Csíkos sügér

csontoshal-faj

A csíkos sügér vagy csíkos fűrészessügér (Morone saxatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a Moronidae családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Csíkos sügér
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Moronidae
Nem: Morone
Mitchill, 1814
Faj: M. saxatilis
Tudományos név
Morone saxatilis
(Walbaum, 1792)
Szinonimák

  • Morone lineatus (Bloch, 1792)
  • Morone saxitilis (Walbaum, 1792)
  • Perca labrax (non Linnaeus, 1758)
  • Perca mitchilli alternata Mitchill, 1815
  • Perca saxatilis Walbaum, 1792
  • Roccus lineatus (Bloch, 1792)
  • Roccus saxatilis (Walbaum, 1792)
  • Sciaena lineata Bloch, 1792

Elterjedés
Elterjedési területe Florida környékén
Elterjedési területe Florida környékén
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csíkos sügér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos sügér témájú médiaállományokat és Csíkos sügér témájú kategóriát.

Fontos gazdasági jelentőséggel bíró hal. A tengerek partmenti vizeinek lakója, csak íváskor úszik fel a folyókba. Kifejlett korukban 120 centiméter hosszt és 35 kg-os tömeget érnek el, a legnagyobb ismert példány 200 centiméteres és 57 kg-os volt. A hátúszóján 9-11 tüske és 10-13 sugár van, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 7-13 sugár látható.

ElőfordulásaSzerkesztés

Őshonos Észak-Amerikában az Atlanti-óceán partvonala mentén egészen a Szent Lőrinc-folyóig és jelen van a Mexikói-öbölben. Anadrom faj ezért az édesvízbe vándorol ívni. Népszerű a horgászok és fogyasztói körében, ezért világszerte tenyésztik.

HibridjeiSzerkesztés

Magyarországon a halgazdáságok foglalkoznak az úgynevezett hibrid csíkos sügér nevelésével. Ezt a tenyészhalat a Morone nemzetség két fajának, a csíkos sügérnek és a fehér sügérnek (Morone chrysops) a keresztezéséből hozták létre. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1980-as évek végétől kezdve sikeresen tenyésztik, mert könnyen és gazdaságosan értékesíthető termék. Jelentős termelő országai még Izrael és Olaszország.[1]

ÉletmódjaSzerkesztés

A csíkos sügér életkorától függően egymástól igen különböző élőhelyeken jelenik meg. Ez egyfajta életkor-függő alkalmazkodás, az életciklusok változása eltérő igényeket támaszt. Ebben elsődleges szerepet játszik a vízhőmérséklet, mivel életfunkcióik úgy működnek a leghatékonyabban, ha a számukra az adott pillanatban legmegfelelőbb hőmérsékletű vizet keresik fel. Mivel a faj adott életkorú egyedei mindig ugyanabban a víztérben találhatók, nagy valószínűséggel az életkor függvényében változik (csökken) a hőmérséklet-igényük.

A lárvakorban (1 hónapos kor előtt) legfeljebb 20 °C, de inkább ennél is alacsonyabb hőmérsékletet igényelnek. A fiatal egyedek 24-29 °C-os hőmérsékleten érzik jól magukat, de e tartomány alsó felén, 24-26 °C hőmérsékleten növekednek a leggyorsabban. A felnőtt példányok a 22 °C körüli hőmérsékleteket keresik.[2]

SzaporodásaSzerkesztés

A hímek kétéves koruktól ivarérettek, testhosszuk ekkor 0,3-0,35 méter, tömegük 0,3-0,6 kg. A nőstények 4-5 évesen ikráznak először, a későbbiekben nem minden évben, de több alkalommal ismételhetik az átlag 10 éves élettartamuk alatt. Első ikrázáskor 0,45-0,55 méter hosszúak és tömegük 1,5–2 kg. Egy alkalommal nagyjából egymillió ikrát bocsátanak ki. Az ikrák lebegnek a tengervízben, a lárvák 3-4 nap alatt kelnek ki, a víz hőmérsékletétől függően. A planktonikus, lárvaszerű fiatalok egy hónap alatt alakulnak önállóan úszó hallá, 2-3 éves korukig a folyótorkolatok közelében, vagy egyéb félsós brakkvizekben élnek. Egész életét képes édesvízben leélni, de felnőtt korában mégis a tengerbe vándorol.[2]

GalériaSzerkesztés

 
A Coosa folyóból fogott Morone saxatilis, Alabama
 
Illusztráció a halról

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Internetes leírások a csíkos sügérrőlSzerkesztés