Czindery László (udvari tanácsos)

udvari tanácsos

Nagyatádi Czindery László (Pécs, 1792. július 6. – Pécs, 1860. január 24.[1]) császári és királyi udvari tanácsos, Somogy vármegyei főispán, mezőgazdasági szakíró, országgyűlési követ, a Leopold- és szent Gergelyrend vitéze.

Czindery László
Czindery László.jpg
Született 1792. július 6.
Pécs
Elhunyt 1860. január 24. (67 évesen)
Pécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása udvari tanácsos,
főispán,
mezőgazdasági szakíró,
országgyűlési követ
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

ÉleteSzerkesztés

Ősei Varasd vármegyéből települtek át Somogyba a török kiűzése után. Fiatalon több nyugat-európai országban járt.[1]1825-ben Somogy megyei váralispán és országgyűlési követ volt; 1844-ben Vas vármegye főispáni helyettese, 1845-ben Somogy vármegye főispánja lett.[1] Jelentős birtokai voltak Somogyban (Nagyatád és Szigetvár) és Baranyában (Pellérd).[1] 1839-től 1849-ig a magyar gazdasági egyesület másodelnöke volt,[1] és az egyletnél 840 aranyforintos alapítványt tett. Mint hivatalnok kiváló érdemeket szerzett Somogy megye lótenyésztésének emelése körül, saját fajtával, a Czindery-faj elnevezésű lovakkal vált híressé.[1] A Hetes melletti mezőn rendszeresen rendezett lóversenyeket.[2]

Szigetváron és Pellérden cukorgyárat alapított. Pellérden az 1840-es években szeszgyárat és gőzmalmot létesített. Később Szigetváron szivarkagyárat hozott létre.[1] Birtokaira svábokat telepített be. Ilyen volt az 1838-ban létrehozott puszta, amelyet feleségéről Teklafalunak nevezett el.[1]

Az 1840-es években Pécs és az akkor Somogyhoz tartozó Szigetvár között négylovas gyorskocsit üzemeltetett.[1]

Bár 1849-ben császári biztosként Kaposvár osztrák katonai megszállását segítette elő, de korábban a város fejlődéséhez is hozzájárult, többek között szerepet vállalt a megyei kórház felépítésében és a város első közparkjának, a Jókai ligetnek a létrehozásában.[3] Szigetváron is akart díszkertet létesíteni, de a köznép egy része tönkretette az ültetvényeket, így Czindery elvesztette a kedvét, és nem folytatta a munkálatokat.[2]

Halálával családja férfiága kihalt.

MunkáiSzerkesztés

  1. Beszéde Pest, 1832. (Somogyvármegye polgári ünnepe Mérey Sándor főispán beiktatásakor.
  2. Mikép gazdálkodhatunk ingyen? Pozsony, 1844.
  3. Alaprajza a somogymegyei lótenyésztő társaságnak 1836 előtt…
  • Arcképei: rézmetszet báró Lütgendorf Ferd. rajza 1826.; kőnyomat Eybltől 1846., nyomt. Leykum A. Bécsben, és Barabás rajza 1853., nyomt. Rank J. Bécsben.
  • Gazdasági cikkeket irt a Gazdasági Tudósításokba (1837. 1839.), Ismertetőbe (1837.), Hasznos Mulatságokba (1837.), M. Gazdába (1841. 1844.) és a Társalkodóba (1846.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 141. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. a b Dr. Reiszig Ede: Somogy vármegye története. (Hozzáférés: 2017. január 24.)
  3. Nagy Zoltán: Ellentmondásos személyiség volt. Kaposvár Most, 2017. január 24. (Hozzáférés: 2017. január 24.)

ForrásokSzerkesztés


Elődje:
Mérey Sándor
Somogy vármegye főispánja
18451848
 
Utódja:
Sárközy Albert