Főmenü megnyitása

Bribir (Skradin)

Település Horvátországban

Bribir falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik.

Bribir
Arheološka zona Bribirska glavica 4.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségSkradin
Jogállás falu
Irányítószám 22223
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség103 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság229 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bribir (Horvátország)
Bribir
Bribir
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 55′ 20″, k. h. 15° 50′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 55′ 20″, k. h. 15° 50′ 40″

FekvéseSzerkesztés

Šibenik központjától légvonalban 21, közúton 30 km-re, községközpontjától légvonalban 14 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, az 56-os számú főút mentén fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Bribir története a középkorigSzerkesztés

Az emberi élet legrégibb nyomait a Pećane nevű helyen találták ezen a vidéken, ahol a paleolitikumból származó tűzkő szerszám került elő. A Bribičica-patakhoz közeli termékeny mezőn található Krivače egy újkőkori település maradványaival, míg a Dola nevű helyen több őskori tűzrakóhely nyomát találták. Ez a termékeny mező nyugaton egészen Ostrovicáig nyúlik. Ennek a mezőnek és a sziklás Bukovica-fennsík találkozásánál emelkedik a háromszáz méter magasságú, tágas Bribirska glavica nevű magaslat, melynek területe meghaladja a hetvenezer négyzetmétert. Ez a közvetlenül a mai Bribir felett fekvő terület az ország egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye, mely valószínűleg már a kőkorszakban is, de legkésőbb az i. e. 1. évezred kezdetén lakott hely volt. Az ókorban az illír törzsek kialakulása idején a tengerparthoz közeli területeket a liburnok szállták meg, akiknek egyik legjelentősebb központjuk Varvaria erődített városa volt. A liburn szállásterület legdélibb pontja a mai Skradin helyén állt Scardona volt, onnan délre már a dalmát törzs területe húzódott. A rómaiak az itt talált települést még jobban megerősítették és municipium rangjára emelték. A római kultúra és építészet számos nyomot hagyott a Bribirska glavicán, ahol számos ókori épület, erődítés, cseréptöredék, eszköz, pénzérme és üvegtárgy került elő. A kora keresztény időben Varvaria egyházi szempontból a scardonai püspökség irányítása alá tartozott.

Bribir a középkorbanSzerkesztés

A Római birodalom bukását megelőző és az azt követő időben a népvándorlás korában az itteni lakosság nehéz időket élt át. Ennek a mozgalmas időszaknak a 7. században a horvátok betelepülése vetett véget, akik kezdetben még pogányok voltak, de a 9. századra már áttértek a keresztény hitre. Megalapították a horvát fejedelemséget és az ókori Varvaria romjain felépítették Bribir várát, mely egyben az első horvát közigazgatási egységek a zsupánságok (megyék) egyikének a névadója lett. A zsupánság létezésének első bizonyítékát Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnak a birodalom kormányzásáról írt 10. századi művében találjuk, melyben a horvát zsupánságok között „Berber” zsupánságot is megemlíti. A Bribirska glavicán előkerült sírok mellékleteik alapján azok a 9. század elejétől keltezhetők. A sírokra jellemző, hogy azok a temetés idején napkelte irányában voltak tájolva. Ez a temetési mód Horvátország területén a 8. század közepétől a 11. század elejéig volt jellemző. A mellékletek között, főként ékszerek, a ruházat fémből készült részei és a halott használati tárgyai voltak megtalálhatók. A korai horvát állam idejében a templomok gyakran kör alaprajzúak voltak. Az 1980-as évek közepén végzett régészeti feltárások során is egy ilyen 9. és 11. század közötti hatapszisos körtemplom alapfalait találták meg. Az alapfalak között egy ókori szarkofágokat befogadó sírboltot találtak óhorvát sírokkal. A feltárás különlegessége volt, hogy az óhorvát maradványok a mai szerb pravoszláv temető területére estek. Emiatt később a temetőnek ezt a részét betonfallal kerítették el. A 12. századtól Bribir vára a Šubić család birtoka lett, melyről a család felvette a bribiri előnevet.

 
bribiri Šubić I. Pál gróf pecsétje a 14. századból.

A család már a 11. században a horvát nemzeti királyok idején is szerepel az adománylevelekben, hatalmának kezdete azonban a 13. századtól számítható, amikor 1251-ben IV. Béla magyar király a bribiri grófi címet adományozta nekik. Hatalmuk csúcspontját a 13. század végén és a 14. század elején Šubić I. Pál gróf (1245-1312) idejében érték el akinek uralma kiterjedt Split, Trogir, Šibenik, Omiš városokra, viselte a horvát báni címet és Bosznia területe felett is rendelkezett („banus Croatorum et tocius Bosnae dominus”). A régészeti feltárások gazdag leletei is, az erős falak és templomok bizonyítják, hogy Bribir vára ebben az időben az ország legjeletősebb erősségei közé tartozott. Legjelentősebb épülete az I. Pál gróf által a 13. század második felében építtetett, a ferences kolostor épületegyütteséhez tartozó háromhajós Szűz Mária bazilika volt. A feltárások során megtalálták a bazilika sírboltját, ahol sastollal a család jelképével díszített faragott követ találtak. Ez azt jelenti, hogy a család több tagja, köztük a templom építtetője is ide temetkezhetett. Pál utódja II. Mladen gróf idejében a család hatalma már némileg gyengült, Bribir azonban továbbra is a család székhelye maradt. 1347-ben amikor II. Pál gróf Ostrovica várát a szlavóniai Zrinre cserélte a bribiri grófok hatalma is megtört. 1456-ban II. Jakab gróf halálával kihalt a bribiri grófok itteni, fő ága. A Šubićok itteni uralmának a török vetett véget, amely 1523-ban elfoglalta és lerombolta Bribir várát. A vár többé már nem épült újjá. 1574-ben a betelepült pravoszláv hívek ide építették fel új templomukat, mely mellett temetőt létesítettek.

Bribir története napjainkigSzerkesztés

A török uralom a 17. század végén ért véget, mely után velencei uralom következett. Ezután a Boszniából 1686 és 1689 között betelepülő pravoszláv vlach lakosság többé már nem a középkori Glavicára, hanem ez alá, a hegy lábához építkezett. A betelepítést azonban nem a föld birtokosai, hanem a katonai hatóságok irányították. Ezért nem csoda, hogy vitához vezetett a föld birtokosa Frangepán Miklós és a vlachok között, hogy engedélye nélkül az ő földjére települtek. A falu 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 396, 1910-ben 550 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 94 százaléka pravoszláv szerb volt. Még ez évben lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. Ebben az időszakban a Bribirska glavica horvát régészeti emlékei is károkat szenvedtek, a hegyen ágyúsütegek álltak, számos leletet elvittek. 1995 augusztusában a "Vihar" hadművelet során a horvát hadsereg foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 103 lakosa volt.

LakosságSzerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
396 590 405 440 459 550 630 663 680 723 706 580 568 549 79 103

NevezetességeiSzerkesztés

  • Bribirska glavica régészeti lelőhely a középkori Bribir maradványaival. Az első feltárások 1908-tól kezdődtek a horvát régészet atyjának Lujo Marunnak a vezetésével és kisebb megszakításokkal lényegében a mai napig tartanak. Eddig a teljes héthektáros területnek mintegy ötödét sikerült feltárni. A délszláv háború idején a Bribirska glavicán a szerb felkelők ágyúsütegei állottak, ahonnan Vodice és Šibenik térségét támadták. A Vihar hadművelet során 1995 augusztusában még a horvát hadsereg ideérkezte előtt a szerbek számos régészeti leletet megrongáltak, vagy elraboltak. 2005-től az Európai Unió a CARDS program keretében finanszírozza a régészeti feltárásokat, a lelőhely felújítását és védelmét. 2014-től a Varvaria-Breberium-Bribir projekt keretében a spliti régészeti múzeum, a sydney Macquarie egyetem és a šibeniki városi múzeum munkatársai folytatják a feltárásokat.
  • Szent Joachim és Szent Anna tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1574-ben épült. A templom szintén a Bribirska glavicán, közvetlenül a régészeti lelőhely mellett áll. Kőből épített egyhajós épület, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal. Szentélye félköríves apszisban záródik. A templom mellett egy zömök, háromemeletes különálló harangtorony is áll. A templom körül található a falu temetője. Az épület belül csaknem üres, ikonosztáza hiányosan áll.

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bribir (Skradin) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.