Wikipédia

Csáthy Szabó István

gyógyszerész, üzletember
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 6.

Csáthy Szabó István (Mezőcsát, 1834. december 15.[1] – Miskolc, 1903. május 4.[2]) magyar gyógyszerész, üzletember.[* 1]

Csáthy Szabó István
Született1834. december 15.
Mezőcsát
Elhunyt1903. május 4. (68 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Szülei csáthy Szabó István és Csurgay Zsuzsánna voltak.[* 2] István után még két fiuk (Kálmán 1836, Maximilian 1838) és egy lányuk (Zszuzsánna vagy Susánna 1840) született.[3] Iskolai tanulmányait a miskolci református főgimnáziumban végezte. Egyetemre a szabadságharc bukása után Pesten, majd Bécsben járt, és 1853-ban itt kapta meg „gyógyszerész és vegytudor" diplomáját. Vegyészeti gyakorlatát 1853 és 1857 között Bécsben és Pesten szerezte meg, majd visszatért Miskolcra. Diplomáját a megyei közgyűlés még ebben az évben elfogadta.[4] 1860–ban Radely József gyógyszerésztől vásárolta meg az 1817-ben alapított Magyar Korona nevű patikát. Ez volt a város ötödikként létrehozott gyógyszertára a Széchenyi utca 11. szám alatt (az épületet mára lebontották).[5] 1866-ban Pesten kémiai doktorátust szerzett. Szakmája ekkor ipari tevékenységnek számított, így 1867-ban Miskolc lajstromba vett iparosa lett. Az 1871-es ipari kiállításon a gyógyeszközök körébe tartozó szódavíz előállításáért és forgalmazásáért kitüntetést kapott.[4] 1879-ben a Borsod-Miskolczi Háziipari Egyesület pénztárnokává választották.[6] 1882-ben jól menő gyógyszertárát eladta Rácz Györgynek, aki feleségül vette Ilona lányát.[5][7] Ettől kezdve üzleti vállalkozásaival foglalkozott.[8]

Szőlőket vásárolt az Avason, Tállyán, Diósgyőrben, az Avason pincéje is volt.[8] Feltételezik, hogy az avasi Csáti sor róla kapta a nevét.[9] Borászata országos és nemzetközi díjakat nyert.[10] Fontos szerepet vállalt a filoxéra elleni harcban. 1890-ben „védekezési szövetkezet'-et alakított, de – minthogy a fertőzés országos probléma volt – ez a vállalkozása nem lehetett sikeres.[11]

1875-ben téglagyárat alapított a diósgyőri koronauradalom területén, és az uradalommal kötött szerződés alapján gyártotta tégláit. Miskolcon három téglagyár működött, ez volt a másodikként létrehozott. 1877-ben a három cég „Miskolczi Egyesült Téglagyár" néven egyesült, és Csáthy Szabó haláláig a gyár igazgatóságának tagja maradt. Igazgatója volt a Borsod-Miskolci Gőzmalomnak is.[12][13] Jelentős városfejlesztési munkák pénzügyi támogatója volt. A városi közlekedést először gőzvasúttal akarta megvalósítani, a kereskedelmi minisztériumtól engedélyt is kapott rá. Célszerűbbnek látszott azonban egy villamos vonal megvalósítása, amire 1895-ben újabb engedélyt kapott. A miskolci villamos 1897-re készült el, egyvágányos, kitérős rendszerben. Csáthy Szabó természetesen tagja volt a villamos vasutat üzemeltető Miskolci Villamossági Rt. igazgatóságnak.[14] Az első tervek szerint a villamos vonal a Tiszai pályaudvartól egészen Felsőhámorig futott volna, de végül a Verestemplomnál valósult meg a nyugati végállomás. Volt még egy „keresztirányú” (észak-dél) mellékvonal is, amely a Búza tértől a Népkertig tartott.[15]

1872-től egészen a haláláig, a legtöbb adót fizetők (virilisták) között a városvezetésben is fontos szerepet játszott. 1884-ben a Miskolci Hitelintézet igazgatója, 1898-tól (vagy 1900-tól) a Miskolci Takarékpénztár vezérigazgatója volt. Igazgatósági tagja lett az 1897-ben Budapesten megalakult Villamos Vasút részvénytársaságnak. A város politikai életében az egyesült ellenzék vezéreként játszott szerepet. Tagja volt mindkét miskolci kaszinónak, a Nemzeti Kaszinónak és a Polgáregyletnek. Négy háza volt a városban, de ő és családja az Alsó Papszeri (ma Rákóczi utca 14.), Grabovszki-ház néven ismert épületben lakott.[16][17] Vezető tagja volt a Borsod-Miskolczi Orvos-Gyógyszerész Egyesületnek.[8] Olyan sok gazdasági vállalkozása volt, és ennek révén akkora befolyással rendelkezett, hogy a Borsodmegyei Lapokban „helyi Montecuccoli”-nak nevezték.[13]

1873-ban 211 kötetes könyvadománnyal segítette a református főgimnázium könyvtárát,[18] ezen kívül vegyszerekkel is ő látta el az iskolát.[19] 1902-ben elnöke lett a Miskolczi Színház Rt-nek, aminek a veje, Rácz György is tagja volt.[7]

Felesége Benczúr Gizella Zsófia (1842–1912), Benczúr Gyula festőművész unokahúga volt. Házasságukból négy lánygyermek született: Margit (1863), Sarolta (1865), Ilona (1866) és Anna (1869).[4][3] 1903-ban hunyt el Miskolcon, sírja a Deszkatemetőben van.[9]

Megjegyzések

szerkesztés
  1. ↑ Nevében a nemesi csáthy előnév Miskolcon beolvadt a vezetéknevébe, és Csáthy Szabó néven szerepelt.
  2. ↑ Néhány más forrás Miskolcot jelöl születési helyének és 1835-öt születési évének.[3][4]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ FS1
  2. ↑ FS2
  3. ↑ a b c Geni
  4. ↑ a b c d MiÍK10 89. o.
  5. ↑ a b Gyógyszerész 806. o.
  6. ↑ Szendrei 589–590. o.
  7. ↑ a b Rácz
  8. ↑ a b c Lexikon
  9. ↑ a b Kapusi
  10. ↑ Szendrei 790. o.
  11. ↑ MÍK10 90. o.
  12. ↑ Téglagyár 249–250. o.
  13. ↑ a b Tóvári 96. o.
  14. ↑ Tóvári 21. o.
  15. ↑ Villamos
  16. ↑ Tóvári 76–77. o.
  17. ↑ Gyógyszerész 812. o.
  18. ↑ Szendrei 465. o.
  19. ↑ Tóvári 32., 120. o.

Források

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csáthy_Szabó_István&oldid=26863471”