodi filmekhez is, de mint minden vadállatot, elővigyázatosan kell kezelni ezt is. Ez a faj okozza a legtöbb regisztrált pókmarást is, ami valószínűleg az elővigyázatlanságnak tudható be.

Veszélyhelyzetben irritáló szőreivel védekezik támadója ellen, ritkább esetben mar.

Fejlődése

szerkesztés

A hamorii igen lassan éri el az ivarérett kort, azonban ezzel együtt a leghosszabb életű madárpóknak tartják. A hímek akár 10-15 év közötti kort is megélhetnek, és a nőstények állítólag akár 20-40 évig is elélhetnek, ez azonban bizonytalan, mert még nem vizsgálták elég hosszú ideig.

Talajlakó pók lévén vastag talajtakarót (legalább 5 cm) igényel, sokat tevékenykedik a talajban. Ideális terrárium méret a számára 20 cm × 30 cm × 25 cm. Kis edényben friss víz biztosítása nélkülözhetetlen.

Szívesen igénybe veszi a gazdája által behelyezett bujkálókat. 26-29 °C hőmérséklet között jól tartható, 60-70% páratartalommal társulva.

Képek a Brachypelma hamoriiról

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mexican redknee tarantula című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés