Czapkay Imre (Kisszeben, 1824. augusztus 12. — Kisszeben, 1884. október 3.) magyar jogász, orvos, magyar szabadságharcos, katonaorvos.

ÉleteSzerkesztés

Evangélikus nemesi családban született, apja földbirtokos. Öccse Czapkay Lajos József orvos és katonaorvos. Czapkay Imre jogi tanulmányokat végzett. Ügyvédként, majd gyakornokként működött a magyar udvari kamaránál Bécsben.

Az 1848-49-es magyar szabadságharcba 1848 júniusában kapcsolódott be mint önkéntes, az első honvédzászlóaljak egyikénél altiszti beosztásban teljesített szolgálatot. November 11-től a 62. illetve az 56. zászlóaljban hadnagy, ugyanitt 1849 februárjától főhadnagy. 1849. június 16-án áthelyezték a Komáromban alakuló 98. zászlóaljhoz. 1849. augusztus 20-án Klapka György századossá léptette elő.

Komárom feladása után emigrált, 1850. május 9-én bátyjával együtt Amerikában volt, de ekkor már Újházy László és kíséretének fogadása (1850 január 15.) lezajlott a Fehér Házban, s Újházyék elmentek Iowa államba megalapítani Új Budát. Panaszkodtak is a fivérek Pulszky Ferencnek, hogy Újházy László és kísérete minden adományként kapott pénzt egymás közt osztott fel, s nem gondolt az utánuk jövőkre.[1] Czapkay Imre bátyja példáját látva orvosnak tanult, Philadelphiában orvosi vizsgát tett. Magánorvosi praxist folytatott, majd angol, később török katonaorvosként. 1862-ben tért haza szülőföldjére, s az 1867-es kiegyezés után belépett a Sáros vármegyei honvédegyletbe. 1870-től magyar királyi honvéd százados, 1877-ben leszerelt. 1877-től haláláig orvosi praxist folytatott.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged, 1988. Czapkay fivérek lásd 194. p.

ForrásokSzerkesztés