Cso Mansik (hangul: 조만식handzsa: 曺晩植, RRCho Man-sik?1883. február 1. – 1950. október 15.) vagy írói álnevén Kodang egy koreai nemzeti aktivista volt a koreai függetlenségi mozgalomban. Az Észak-Koreát beborító hatalmi harcba a második világháború utáni japán fegyverletételt követő hónapokban lépett be. Eredetileg Cho-t a Szovjet Unió támogatta az észak-koreai hatalom megszerzése érdekében. Mivel Cho ellenezte a szovjetek nemzetközi ellenőrzését, Cho elvesztette támogatásukat és a szovjetek által segített északi kommunisták kiszorították a hatalomból. 1946 januárjában házi őrizet alá vették, majd később Cho eltűnt az észak-koreai börtön-rendszerben, ahol nagy valószínűség szerint kivégezték, nem sokkal a koreai háború kezdete után.

Cso Mansik
Cho Man-sik 02.jpg
Korea egyik nemzeti aktivistája

Született 1883. február 1.
Dél-Phjongan
Elhunyt1950. október 15. (67 évesen)
Phenjan
Párt Koreai Szociáldemokrata Párt

Foglalkozás politikus
Iskolái Meidzsi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Cso Mansik témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Cho 1883. február 1-jén született Kangsŏ-gun-ban, Dél P'yŏngan provinciában, ami most Észak-Koreában található. Neveltetése és taníttatása a hagyományos Konfucianista rend szerint történt [2], de később áttért a protestáns vallásra és elöljáróvá nevezték ki [3]. 1908 júniusától 1913-ig Cho Japánba költözött, hogy jogot tanuljon Tokióban a Meiji Egyetemen [4]. A tokiói tanulmányai alatt került Cho kapcsolatba Gandhi ideológiáival az erőszakmentesség és az önellátást illetően [5]. Cho később az erőszakmentesség eszméjét használta fel arra, hogy ellenálljon a japán uralomnak.

Függetlenségi törekvéseiSzerkesztés

Miután Japán 1910-ben bekebelezte Koreát, Cho elkezdett még erőteljesebben részt venni az országában lévő függetlenségi mozgalomban. A március 1-jei mozgalomban való részvétele miatt letartóztatták több tízezer másik koreaival együtt. Cho arról is híressé vált, hogy nyilvánosan elutasította és ellenállt a koreai vezetéknév japán névre történő változtatásának [6]. 1922-ben Cho megalapította a Koreai Termékeket Promotáló Egyesületet azzal a céllal, hogy önfenntartó gazdálkodást hozzon létre [7] és, hogy biztosítsa a koreaiak számára a kizárólagosan hazai készítésű termékekhez való hozzáférést. Cho az egyesületet arra is szánta, hogy egy nemzeti mozgalommá fejlődjön, amit minden vallási szervezet és társadalmi csoport támogat, különösen a közönséges koreai emberek [8]. A Koreai Termékeket Promotáló Egyesületnek, az erős erőszakmentességre való törekvéseinek és a példaként szolgáló vezetése miatt Cho tiszteletet vívott ki még a kritikusoktól is és elnyerte a “koreai Gandhi” címet [9].

Második világháborús tevékenységeSzerkesztés

1945 augusztusában, ahogy a japán fegyverletétel egyre sürgetőbbé vált, a japán Pyongyang kormányzója megkereste Cho-t és megkérte, hogy szervezzen egy tanácsot, ami átveszi a hatalmat és megőrzi a stabilitást az elkerülhetetlenül közelgő hatalmi vákuumban [10]. Cho elfogadta a kooperációt és 1945 augusztus 17-én létrehozta a Dolgozók Átmeneti Tanácsát az öt provincia számára. A tanács funkciója az volt, hogy egységesítse a tagok és a feladatok számát, valamint a választások folyamatát a provinciák, városok, vidékek és falvak szintjén a Dolgozók Tanácsának megalapításához [11]. Cho ezt a tanácsot összekötötte a Koreai Függetlenségre való Készülődés Tanácsával is [12]. A Dolgozók Átmeneti Tanácsa az öt provinciában alapvetően jobboldali nacionalistákból állt, akik a kommunizmus ellenségei voltak [13]. Mikor a szovjetek Pyongyangba érkeztek a japán fegyverletételt követően, azt remélték, hogy befolyásolni tudják Cho Man-sik-t. Cho ebben az időben a leghíresebb vezető volt Pyongyangban, legfőképpen a folyamatos japánoknak való ellenállása és a Koreai Termékeket Promotáló Egyesület alapítása miatt [14][15]. Szovjet köztisztviselők gyakran találkoztak Choval és próbálták őt meggyőzni, hogy vezesse a felemelkedő észak-koreai adminisztrációt. Cho azonban nem szimpatizált a kommunizmussal és nem bízott külföldi erőkben [16]. Cho Man-sik egyedül akkor egyezett volna bele a kooperációba a szovjet erőkkel, ha a feltételeket Cho szabhatja meg, mint például kiterjedt autonómia. Cho követelményeit azonban a szovjet vezetők nem fogadták el. A szovjet kérések elutasítása ellenére Cho a Dél P’yŏngan Dolgozók Tanácsának az elnöke maradt [17].

1945 november 3-án Cho létrehozta saját politikai pártját, a Koreai Demokratikus Pártot. Kezdetben Cho arra szánta a pártot, hogy a nacionalista jobb oldal egy autentikus politikai szervezetévé alakítsa azzal a céllal, hogy a japán megszállás után egy demokratikus társadalmat teremtsen meg. A szovjetek azonban nem járultak hozzá a Koreai Demokratikus Párt megalapításához, ezért szocialista nyomás hatására Choi Yong-kun-t megválasztották a párt első igazgatóhelyettesének. Choi Yong-kun egy gerillakatona volt, aki a 88-as szovjet csapatban szolgált és a barátja is volt Kim II-sung-nak. Ezek miatt a párt már a kezdetek óta a szovjet eszmék befolyása alatt állt [18].

Az a szovjet elképzelés, miszerint Cho a szovjet eszmékre támaszkodva lesz Észak-Korea vezetője, nem tűnt valószínűnek, ezért a szovjetek a reményüket egy koreai kommunistába, Kim II-sung-ba helyezték. Kim II-sung 10 évet szolgált a szovjet hadseregben, mely során őrnagyi pozícióba emelkedett. Szovjet nyomás hatására Cho arra volt kényszerítve, hogy ujjászervezze a Dolgozók Átmeneti Tanácsát az öt provinciában és több kommunistát fogadjanak be az üléseken [19]. Az ellentétes ideológiáknak köszönhetően Kim és Cho nem tudtak együttműködni és a szovjetek által erőltetett hatalommegosztás egyiküknek sem kedvezett.

Az 1945-ös moszkvai konferencián a győztes szövetséges erők megegyeztek Korea sorsáról és egy 5 évre szóló, négy hatalmi erő által irányított rendszert javasoltak, aminek letelte után Korea egy független állammá vált volna. Cho-nak ez túlzott külföldi, elsősorban kommunista befolyást jelentett volna az országa fölött, ezért elutasította az együttműködést [20].1946 január 1-jén Andrey Alekseyevich Romanenko, egy szovjet vezető megpróbálta Cho-t rávenni arra, hogy írja alá a támogatásáról szóló egyezményt, de Cho ezt elutasította [21]. Miután a szovjet vezetők rájöttek, hogy nincs esély arra, hogy Cho jóváhagyja a szovjet hatalmat, elvesztették a reményüket abban is, hogy Cho lesz Észak-Koreának az az átmeneti vezetője, aki a szovjet eszméket képviseli [22]. Január 5-én szovjet katonák elfogták Cho-t és Pyongyang-nak a Koryo Hotelében fogva tartották [23].

Egy kis ideig elfogadható körülmények között tartották Cho-t a Koryo Hotelben, ahonnan ő szóban folytatta a kommunistáknak való ellenállást. 1948-ban részt vett az alelnöki választásokon, de ekkorra a kommunista befolyás az országban annyira megnőtt, hogy Cho nem sok sikert ért el és csak 10 szavazatot kapott a Nemzetgyűléstől. Cho-t később átvitték egy Pyongyang-ban lévő börtönbe, ahol megerősítették halálát. A közvélemény úgy tarja, hogy más politikus rabbal együtt végezték ki a koreai háború első pár napján, valószínűleg 1950 októberében [24]. Cho letartóztatása utat nyitott Kim II-sung-nak hogy megszilárdítsa a hatalmát északon. Pozícióját 48 éven keresztül megtartotta, egészen az 1994-ben bekövetkező haláláig.

ÖrökségeSzerkesztés

1970-ben Cho tetteit posztumusz elismerésben részesítették, amikor a dél-koreai kormány kitüntette őt a Koreai Köztársaság Rendjével. A taekwondo (koreai sport) Ko-Dang állása is Cho Man-sik tiszteletére kapta nevét [26].

ForrásokSzerkesztés

ReferenciákSzerkesztés

  1. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p23
  2. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p10
  3. Wells, "New God, New Nation", p142
  4. Wells, "New God, New Nation", p87
  5. Eckert, "Korea, Old and New", p292
  6. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p11
  7. Wells, "New God, New Nation", p19
  8. Wells, "New God, New Nation", p142
  9. Wells, "New God, New Nation", p143
  10. Kim, The History of Korea, p142
  11. Armstrong, "The North Korean Revolution", p68
  12. Ree, "Socialism in One Zone", p87
  13. Lee, The Partition of Korea, p133
  14. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p14
  15. Wells, "New God, New Nation", p137
  16. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p14
  17. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p14
  18. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p22
  19. Lee, The Partition of Korea, p135
  20. Lee, The Partition of Korea, p145
  21. Ree, "Socialism in One Zone", p143
  22. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p24
  23. Lankov, "From Stalin to Kim Il Sung", p23
  24. Armstrong, "The North Korean Revolution", p123
  25. Movement Activists, Independence Hall of Korea, retrieved 14 November 2008
  26. Choi, Hong-hi (1972), Tae Kwon Do: Art Of Self Defence, International Taekwon-Do Federation, ISBN 978-1-897307-76-2

BibliográfiaSzerkesztés

  • Armstrong, Charles; Post, Jerrold (2004), The North Korean Revolution, 1945-1950, Cornell University Press, ISBN 0-8014-8914-8
  • Eckert, Carter (1990), Korea, Old and New: A History, Seoul: The Korea Institute, Harvard University, ISBN 0-9627713-0-9
  • Kim, Chun-gil (2005), The History of Korea, London: Greenwood, ISBN 0-313-33296-7
  • Lankov, Andrey (2002), From Stalin to Kim Il Song, Hurst & Co, ISBN 1-85065-563-4
  • Lee, Jong-soo (2006), The Partition of Korea after World War II, Basingstoke: Palgrave Macmillan, ISBN 1-4039-6982-5
  • Oliver, Robert (1989), Leadership in Asia: Persuasive Communication in the Making of Nations, 1850-1950, University of Delaware Press, ISBN 0-87413-353-X
  • Pratt, K.L.; Hoare, J.; Rutt, R. (1999), Korea: A Historical and Cultural Dictionary, Routledge, ISBN 978-0-7007-0464-4
  • Ree, Erik (1989), Socialism in One Zone: Stalin's Policy in Korea, 1945-1947, Oxford: Berg, ISBN 0-85496-274-3
  • Wells, Kenneth (1990), New God, New Nation: Protestants and Self-reconstruction Nationalism in Korea, 1896-1937, Honolulu: University of Hawaii Press, ISBN 0-8248-1338-3