Cusuco Nemzeti Park
A Cusuco Nemzeti Park Honduras egyik nemzeti parkja, magterületének nagy része köderdő. Neve az övesállatok helyi elnevezéséből, a cusucóból származik, mivel régebben ilyen állatok igen nagy számban éltek itt.[1]
Cusuco Nemzeti Park | |
Besorolás: nemzeti park | |
![]() | |
Elhelyezkedése | Cortés és Santa Bárbara megyék |
Legközelebbi város | San Pedro Sula |
Terület | 234,43 km² |
Alapítás ideje | 1987 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Cusuco Nemzeti Park témájú médiaállományokat. |
Elhelyezkedése
szerkesztésA nemzeti park Honduras északnyugati részén, Cortés és Santa Bárbara megyék területén, San Pedro Sula városától nyugatra fekszik egy 234,43 km²-es hegyvidéki, erdős területen, amelyből az 1700 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő részek alkotják a magterületet. Legmagasabb pontja valamivel több mint 2200 méteres. A park két irányból közelíthető meg: egyrészt a guatemalai határtól a tengerpart felé vezető CA13-as útról a határ közelében, Corinto és Cuyamelito között délre letérve, illetve a Salvadort San Pedro Sulával összekötő CA4-es útról Quimistánnál északra letérve, majd Pinalejón áthaladva.[1]
Története
szerkesztésA terület sokáig szinte érintetlen volt, ám alacsonyabban fekvő részein a második világháború után egy amerikai cég fakitermelésebe kezdett. 1959-ben védetté nyilvánították az erdőt, ezért ez a tevékenység leállt, majd 1987-ben az országgyűlés 87–87-es számú rendelete alapján megkapta a nemzeti parki státuszt is.[1]
Élővilág
szerkesztésA park alacsonyabban fekvő részeit fenyvesek borítják, ezek körülbelül 1300 méteres tengerszint feletti magasságig húzódnak fel, onnantól kezdve 1800 méterig lombos fák (tölgyek, ámbrafák) élnek, 1800 és 2000 méter között pedig a környékhez képest hűvösebb (akár naponta 12–14 °C-ig is lehűlő levegőjű) köderdők találhatók.[1]
Állatvilága igen sokszínű. A hüllők közül megtalálható itt az igazi lándzsakígyó, több mérgessiklóféle és különböző gyíkok, a madarak közül például a kvézál és a Carduelis nem példányai, az emlősök közül pedig a jaguár, az oncilla, a fehérfarkú szarvas, egyfajta bőgőmajom, többféle rágcsáló, és több mint 50-féle denevér, köztük például a nagy nyúlszájú denevér.[1]
Források
szerkesztés