Főmenü megnyitása

Az igazi lándzsakígyó vagy közönséges lándzsakígyó (Bothrops atrox) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába és a gödörkésarcú viperák (Crotalinae) alcsaládjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Igazi lándzsakígyó
Nyugalmi állapotban
Nyugalmi állapotban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: Crotalinae
Nem: Bothrops
Wagler, 1824
Faj: B. atrox
Tudományos név
Bothrops atrox
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Coluber atrox Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Igazi lándzsakígyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Igazi lándzsakígyó témájú médiaállományokat és Igazi lándzsakígyó témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Az igazi lándzsakígyó Guyana, Venezuela, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia és Észak-Argentína trópusi erdeiben honos, valamint Közép-Amerikában Mexikótól délre. Az igazi lándzsakígyó a leggyakoribb viperafélék közé tartozik és nem számít veszélyeztetettnek.

MegjelenéseSzerkesztés

Az igazi lándzsakígyó hossza körülbelül 1,8 méter, de elérheti a 2,4 méteres hosszat is. A lándzsakígyó a sötétben nem lát ugyan jobban, mint az ember, viszont orrlyukai mellett a mindkét oldalon lévő mélyedésekben hőérzékelő szervei vannak, amelyekkel meleg vérű áldozatait infravörös képként akár éjjel is „látja”.

ÉletmódjaSzerkesztés

A közönséges lándzsakígyó magányos lény. A felnőtt állat tápláléka kis emlősök és madarak, míg a fiatal állat túlnyomórészt békákon és gyíkokon él. A lándzsakígyó halálos pontossággal villámgyorsan lecsap, és főleg rágcsálókból és más emlősökből álló áldozatait halálos mérgével öli meg. A lándzsakígyó méregkészlete átlagosan 105 milligrammot tesz ki, de akár 310 milligramm is lehet. Mérgük véralvadást okozó, sejt- és izomméreg, nagyon gyakran halált vagy tartós rokkantságot okoz. Kiszámíthatatlan, agresszív és rendkívül veszélyes. Még gyors mozgás közben is képes testének harmadát, de akár a felét is hirtelen megemelni, majd egyetlen mozdulattal irányt változtatni és már az irányváltoztatás pillanata alatt is akár egy métert előrehaladni, lecsapni és marni. Felkutatásuk, befogásuk, de már a megközelítésük is a kígyók közül az egyik legkockázatosabb.[1]

Az igazi lándzsakígyó több mint 20 évig él.

SzaporodásaSzerkesztés

A párzási időszak egész évben tart. Az igazi lándzsakígyó elevenszülő kígyófaj. A kihordási idő 3-4 hónap az Egyenlítő mentén. A nőstény körülbelül 60-70 utódot ellik egy alomban. Születésükkor a kis lándzsakígyók 30 centiméter hosszúak, és élénkebb színűek, mint a szülők. Farkuk sárga vagy homokszínű.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mark O’ Shea: A világ mérges kígyói. Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó, 2006, 36. oldal. ISBN 963 9615 36 6

ForrásokSzerkesztés