Bund Károly

Bund Károly (Besztercebánya, 1869. június 4. – Budapest, 1931. május 16.) magyar erdőmérnök, szakíró.

Bund Károly
Született	1869. június 4. Besztercebánya
Elhunyt	1931. május 16. (61 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	erdőmérnök, szakíró
Iskolái	Selmeci Akadémia (–1890)
Sírhelye	Farkasréti temető (43-1-80)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

1890-ben az Erdészeti Főiskolán, Selmecbányán erdőmérnöki oklevelet szerzett. Munkálkodott állami szolgálatban, 1891, később a Földművelésügyi Minisztériumban 1894-től.

1900 és 1930 között a legelső titkára volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, 24 éven át szerkesztője volt az Erdészeti Lapok című folyóiratnak. 1923-ban közalapítványi főerdőtanácsosnak nevezték ki, ezután megkapta még a minisztériumi tanácsos rangját is. Nagyon sok önálló közleményt jelentetett meg az Erdészeti Lapokban. A Ferenc József-rend lovagja.

1931-ben hunyt el, sírja a különleges, fa és erdész szobor kompozícióval a farkasréti temetőben található [43-1-80]. Sírfelirat a szobor oldalán: "Bund Károly fejfájára. Dús levelű erdőnek voltál a sáfára, mikor Trianonból fagy dermedt a fára. Szomorú lett a fa, hullott a levele, s ahogy a levél szállt, múltál el Te vele."

Bund Károly

Főbb művei

Néhány kötetet is írt, önállóan, vagy társszerkesztőként:

• Hengertábla (Tavi Gáborral és Vadas Jenővel, Besztercebánya, 1891)
• Szakvélemény Budapest székesfőváros erdőgazdaságáról (Budapest, 1900)
• Vázlatok a külföldi erdőgazdaság köréből (Budapest, 1900)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Bund Károly (1869-1931) (Erdészeti Lapok, 1931. 6. sz.)