Főmenü megnyitása

Bugát Pál

magyar orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító

Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12.Pest, 1865. július 9.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító, a magyar orvosi nyelv egyik megteremtője. 1841-től 1844-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

Bugát Pál
Bugát Pál orvos.jpg
Született 1793. április 12.
Gyöngyös
Elhunyt 1865. július 9. (72 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
nyelvész,
egyetemi tanár
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Bugát Pál témájú médiaállományokat.

Szobra a róla elnevezett Székesfehérvári SZC Bugát Pál (egészségügyi) Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának aulájában tekinthető meg.

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja Bugát János szegény sorsú szabómester volt. A gimnázium alsó osztályait szülővárosában 1807-ben, a felsőbbeket Egerben 1811-ben, az orvostudományit 1816-ban Pesten végezte az egyetemen, ahol 1818. december 21-én orvossá, 1820. január 8-án szemészorvossá avatták.

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824. október 5-én pedig a Pesti Egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták, és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig.

Bugát 1844-ben kezdett el finnül tanulni, mivel foglalkoztatta a magyar nyelv rokonságának kérdése. 1846-ban azzal a kéréssel fordult a Magyar Tudós Társasághoz, hogy adjon neki anyagi támogatást a finn és lapp nyelv tanulmányozásához és támogassa egy hosszabb stockholmi és helsingforsi útját. Kérését azonban elutasították. Kérelmével eztán a Helytartótanácshoz fordult, amely 1846. június 9-én engedélyezte Bugát tervét, valamint ahhoz számára négyhavi fizetett szabadságot hagyott jóvá. Végül a tervezett északi tanulmányút elmaradt, aminek okát az utókor nem tudta felkutatni.[1][2] Bugát Pál elsőként szorgalmazta 1846-ban finn tanszék felállítását a pesti egyetemen.[3]

1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosává nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottmány ülésein. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt annak bukása után bujdosni kényszerült, megfosztották minden rangjától, tisztségétől, a katedrájától és a nyugdíjától is. Végül kegyelmet kapott. Idejét Budán töltötte, többnyire nyelvészeti búvárkodással, tanulta a finn és a török nyelvet, kertészkedett, és orvosi gyakorlatot is folytatott. Közéleti visszatérését csak 1861-ben engedélyezték.[4]

 
Bugát Pál emlékszoba a gyöngyösi Mátra Múzeumban

Mivel nem volt gyermeke, nyolc csángó magyar fiút fogadott háztartásába, akiket saját költségén taníttatott és neveltetett. 1830. november 17-én választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét ő vetette fel az Orvosi Tár[5] című folyóiratban. Ennek első gyűlésén 1841 májusában alapították meg[6] a Természettudományi Társulatot, melynek alapító tagjaként 1000 aranyforintot adományozott. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első négy gyűlésén alelnök volt (1841–43), és kiadott „Munkálatait” is ő szerkesztette. Ismeretes, hogy igen sok műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet 1865. július 11-én.

Arcképe kőnyomatban Rohn és Grund által Pesten, 1866-ban a Magyar Orvosok és Term. Munkálatai XI. kötetében, névaláírása pedig a Vasárnapi Ujság 1889. 44. számában jelent meg.

MunkáiSzerkesztés

  • Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pesthini, 1818
  • Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonalai. Hempel után németből ford. és boncztudományi szótárral ellátva. U. ott, 1828. Két kötet
  • Közönséges kórtudomány. U. ott, 1830
  • Éptan. Tanítványai számára. U. ott, 1830
  • Hahnemann Organon-a (Életműve) a gyógyművészségnek vagyis Hahnemann Sámuel Homoeopathiája. Magyarítva. U. ott, 1830
  • Igazítás: a tudományok és mesterségek közönséges Tára (Conversations-Lexikon) iránt és abban kiadott agyvelő czikkelyről Balogh Pál észrevételére. U. ott, 1830 (Különny. a Tudom. Gyűjteményből)
  • Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv. U. ott. 1833 (Schedel Ferenccel együtt)
  • Sebészség, [1], [2], Chelius után ford. U. ott, 1836–44. Négy kötet. (Ism. Figyelmező 1836)
 
Bugát Pál sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 169. Csontos László szobrász alkotása
  • Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford. U. ott, 1836–37. Két kötet
  • Kisded sebészi eszköztár. Fritze után ford. U. ott. 1837 (Flór Ferenccel együtt)
  • A nevezetesebb sebészi véres műtétek. Fritze után latin és magyar nyelven kiadta. U. ott, 1839
  • Magyarországi orvosrend névsora. I. év. U. ott, 1840 (Flór Ferenccel együtt)
  • Gyógyszerek árszabása. U. ott, 1843
  • Természettudományi szóhalmaz. Buda, 1844 (V. Ferdinánd királynak van ajánlva, ki a szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta)
  • Phonologiai eszméi. U. ott, 1854

Orvosi cikkei az általa szerkesztett Orvosi Tárban (1831–1848), Akadémia Évk. (II. V. 1835. 1842. Emlékbeszéd Schuster János felett), Orvosok és Term. Munk. (1842. 1846.); Faragó János szobrász életrajza a Magyar Sajtóban (1857. 109. sz.), Természetrajzi és gazdasági cikkei a Tudományos Tárban (1838–39) és az Akadémiai Értesítőben (1850–56) jelentek meg. A bonctudományi műszavakról (U. ott, 1829. II–VII.) és a kézművesi műszavakról a Vasárnapi Ujságban (1858) jelentek meg cikkei. Az akadémia Zsebszótára szerkesztésében is részt vett.

Szerkesztette az Orvosi Tárt Schedel Ferenccel (1831–33), azután Flór Ferenccel 1848-ig. Több kötetre terjedő nyelvészeti kéziratait a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.

JegyzetekSzerkesztés

  1. KAPRONCZAY Károly: Magyar-baltikumi orvosi kapcsolatok. In: Kapcsolatok Magyarország és Európa más részei között a tudományok, a technika és az orvoslás történetében (a 2001. évi ankét anyaga) 2002. 171-174. o. http://real-eod.mtak.hu/6253/1/Tanulmanyok_2002_38_Kapronczay_Magyar_baltikumi_orvosi_kapcsolatok.pdf
  2. SZÁLLÁSI Árpád: Orvostörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. II. rész. http://real.mtak.hu/79581/2/SZALLASI.OSSZES.2.pdf
  3. BERECZKI Gábor: Hunok Svájcban és egy lépéstévesztés. In: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. 1998. 173-177. o. https://core.ac.uk/download/pdf/51306996.pdf
  4. BŐSZE Péter, KAPRONCZAY Károly: Bugát Pál munkássága. In: MAGYAR ORVOSI NYELV, 13 (2). 104-123. o. http://real.mtak.hu/19480/1/MONY_2013_02_Bugat__Bosze__u_103755.273549.pdf
  5. Orvosi Tár, 1840. 185-202. I.
  6. Orvosi Tár 1841. II. 241. l.

ForrásokSzerkesztés