Bucó

A bucó (Zingel) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó nem.

Bucó
Magyar bucó (Zingel zingel)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei) Család: Sügérfélék (Percidae) Rafinesque, 1815 Alcsalád: Luciopercinae Nem: Zingel Cloquet, 1817
Szinonimák
Aspro Cuvier In Cuvier & Valenciennes, 1828
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bucó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bucó témájú kategóriát.

Előfordulásuk

A bucók Európa folyóiban és patakjaiban élnek. Vannak nagyobb elterjedésű fajok, mint például a német bucó és nagyon kis területtel rendelkező fajok is, mint amilyen a Rhône-vidéki bucó.

Az élőhelyeik elvesztése miatt, azonban veszélyeztetett fajoknak számítanak.

Megjelenésük

A halak nyújtott és vékony teste fajtól függően 15 - 30 centiméter hosszú lehet; a magyar bucó ritkán eléri az 50 centiméteres hosszúságot is. Testtömegük körülbelül 100 gramm. Az úszóhólyagjaik teljesen visszafejlődtek. E lapított testalkatú halak rejtőszíneket viselnek, hogy beleolvadjanak a környezetükbe.

Életmódjuk

A kavicsos talajú, sekély, de erős sodrású vizeket kedvelik. Éjszaka aktívak és a fenék közelében tartózkodnak. Táplálékuk férgek, apró puhatestűek, kis rákok, rovarlárvák, halikra és kisebb halak.

Szaporodásuk

Az ívási időszakuk tavasszal van. Az ikrákat kis gödrökbe rakják le.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 4 faj tartozik:

• Rhône-vidéki bucó (Zingel asper) (Linnaeus, 1758)
• balkáni bucó (Zingel balcanicus) (Karaman, 1937)
• német bucó (Zingel streber) (Siebold, 1863)
• magyar bucó (Zingel zingel) (Linnaeus, 1766)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Zingel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Zingel FishBase
• Froese, R. and D. Pauly. Editors. (2008) FishBase, version 01/2008.
• Maitland, Peter S. and Keith Linsell (2006) Philip's Guide to Freshwater Fish of Britain and Europe, Philip's, London.
• Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol, Switzerland. 646 p.