I. Cirill konstantinápolyi pátriárka
I. Cirill, vagy Kürillosz Lukarisz (Kandida, 1572. november 13. – 1638. június 27.) alexandriai görög pátriárka III. Cirill néven 1601-től 1620-ig; majd konstantinápolyi pátriárka 1620-tól 1623-ig, 1623-tól 1633-ig, 1633-tól 1634-ig, 1634-től 1635-ig, és 1637-től 1638-ig. Arról nevezetes, hogy megpróbálta bevezetni – sikertelenül – a reformációt az ortodox kereszténységben.
| III. / I. Cirill | |||||
| Alexandria, majd Konstantinápoly püspöke | |||||
 | |||||
| Született | 1572. november 13. Kandida | ||||
| Elhunyt | 1638. június 27. Boszporusz | ||||
| Nemzetiség | görög | ||||
| Iskolái | Padovai Egyetem | ||||
| Felekezet |
| ||||
| Püspökségi ideje 1601 – 1620. november 4. (Alexandriában) | |||||
| Püspökségi ideje 1620. október 20. – 1638. június 20. (Konstantinápolyban, megszakításokkal) | |||||
| |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. / I. Cirill témájú médiaállományokat. | |||||
Élete
szerkesztésA görög Cirill fiatalon a Padovai Egyetemen folytatott tanulmányokat, majd Genfbe látogatott el, és ott megismerkedett a kálvinizmussal. Ezután visszament Keletre, és Alexandriában pappá szenteltette magát. Később Litvániába jött, és a vilnai iskola igazgatójaként elsősorban főleg azon fáradozott, hogy a ruszinok készülő ortodox–katolikus egyházi egyesülését megakadályozza. Mivel nem járt sikerrel, visszatért Alexandriába, ahol 1602-ben pátriárkává választották.[1]
Közel 20 évnyi pátriárkátus után, 1621-ben Cirill elnyerte a konstantinápolyi patriárkai széket. Mivel nem titkolta a kálvinizmussal rokon nézeteit, egy konstantinápolyi zsinat hamarosan letette tisztségéből, és a török kormány segítségével Rodosz szigetére száműzette. Az angol és németalföldi (holland) követek néhány hónap múlva nagy mennyiségű pénz megfizetésével újra visszaszerezték méltóságát, Cirill pedig – ezek támogatásával – annál bátrabban folytatta munkáját. Nézetei miatt másodszor, harmadszor, és negyedszer is letétették az ortodox körök a pátriárkátus éléről, de hatalmas pártfogói segítségével Cirill újra és újra visszaszerezte tisztségét, és tovább dolgozott az ortodox egyház megrefomálásán. Amikor ötödszörre is trónfosztották és száműzték, a janicsárok – minthogy Cirillt fölségárulással is megvádolták – útközben megfojtották és holttestét a Fekete-tengerbe dobták.[1]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Cirill (6), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. január 15.
