Főmenü megnyitása

Csefkó Gyula (Baja, 1878. december 8.Szeged, 1954. december 2.) magyar nyelvész, tanító, főiskolai és egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1943-1949). A népi szóláskincs jeles kutatója.

Csefkó Gyula
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született Csefkó Gyula
1878. december 8.
Baja, magyar
Elhunyt 1954. december 2. (75 évesen)
Szeged
Nemzetisége magyar
Foglalkozása magyar nyelvész
Kitüntetései Munka érdemrend (1953)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csefkó Gyula témájú médiaállományokat.

Kutatási területei: nyelvtörténet, népnyelv, nyelvművelés.

ÉletpályájaSzerkesztés

Édesapja molnársegéd volt, korán meghalt, édesanyja özvegyen nevelte fel két gyermekét. Csefkó Gyula elemi és polgári iskolai tanulmányait Baján végezte, majd beiratkozott a Bajai Tanítóképzőbe, 1897-ben nyert tanítói oklevelet, s az adai szállási iskolában kezdett tanítani.. A tanítás mellett behatóan tanulmányozta az adai nyelvjárást, tapasztalatait egy tanulmányban összegezte Adai nyelvjárás címen. Tanulmánya díjat nyert a Magyar Nyelvőr c. folyóirat 1898. évi pályázatán, s nyomtatásban is megjelentették a Magyar Nyelvőr 1898. évfolyamában.

1898-ban beiratkozott a Budai paedagogiumba, ott 1901-ben nyert oklevelet, s az adai polgári iskolában, majd Szigetváron, később Oravicabányán tanított, 1913-ban került Szegedre a III. kerületi polgári fiúiskolába. A magyar nyelvészet területén kifejtett munkásságát tovább folytatta, szólásokat gyűjtött, szótörténeti dolgozatokat írt. 1923-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság elismerésben részesítette, Szily Kálmán Emlékéremmel tüntette ki.

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1926-ban tett egyetemi doktorátust, 1931-ben egyetemi magántanárnak nevezték ki, mind a főiskolán, mind az egyetemen tanított magyar nyelvészetet. 1941-ben kinevezték címzetes nyilvános rendkívüli tanárnak. 1943-ban Mészöly Gedeon javasolta az akadémiai levelező tagok sorába.

A második világháború után is talpon tudott maradni, mint nyelvész, mert a nyelvtudomány nem számított ideológiai tárgynak. Az újonnan bevezetett szovjet tudományos szisztéma szerint elnyerte 1952-ben a kandidátusi fokozatot. 1953-ban kitüntették a Munka érdemrenddel. 1954-ben érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.[1]

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • Az adai nyelvjárás. Magyar Nyelvőr, 1898.
  • A nyelvújítás szótárához. Magyar Nyelvőr, 1909.
  • A háborús katonanyelvből. Magyar Nyelv, 1921.
  • Kunkapitány. Magyar Nyelv, 1926.
  • Négy kis mondat Mátyás királyról. Ethnographia, 1927.
  • Szállóigék, szólásmondások. Tanulmányok szóláskészletünk köréből.[2] Budapest, 1930. 178 p.
  • Tarhonya. Népünk és Nyelvünk, 1933.
  • Hátra van még a fekete leves. Szegedi Füzetek, 1934.
  • Ha még egyszer azt üzeni... (A Kossuth nóta eredetéhez.) Nép és Nyelv, 1942.
  • Tulipiros, hupikék. In Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésenapjára. Budapest, 1942. 55-65. p.
  • Szólásaink történetéhez és magyarázatához. Magyar Nyelvőr, 1946.
  • Eb ura fakó! Magyar Nyelv, 1948.
  • Dárius kincse. Magyar Nyelvőr, 1951.

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Magyar Nyelvőr pályadíja (1898)
  • Szily Kálmán Emlékérem (1923)
  • Munka érdemrend (1953)
  • Szegeden utca viseli a nevét

EmlékezeteSzerkesztés

1965-ben emléktáblát avattak tiszteletére Szegeden, Szentháromság útja 39-41. sz. alatt, utolsó lakhelyén.

IrodalomSzerkesztés

  • Magyar Nyelvőr, 1954, 1955.
  • Magyar Nyelv, 1954, 1955.
  • Péter László: Csefkó Gyula munkássága : bibliográfia. Szeged, 1962. (Nyelvészeti dolgozatok : 33.)

ForrásokSzerkesztés

  1. Szeged, Belvárosi temető, III-411 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 12. p.
  2. Újra közreadták nyomtatásban 1977-ben és 2001. Tinta Könyvkiadó-ban.

Külső hivatkozásokSzerkesztés