Csátés láprét

A csátés láprét (Orchio-Schoenetum nigricantis (Allorge 1921) Oberd. 1957), illetve Schoenetum nigricantis az üde mészkedvelő rétlápok (Caricion davallianae) társulástani csoportjának egyik növénytársulása.

Kormos csáté (Schoenus nigricans)

Kialakulása, elterjedése

A nedves lápterületek egyik leggyakoribb, viszonylag nagy területet borító társulása, amely jellemzően a vízállásos, elláposodó réteken alakul ki. Európa sík- és dombvidékein gyakori, nálunk főleg a Kis- és Nagyalföld mentett ártéreinek és buckaközi laposainak homokos talaján, valamint a Dunántúl karsztvízfeltöréses medencéiben és völgytalpi rétlápjain fordul elő.:

• Hanságon,
• Esztergom közelében a Duna árterén,
• Mezőföldön a Sárréten,
• Duna–Tisza közén a Solti-síkságon,
• Cserhátban,
• Aszófő közelében,
• Fonyódi-berekben,
• Tapolcai-medencében,
• Bakonyalján,
• Sopron környékén.

Megjelenése, fajösszetétele

Színe üde zöld. A domináns kormos csáté (Schoenus nigricans) zsombékjai között sok lágyszárú kísérő tűnik fel. A mohák szerepe alárendelt.

A társulás állandó tagjai:

• nagy szittyó (Juncus subnodulosus),
• illatos hagyma (Allium suaveolens),
• barna sás (Carex hostiana),

Gyakori kísérő fajok:

• halványkék ördögharaptafű (Succisa pratensis),
• alacsony pozdor (Scorzonera humilis),
• mocsári galaj (Galium palustre),
• mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris),
• hússzínű ujjaskosbor (Dactylorrhiza incarnata),
• széles levelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis),
• mocsári nőszőfű (Epipactis palustris),
• pókbangó (Ophrys sphegodes),
• lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa).

Kiemelkedő értékes fajok:

• lisztes kankalin (Primula farinosa subsp. alpigena) — ritka, jégkorszaki reliktum faj a Balaton-felvidéken,
• rovarfogó havasi hízóka (Pinguicula alpina) — kipusztulóban.

Életmódja, termőhelye

Tavasszal tocsogós; a vízfelszín fölé a kormos csáté (Schoenus nigricans) 20–30 cm magas zsombékjai emelkednek. Háromszintű: fejletlen mohaszinttel és két lágyszárú szinttel (20–30 cm, illetve 60 cm). Az egyes élőhelyek annyira kicsik, hogy a műholdas felvételeken nem vehetők ki.

Igen ellenálló, konzervatív társulás, amely még lecsapolás után is sokáig megőrzi szerkezetét. A láprét kiszáradásának, a tőzeg bomlásának jele a kékperje uralkodóvá válása a felső gyepszintben — ez a Molinietosum szubasszociáció a törzsváltozatnál sokkal fajszegényebb; benne a lápréti fajokat mocsárréti elemek váltják fel.

Források

• Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai
• TERRA Alapítvány: Láprétek
• TERRA Alapítvány: Csátés láprét
• Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt: ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0 — D1 – Láprétek (Caricion davallianae)