Csatáry Lajos

Csatári Csatáry Lajos (eredeti neve: Grósz Lajos) (Nagyvárad, 1832. november 16. – Budapest, 1907. november 16.) magyar királyi miniszteri tanácsos, a magyar királyi államvasutak főorvosa, egyetemi magántanár, az országos közegészségügyi tanács tagja, az élet- és járadék-biztosító intézet orvosi tanácsosa, 1848/49-iki honvédszázados, a honvéd menház felügyelő bizottságának elnöke, a Lipót- és vaskoronarend lovagja, a belga Lipót- a török Medjidie- és a szász Ernesztini házi rend tulajdonosa, több bel- és külföldi tudományos társulat választmányi tagja.

Csatáry Lajos
Született	1832. november 16. Nagyvárad
Elhunyt	1907. november 16. (75 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Grósz Frigyes
Foglalkozása	orvos igazságügyi szakértő katonatiszt
Tisztsége	egyetemi tanár
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (29/3-2-77)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csatáry Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Szülei: Grósz Frigyes (1798–1858) szemész és Wertheimer Henriette voltak. 1847-ben végezte el a gimnáziumot. Bécsi orvosnövendékként részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, majd hazatérve honvédtiszt lett. 1852-ig emigrációban volt; őrnagyi rangban szolgált a török hadseregben. Elvégezte a bécsi egyetemet 1855-ben. 1857–1868 között Bihar vármegye törvényszéki orvosaként dolgozott. A törvényszéki orvostan magántanáraként 1859–1868 között a nagyváradi jogakadémmián, 1868–1870 között a pesti egyetem jogi karán a törvényszéki orvostan előadója volt. 1870–1906 között a MÁV főorvosa volt. 1872-ben egyetemi magántanár lett. 1876-ban, 1878-ban és 1883-ban részt vett a nemzetközi egészségügyi kiállításokon (Brüsszel, Párizs, Berlin). 1878-ban csatári előnévvel magyar nemességet kapott. 1879–1882 között valamint 1888–1889 között és 1891-ben részt vett a nemzetközi orvosi és egészségügyi kongresszusokon. 1882-ben Szende Béla honvédelmi miniszter a honvédmenházi felügyelő-bizottságba nevezte ki. 1906-ban vonult nyugdíjba.

Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. Nagy szerepe volt a hazai közegészségügyi intézmények (bábaképzés, vasúti egészségügy, mentőegyesületek) megszervezésében. A világon elsőként szervezte meg a vasúti egészségügyi mentőszolgálatot 1870-ben.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (29/3-2-77).

Művei

• Orvosi rendőrség (Pest, 1863)
• A törvényszéki orvostudomány gyakorlati kézikönyve (Budapest, 1888)
• Az Országos Közegészségügyi Tanács 25 éves története (Budapest, 1893)
• A vasúti egészségügy kézikönyve (Budapest, 1905)

Díjai

• Medschid-rend tiszti jelvénye (1883)
• a belga Lipót-rend lovagkeresztje (1884)
• Medschid-rend commandeur jelvénye (1889)
• a szász Erneszt házi rend első osztályú lovagkeresztje (1890)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Nemzeti Örökség Intézete
• http://mek.oszk.hu/05400/05439/pdf/Szallasi_Csatary.pdf
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor

További információk

• Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerkesztette: Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
• Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• A Kerepesi úti temető. A bevez. tanulmányt írta, az adattárat, a mutatókat és a szemelvényeket összeállította Tóth Vilmos. 2 db. = Budapesti Negyed 1999. 25. sz.
• Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7  
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8