Főmenü megnyitása

Csizmadia Imre Gyula (Budapest, 1932. október 30. –) magyar kémikus.

Csizmadia Imre Gyula
Csizmadia Imre 004R.jpg
Született Csizmadia Imre Gyula
1932október 30. (86 éves)
Budapest magyar
Beceneve IGC
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kémikus, Professzor emeritus

A Wikimédia Commons tartalmaz Csizmadia Imre Gyula témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Fiatalkori tanulmányait a Budapesti Lónyai utcai Gimnáziumban tanító Sain Márton, illetve a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemről menekült Benkő Károly, szeghalmi kémiatanár határozta meg.[1] A Budapesti Műszaki Egyetemen töltött egyetemi éveiben az elméleti kémiát tanító Messmer András a későbbi akadémikus volt rá a legnagyobb hatással. Végül 1956-ban szerzett vegyészmérnök diplomát, azonban további tanulmányait már Kanadában fizikai szerves kémia területén folytatta a University of British Columbia-n (M.Sc., 1959, illetve (Ph.D., 1962). Posztdoktori időszaka alatt kvantumkémiai számítási tapasztalatokat szerzett az MIT-n és a angliai University Computer Centre-nél (1962-1964). 1964-ben a Torontói Egyetemen (University of Toronto) került professzori állásba, ahol mind a kutatásban, mind az oktatásban azóta is részt vesz.[2] Az azóta eltelt időszakban a világ számos országában volt vendégprofesszor: Kanadában, Argentínában, Japánban, Kínában, Angliában, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és természetesen Magyarországon.

A tudományos tevékenységének fő célja gyógyszertervezést segítő praktikus elméleti módszerek kifejlesztése, amelybe már másodéves hallgatókat is bevon.[3] A tudásátadás konvencionális úgynevezett információalapú oktatása helyett a hatékonyabb, személyes kapcsolaton alapuló, inspirációs tanítási technikát használja (kutatásalapú tanulás/tanítás).

MunkásságaSzerkesztés

A POLYATOM programrendszer matematikai felépítését és a szoftver fejlesztését Csizmadia Imre, Malcolm Harrisonnal Jules Moskowitzzal és Brian Sutcliffe-fel együtt végezte (POLYATOM[4] az első olyan ab initio számításokra alkalmas programcsomag volt, amely Gauss típusú pályákat használt, John C. Slater Szilárdtest és Molekuláris Elméleti Csoportjába fejlesztették az MIT-n.)

1968-ban elsőként végzett LCAO-MO-SCF (“ab initio”) számításokat formamid molekulán atomon centrált Gauss típusú (GTF) nem kontrahált bázisfüggvények segítségével, meghatározva az alapállapotú molekula ionizációs potenciálját, dipólus momentumát.[5] Később az egymás mellett elhelyezkedő elektronpárok és poláris kötések sztereokémiai következményeit (Edward-Lemieux, más néven anomeric effektus) elméleti hátterét tanulmányozta.[6] A Wolff átrendeződés mechanizmusát vizsgálta kísérletes módon, amely során megmutatta, hogy az α-keto karbének gázfázisú Wolff-átrendeződése oxirén intermedier állapoton keresztül mennek végbe.[7] A mechanizmus során képződő oxirén molekula termodinamikai és kinetikai stabilitását szemiempirikus (Hückel módszer) és ab initio szinteken számításokkal is igazolta.[8]1976-ban, a PH5 modellvegyület segítségével vizsgálta a foszforánok intramolekuláris ligandum kicserélődési reakcióját leíró Berry pszeudorotációt (BPR) és a "forgóajtó" rotációt (turnstile rotation, TR). Megmutatva, hogy a BPR mechanizmus aktiválási energiája kicsi (1.95 kcal/mol)[9] míg a TR esetében ez jóval nagyobb (10.5 kcal/mol). 1978-ban M. R. Peterson-nal együtt végezték az első ab initio számításokat és készítettek potenciális energia-hiperfelületet a n-bután konformációs problémáinak megoldására.[10]

1985-ben megalapította a Journal of Molecular Structure: THEOCHEM számításos kémiai újságot, amelynek 2003-ig szerkesztőjeként tevékenykedett (az újság 2011 óta Computational and Theoretical Chemistry[11] néven kéthetente jelenik meg.).

1987-1990 között a World Association of Theoretical and Computational Chemists (WATOC) első elnöke volt.[12] Nevéhez fűződik a WATOC első konferenciájának megszervezése 1987-ben, Budapesten (augusztus 12-18.), illetve a második Torontoban, 1990-ben. Azóta is minden harmadik évben megrendezésre kerülő a WATOC az évek alatt a legnagyobb elméleti és számításos kémia konferenciává nőtte ki magát.

Kutatási területei főként elméleti szerves kémia tárgyköréből kerülnek ki, nagy érdeklődést mutatva a potenciál hiperfelületek topológiája iránt, amely során főként az oligopeptidek konformációs viselkedését vizsgálja. Ezen kívül foglalkozik a biomolekulák oxidatív stressz során bekövetkező változásainak és az alap és gerjesztett állapotok protontonáltsági állapotainak vizsgálatával.

Ma is aktív kutató, ezidáig 500 tudományos közlemény és 14 könyv szerzője vagy szerkesztője. Web of Knowledge alapján, az összes hivatkozása meghaladja a 8000-et.

KönyvekSzerkesztés

  • Imre G. Csizmadia: Theory and Practice of MO Calculations on Organic Molecules: Progress in Theoretical Organic Chemistry, Vol. 1. (hely nélkül): Elsevier Science Ltd. 1976. ISBN 978-0444414687  
  • Imre G.Csizmadia: Applications of MO Theory in Organic Chemistry; Progress in Theoretical Organic Chemistry, Volume 2. 1977.  
  • Imre G. Csizmadia – R. Daudel: Computational Theoretical Organic Chemistry (NATO Science Series C: (closed)). (hely nélkül): Springer. 1981. ISBN 978-9027712707  
  • I.G. Csizmadia: Molecular Structure and Conformation: Recent Advances (Progress in Theoretical Organic Chemistry). (hely nélkül): Elsevier Science Ltd. 1982. ISBN 9780444420893  
  • F. Bernardi – I.G. Csizmadia – A. Mangini: Organic Sulphur Chemistry: Theoretical and Experimental Advances (Studies in Organic Chemistry). (hely nélkül): Elsevier Science Ltd. 1985. ISBN 978-0444424532  
  • R. Poirier – R. Kari – I.G. Csizmadia: Handbook of Gaussian Basis Sets. (hely nélkül): Elsevier science publishers. 1985. ISBN 0444424938  
  • I.G. Csizmadia – A. Mangini – F. Bernardi: Organic Sulfur Chemistry: Theoretical and Experimental Advances (Studies in Organic Chemistry, Volume 19. (hely nélkül): Elsevier Science Publishers. 1985.  
  • Juan Bertrán – Imre G. Csizmadia: New Theoretical Concepts for Understanding Organic Reactions (Nato Science Series C: (closed)). (hely nélkül): Springer. 1989. ISBN 978-0792301516  
  • Cemil Ögretir – Imre G. Csizmadia: Computational Advances in Organic Chemistry: Molecular Structure and Reactivity (Nato Science Series C: (closed)). (hely nélkül): Springer. 1990. ISBN 978-0792310648  
  • S.J. Formosinho – Imre G. Csizmadia – Luis G. Arnaut: Theoretical and Computational Models for Organic Chemistry (NATO Science Series C: (closed)). (hely nélkül): Springer. 1991. ISBN 978-0792313144  
  • F. Ruff – I.G. Csizmadia: Organic Reactions: Equilibria, Kinetics and Mechanism (Studies in Organic Chemistry). (hely nélkül): Elsevier. 1994. ISBN 9780444881748  
  • Imre Csizmadia: Basic Principles for Introductory Organic Chemistry. (hely nélkül): Quirk Press. 1997. ISBN 9780968047132  
  • Csizmadia Imre – Ruff Ferenc: Szerves reakciómechanizmusok vizsgálata. (hely nélkül): Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 9631903508  
  • Imre Csizmadia – Botond Penke – Gábor Tóth: The Role of Chemistry in the Evolution of Molecular Medicine. (hely nélkül): Elsevier Science. 2004. ISBN 978-0444515889  

Díjak, elismerésekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés