Carlo Denina

olasz történész, filológus és író

Carlo Giovanni Maria Denina (Revello (Piemont), 1731. február 28.Párizs, 1813. december 5.) olasz történész, filológus és író.

Carlo Denina
Született1731. február 28.[1]
Revello[2]
Elhunyt1813. december 5. (82 évesen)[3][4]
Párizs[5]
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Denina témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Torinóban végezte teológiai és bölcsészeti tanulmányait és 1754-ben Pinerolóban a humán tudományok tanára lett. Ezt az állását azonban el kellett hagynia, mert tanítványaival olyan vígjátékot adatott elő, melyet Denina maga írt, s melynek éle a papok ellen irányult. 1756-ban a szónoklattan, majd a görög- és olasz nyelv és irodalom tanára lett a torinói egyetemen. A Firenzében álnév alatt kiadott, a szerzeteseket ostorozó Dell' impiego delle persone című műve miatt másodízben vesztette el állását és a vercelli szemináriumban 6 hónapi fogságot szenvedett, melynek kitöltése után a kormány szülőhelyére száműzte. Nagy Frigyes meghívására 1782-ben Berlinbe utazott, ahol az akadémia tagja lett és előbb a követségi tanácsos címet kapta, majd berlini kanonok lett. Clef des langues című művét I. Napóleonnak ajánlotta, aki ezért Deninát császári könyvtárnokká nevezte ki Párizsba, mely állását haláláig megtartotta.

Nevezetesebb művei szerkesztés

  • Delle revoluzioni d'Italia libri ventiquattro (3 kötet, Torino, 1769-70)
  • Storia dell' Italia occidentale (6 kötet, Torino, 1809-10)
  • La Russiade (Berlin, 1799) (eposz, melyben Nagy Péter orosz cárt magasztalja)

Jegyzetek szerkesztés

  1. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  2. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 31.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 20.)
  5. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 28.)

Források szerkesztés