Cankópartfutó

madárfaj (Calidris)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 31.

A cankópartfutó (Calidris subruficollis) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Cankópartfutó
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Alrend: Scolapaci
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Arenariinae
Nem: Partfutó (Calidris)
Merrem, 1804
Faj: C. subruficollis
Tudományos név
Calidris subruficollis
(Vieillot, 1819)
Szinonimák
  • Ereunetes subruficollis (Vieillot, 1819)
  • Tryngites subruficollis (Vieillot, 1819)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cankópartfutó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cankópartfutó témájú kategóriát.

Korábban az Ereunetes subruficollis néven az Ereunetes madárnem egyetlen fajának számított.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1819-ben, a Tringa nembe Tringa subruficollis néven,[3] egyes szervetek a Calidris nembe helyezik Calidris subruficollis néven.[4]

Előfordulása

szerkesztés

Észak-Amerika tundrás vidékein fészkel, telelni Dél-Amerikába vonul. Kóborló példányai eljutnak Európába is.[2]

Kárpát-medencei előfordulása

szerkesztés

Magyarországon ritka alkalmi vendég.[2]

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 18-20 centiméter, szárny fesztávolsága 43-47 centiméteres, testtömege 125-142 gramm körüli, a hím kicsit nagyobb a tojónál.[2]

Életmódja

szerkesztés

Rovarokkal táplálkozik, de gerincteleneket és magvakat is fogyaszt.[2]

Szaporodása

szerkesztés

A talaj mélyedésébe készíti fészkét, melyet fűvel bélel ki, melybe a tojó legtöbbször 4 tojást rak. A tojásokon csak a tojó kotlik 23-25 napig, röpképességüket 16-20 naposan érik el.[2]

  1. Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 19.)
  2. a b c d e f Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
  4. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 16.)

További információk

szerkesztés