Csalitjáró pocok

Csalitjáró pocok
	Megázott csalitjáró pocok
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Hörcsögfélék (Cricetidae);
Alcsalád:	Pocokformák (Arvicolinae);
Nemzetség:	Arvicolini;
Nem:	Microtus; Schrank, 1798
Alnem:	Microtus;
Faj:	M. agrestis;
Tudományos név
	Microtus agrestis; Linnaeus, 1761
Szinonimák
Szinonimák
	Microtus agrestoides Hinton, 1910; Microtus angustifrons (Fatio, 1905); Microtus arcturus Thomas, 1912; Microtus argyropoli Ognev, 1944; Microtus argyropuli Ognev, 1950; Microtus argyropuloi Ognev, 1952; Microtus armoricanus Heim de Balsac & Beaufort, 1966; Microtus bailloni (de Sélys Longchamps, 1841); Microtus britannicus (de Sélys Longchamps, 1847); Microtus bucklandii (Giebel, 1847); Microtus carinthiacus Kretzoi, 1958; Microtus enez-groezi Heim de Balsac & Beaufort, 1966; Microtus estiae Reinwaldt, 1927; Microtus exsul Miller, 1908; Microtus fiona Montagu, 1922; Microtus gregarius (Linneaus, 1766); Microtus hirta (Bellamy, 1839); Microtus insul Lydekker, 1909; Microtus insularis (Nilsson, 1844); Microtus intermedia (Bonaparte, 1845); Microtus latifrons (Fatio, 1905); Microtus levernedii (Crespon, 1844); Microtus luch Barrett-Hamilton & Hinton, 1913; Microtus macgillivrayi Barrett-Hamilton & Hinton, 1913; Microtus mial Barrett-Hamilton & Hinton, 1913; Microtus mongol Thomas, 1911; Microtus neglectus (Jenyns, 1841); Microtus nigra (Fatio, 1869); Microtus nigricans (Kerr, 1792); Microtus ognevi Scalon, 1935; Microtus orioecus Cabrera, 1924; Microtus pannonicus Ehik, 1924; Microtus pallida Melander, 1938; Microtus punctus Montagu, 1923; Microtus rozianus (Bocage, 1865); Microtus rufa (Fatio, 1900); Microtus scaloni Heptner, 1948; Microtus tridentinus Dal Piaz, 1924; Microtus wettsteini Ehik, 1928;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csalitjáró pocok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csalitjáró pocok témájú médiaállományokat és Csalitjáró pocok témájú kategóriát.

A csalitjáró pocok (Microtus agrestis) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

A csalitjáró pocok csaknem egész Európában (messze Ázsia belsejéig), szinte minden élőhelyen megtaláljuk. Magyarországon a Dunántúl déli és délnyugati felében él.^[2] Leggyakrabban kertekben, szántóföldeken, parkszerű tájakon, sűrű sövényekben, valamint vizek közelében, nedves réteken, mély fekvésű mezőgazdasági területeken, nyirkos erdőkben fordul elő.

Megjelenése szerkesztés

Sötétebb és hosszabb szőrű bundája, megkülönbözteti a mezei pocoktól

A csalitjáró pocok feje és teste együttesen 9,5-13 centiméter, farka 2,7-3,5 centiméter hosszú, testtömege 20-45 gramm. Bundája sötétebb és hosszabb szőrű, mint a mezei pocoké (Microtus arvalis). Fülkagylóit csak felső részükön borítják hosszú, lazán álló szőrök, belül azonban csupaszok.

Életmódja szerkesztés

A csalitjáró pocok föld alatti járatrendszert készít, sűrű növényzet védelmében. A táplálékkínálattól és a hőmérséklettől függően nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. A járatok lakókatlanba és éléskamrákba torkollnak. Területhatárait gyakran ürülékkupacokkal és jellegzetes, megrágott fűszálakkal jelöli. A csalitjáró pocok tápláléka füvek, gyökerek, télen a fák kérgét is fogyasztja.