Buday József

(1854–1906) lapszerkesztő, újságíró, egyetemi magántanár

Buday József, Budai (Szeged, 1854. január 16.[1]Budapest, 1906. január 20.)[2] bölcsészdoktor, főreáliskolai tanár, egyetemi magántanár, újságíró, lapszerkesztő, Buday Dénes zeneszerző, színigazgató apja.

Buday József
SzületettBudai József
1854. január 16.
Szeged
Elhunyt1906. január 20. (52 évesen)
Budapest
Állampolgárságaosztrák–magyar
HázastársaMihalovits Emília
GyermekeiBuday Dénes
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Budai József kereskedő és Hasenblatz Anna fia. Középiskoláit a budapesti kegyesrendiek és a győri bencések gimnáziumában végezte és mint bölcselethallgató két és fél évet a Budapesti Tudományegyetemen töltött. 1877-ben tanári vizsgát tett magyar irodalomból és bölcseletből. 1878. januárban bölcsészdoktorrá avatták. Ezután nagyobb utazásokat tett, különösen Olaszországban. 1877-ben az újvidéki magyar gimnáziumhoz a magyar nyelv, irodalom és bölcselet tanárává nevezték ki. 1883-ban a budapesti II. kerületi állami főreáliskolához helyezték át és az akkor alakult Országos magyar iskola-egyesület jegyzőjévé választották. 1890-ben egyetemi magántanári címet kapott. Messze kiterjedő irodalmi munkássága a hírlapirodalom, a szakfolyóiratok többféle ágában oszlik meg, s ezek nagyobbrészt közművelődési és filozófiai tárgyakra vonatkoznak.

1877 és 1883 között az Ujvidék című hírlap állandó munkatársa volt, amelybe vezércikkeket írt. A Pesti Naplónál is dolgozott (1879–83. levelezője 1884. 18. 85. sz. 305. sz. Horváth Cyrill életr. 1887. 125. 233. sz.), de írt a Budai Hirlapba (1884. 137. sz.), a Magyar Ifjuság Lapjába (1885.), az Ujvidéki kir. kath. gymn. Értesítőjébe (1879.). Az első közművelődési Congressus Naplójába a kongresszus történetét írta.

A Magyar Philosophiai Szemlének kezdettől (1882.) munkatársa és 1885–86-ban egyik szerkesztője volt.

Felesége Mihalovits Emília (1866–1929)[3] volt.

Munkái szerkesztés

  • A bánsági német telepítvények és a Schulvereinok. Újvidék, 1887. (Különnyomat az Ujvidékből)
  • Az egyéni halhatatlanság (Újvidék, 1887)
  • A positivismus nevelési rendszere (Budapest, 1889., különnyomat a Magyar Philosophiai Szemléből)
  • Giordano Bruno élete és bölcselete (Budapest, 1889., különnyomat a Magyar Philosophiai Szemléből)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés