Bujavica

település Horvátországban

Bujavica falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.

Bujavica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségLipik
Jogállásfalu
Irányítószám33543
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség22 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság217 m
Terület5,14 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 25′ 37″, k. h. 17° 01′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 37″, k. h. 17° 01′ 48″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Pozsegától légvonalban 51, közúton 70 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, és közúton 17 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Pakra déli partján fekszik. Keletről Lovska, nyugatról Janja Lipa, északról Brezine, délről Novi Grabovac falvak határolják. Brezinével közös vasútállomása van a Banova Jaruga-Lipik vasútvonalon.

Története szerkesztés

A régészeti leletek alapján területe már az ókorban lakott volt. Ezt bizonyítják a Banova Jaruga-Lipik vasúti pályatest közelében talált ókori település és temetőjének maradványai.

A térség a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bujavicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bujavicza” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bujavicza vel. Bukovicza” néven 16 házzal, 94 katolikus vallású lakossal találjuk. [3]

1857-ben 177, 1910-ben 308 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 97%-a szerb, 3%-a horvát anyanyelvű volt. A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 89%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború első szakaszában szerb ellenőrzés alá került. Az Orkan-91 hadművelet első szakaszában 1991. október 14-én foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben a településnek 33 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
177 186 213 254 283 308 312 392 229 229 183 147 97 75 2 33

Gazdaság szerkesztés

A település nevéhez főződik a magyar kőolaj és földgázkutatás utolsó nagy Trianon előtti sikere. 1915 és 1918 között a Dráva és Száva közti területen, a kincstárat képviselő Böck Hugó, a pénzügyminisztérium bányászati kutatási osztálya vezetőjének megbízásából földtani térképezést végeztek. Ezek a munkálatok igazolták Böcknek azt a véleményét, mely szerint a neogénképződmények a már korábban feltárt Erdélyi-medencéhez hasonlóan, a Horvát-medencében is meggyűrődtek, ugyanis több boltozatot mutattak ki. A bujavicai boltozaton lemélyített 1. számú kutatófúrás földgáz és kőolajtelepet tárt fel, 360 és 396 méteres mélységben alsópannóniai és szarmata rétegekből. A felfedezés eredményét a magyar ipar Trianon miatt már nem hasznosíthatta. 1926-ban az itt kitermelt földgázból indult meg a gumigyártáshoz nélkülözhetetlen ipari korom gyártása a szomszédos Brezinán, ahonnan az üzemet később Kutenyára költöztették.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés