Buići (Župa dubrovačka)

település Horvátországban

Buići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.

Buići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségŽupa dubrovačka
Jogállásfalu
Irányítószám20207
Körzethívószám(+385) 20
Népesség
Teljes népesség356 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság191 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 38′ 28″, k. h. 18° 11′ 42″Koordináták: é. sz. 42° 38′ 28″, k. h. 18° 11′ 42″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

A Dubrovnik városától légvonalban 8, közúton 12 km-re keletre, községközpontjától légvonalban és közúton 2 km-re északra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Makoše és Petrača között, a hercegovinai határ mellett fekszik.

Története szerkesztés

A szomszédos Petrača határában a két falu között a középkori Szent György maradványai között előkerült ókori kőtöredékek bizonyítják, hogy ezen a területen már az ókorban éltek emberek. A leletek kora az ókortól a 10. századon át egészen a 12. századig terjed, mely azt igazolja, hogy itt később is folyamatos élet volt. A falu pontos keletkezése nem ismert, de a 14. században már bizonyosan lakott volt. Ekkor épült középkori temploma, melynek helyén a mai templom áll. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát. A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 179, 1910-ben 184 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 359 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népesség szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
179 168 209 235 191 184 228 228 214 208 210 193 213 178 269 359

Nevezetességei szerkesztés

  • Szent Nedjelja temploma 1912-ben épült az azonos titulusú, 1362-ben épített templom helyén.
  • Buići és Petrača között találhatók a középkori Szent György templom[4] maradványai, ahol 2006-ban egy 11. századból származó glagolita feliratos kőtáblát találtak. A leletet ma a spliti régészeti múzeumban őrzik. A templom körül temető is volt. Itt 28 sírt tártak fel, melyekből a 10. század első feléből származó bizánci ezüst pénzérme, 4 darab 11. – 12. századi bronz bizánci pénzérme és glagolita feliratos tégla töredékek kerültek elő. A falmaradványok között ókori sírkőtöredékeket, kerámia töredékeket, tetőcserepeket, állati csontokat és kagylókat találtak. A leletek megerősítik, hogy itt már az ókorban település állott.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés