Constantin Vidmar

Constantin Vidmar (Log nad Škofjo Loko, 1851. április 13. – Gaweinstal, 1937. április 6.) szlovén teológus, egyházi író.

Constantin Vidmar
Született	1851. április 13. Log nad Škofjo Loko
Elhunyt	1937. április 6. (85 évesen) Gaweinstal
Állampolgársága	jugoszláv Szerb–Horvát–Szlovén Királyság osztrák–magyar osztrák
Foglalkozása	teológus pap szerzetes
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Tanulmányait Triesztben (1862–1863) és Bécsben (1864–1869) végezte. 1869-ben lépett be a bencés rendbe. 1874-ben szentelték pappá, 1888-ig mint pap tevékenykedett, 1888 és 1900 közt Krems an der Donauban tanított, ezután nyugdíjba vonult. Teológiai doktori címét Tübingenben szerezte.

1875-ben publikált először, írói munkássága homiletikai és apologetikai írásokból áll. 1887-ben készítette el Johann Emanuel Veith életrajzát. Matthias Robitsch kérésére átdolgozta, és kibővítette annak egyháztörténeti munkáját (Geschichte der christlichen Kirche, első kötet: 1889, második kötet: 1891, mindkettő Regensburgban jelent meg). Introductio és Corpus Iuris Utriusque (1886), Compendium repetitorium theologiae dogmaticae (1893), Compendium repetitorium juris ecclesiastici (1894) címeken szakmai útmutatókat készített a teológiai vizsgákra készülők számára. Az első világháború alatt Kriegspredigten címen prédikációgyűjteményt jelentetett meg (1916 és 1917). 1906 és 1936 közt a Haec loquere et exhortare című lapot szerkesztette. Írt egy munkát a bencés szentek életéről is.

Források

• A Szlovén Életrajzi Lexikon vonatkozó szócikke