Főmenü megnyitása

Csulaj vagy Csulai György (? – 1660 vége) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1650-től haláláig.

Csulai György
Az Erdélyi református egyházkerület püspöke
Született születési ideje nem ismert
Elhunyt 1660 vége
Nemzetiség magyar
Felekezet protestantizmus
Püspökségi ideje
1650 – 1660
Előző püspök
Következő püspök
Geleji Katona István
Veresmarti Gáspár

ÉleteSzerkesztés

Debrecenben tanult, majd 1619-ben a heidelbergi egyetem hallgatója volt. Hazatérve Gyulafehérváron lett tanár. 1623-ban Székelyudvarhelyre ment lelkésznek, és ugyanabban az évben esperessé választották. 1627-ben Nagyenyeden lett lelkész.

1635-től I. Rákóczi György fejedelem udvari papjaként szolgált. Ebben a minőségében nagy kiváltságban volt része: saját konyhával rendelkezett, amire sem előtte, sem utána nem volt példa.[1] Támogatta a heidelbergi káté román fordításának elkészítését és kiadását, majd amikor a fordítást a moldvai Varlaam metropolita Cartea carea să cheamă răspunsul împotriva catihismului Calvinesc (Suceava 1645) című vitairatában támadta, Csulai vitába szállt vele.[2][3]

1650-ben püspökké választották. 1652-ben ő hívta haza Hollandiából Apáczai Csere Jánost, hogy a gyulafehérvári főiskola tanára legyen.[4] 1650–1653 közötti könyvadományaival jelentős mértékben hozzájárult a marosvásárhelyi református kollégium könyvtárának megalapozásához.[5] 1658-ban közbenjárt a fejedelemnél az összes nagyenyedi polgár nemessé emelése érdekében.[6]

II. Rákóczi György háborúinak következtében bujdosásra kényszerült, Erdélytől távol, Magyarországon halt meg.

Mellékalakként számos, a korban játszódó irodalmi műben megjelenik, így Kemény Zsigmondnak Özvegy és leánya illetve A rajongók című regényeiben, valamint Németh László Apáczai című történeti drámájában, és Páskándi Géza Tornyot választok című drámájában.

MunkáiSzerkesztés

  • Üdvözlő verset írt Barcsai Zsigmondhoz (1620), Mindszenti C. Imréhez (1620) és Geleji Katona Istvánhoz (1640)
  • Latin gyászbeszéd Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna felett. 1622. (Az „Exequiarum Caeremonialium… libelli duo” c. gyűjteményben, Gyulafehérvár, 1624.)
  • Gyászbeszéd gr. Bethlen Péter felett (A „Temetési pompa” c. kiadványban, Nagyvárad, 1646.)
  • Keserüi Dajka János felett is tartott beszédet (1633).
  • Temetési pompa. Várad, 1646. (Halotti prédikáció, melyet iktári gr. Bethlen Péternek, Hunyadmegye főispánjának temetésén 1646. nov. 4. tartott)
  • Határozata az eresztvényi és rétyi gyülekezetek közt fenforgó vitás ügyben 1653-ból. (M. Prot. Figyelmező 1872. 385. l.)
  • Két levele Bethlen Istvánhoz 1636 decemberéből. (Történelmi Tár 1885. 746–749.)[7]
  • Scutul catechizmuului cu răspuns din scrâptura svântâ (Gyulafehérvár, 1656)

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Jeney-Tóth Annamária: Udvari papok és lelkészek valamint a püspökök az erdélyi fejedelmi udvarokban a kolozsvári számadások tükrében (1605-1649). Egyháztörténeti Szemle, IX. évf. 4. sz. (2008)
  2. Régi magyar nyomtatványok[halott link]
  3. Tamás Lajos: Fogarasi István kátéja: Fejezet a bánsági és hunyadmegyei ruménség művelődéstörténetéből. Kolozsvár: Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet. 1942.  
  4. Ungvári-Zrínyi Imre: Erdélyi magyar kartezianizmus a 17. században. Kellék, 8–9. sz. (1997)
  5. Sebestyén Mihály: A marosvásárhelyi egykori Református Kollégium diákkönyvtárosainak számadásai 1765-1800. Magyar Könyvszemle, CX. évf. 4. sz. (1994)
  6. Nagy Géza: Társadalmi ellentétek a régi erdélyi református egyházban. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1942. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 144.  
  7. a Történelmi Tár 746. oldala

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés