Apartheid

Az apartheid a faji elkülönítés (szegregáció) politikája, amelyet a Dél-afrikai Unióban illetve utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban 1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség.

A gazdaságban, a politikában, a kultúrában rassztól függő megkülönböztetés érvényesült, és a hatalom a fehérek kezében összpontosult. A feketék egyre növekvő számának ellensúlyozására az 1940-es évektől olyan törvényeket hoztak, amelyek a feketéket háttérbe szorították. Ez a rendszer az 1990-es évek elején összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek, és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, amelynek révén Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke és első fekete vezetője.

Előzmények

A Holland Kelet-indiai Társaság 1652-ben a mai Dél-afrikai Köztársaság területén található Fokváros helyén alapította meg első jelentős európai kolóniáját a földrészen. A Szuezi-csatorna megnyitásáig az Afrikát megkerülő hajók fontos kikötője volt a gyarmat, ezért az európai nagyhatalmi viszonyoknak megfelelő harc folyt ellenőrzéséért. A gyarmat – rövidebb időszakokat nem számítva – holland kézben volt, és a földrész belseje felé terjeszkedett.^[1]

Világgazdasági súlya az 1880-as évektől kezdve megnőtt, ekkor fedezték fel ugyanis a terület gyémánt- és aranylelőhelyeit. A 19. században búr irtóhadjáratok indultak a zuluk és szanok ellen, falvaikat felgyújtották, állataikat elhajtották, másokat koncentrációs táborokba küldtek. A zuluk később az angolokkal is harcba kerültek, ezt a csatát végül szintén az európaiak nyerték.1899-ben a britek az angol-búr háború után a birodalomhoz csatolták a területet. A gyarmat az 1902-es békeszerződés alapján önkormányzatiságot kapott.^[1]

Faji különbségek

A gyarmatosítás, a betelepedés, az Afrikán belül vándorlás és a rabszolga-kereskedelem nyomán sokszínű társadalom alakult ki a területen. A politikai és gazdasági hatalmat az afrikaiakhoz képest alacsony számú fehérek tartották kezükben. A gyarmat megalapítása utáni időkben nem hoztak feketéket korlátozó rendeleteket, 1685-ben viszont már megtiltották a vegyesházasságokat. A 19. században bevezették a feketék számára az állam területén belüli mozgáshoz szükséges útlevélrendszert. A békeszerződés a választójogi kérdést nem rendezte, és a területet uraló fehérek úgy döntöttek, hogy nem a liberális irányba fordulnak. Ennek megfelelően, később csak a fehérek kaptak választójogot.^[1]

1911-ben, az akkor brit domíniumként megalakult Dél-Afrikai Unióban, az európaiak kivételével megtiltották a bevándorlást. Az országnak akkor hatmillió lakosa volt, közülük négymillió afrikai fekete. A különböző rasszok megoszlása a következő volt: feketék 67,5 százalék, fehérek 22 százalék (1,2 millió fő), félvérek 9 százalék (félmillió), indiaiak 2,6 százalék (152 ezer). A fehérek aránya azóta folyamatosan csökken, aminek fő oka az eltérő születésszám: a fehér családokban, dacára a minél több gyerek vállalására buzdító politikának, a 20. századi 770 ezer fős bevándorlásnak és a feketék körében népszerűsített családtervezésnek, sokkal kevesebb utód született, mint az afrikaiaknál.^[1]

A mai Dél-afrikai Köztársaságot 1961-ben kiáltották ki. A lakosságnak mintegy 75 százaléka őslakos, a fehérek mellett jelentős ázsiai népesség él Dél-Afrikában.

Apartheid tábla Dél-Afrikában

Elnyomó szabályok

Az angol telepesek, mikor elfoglalták az országot, faji megkülönböztetést, búr szóval apartheidet alkalmaztak. A lakosságot két részre osztották, a fehérekre, akik a lakosság kb. 10%-át és a nem-fehérekre, akik kb. a 90%-át tették ki.
A buszokon, ha az alsó részen ki volt írva, hogy „Only White”, akkor nem ülhetett le oda nem-fehér, tehát neki gyalogolnia kellett. Külön parkokat hoztak létre a feketéknek és a fehéreknek, de voltak közös parkok is, ahol meg volt szabva padonként, hogy milyen etnikum ülhet rá. Egyes utcák csak fehérek részére voltak fenntartva.
A fehérek kezében volt a gazdasági és a politikai hatalom.
A feketék bantusztánok révén külön lakónegyedekbe tömörültek, és a bantusztánból kilépni csak engedéllyel volt szabad. Így a feketék idegennek számítottak a saját hazájukban. Kilépőt csak akkor kaphattak, ha egy másik bantusztánban, vagy egy mezőgazdasági területen dolgoztak.
Akárcsak az indiai kasztrendszerben, itt is szokásos volt, hogy ha egy fehér megvert egy helyi lakost, az utóbbi nem üthetett vissza, különben bíróság elé került.

Irodalom

Allen, John. Apartheid South Africa: An Insider's Overview of the Origin and Effects of Separate Development. iUniverse, 2005. (All pre-1948 discriminatory laws are meticulously listed.)
Davenport, T.R.H. South Africa. A Modern History. MacMillan, 1977.
Du Pre, R.H. Separate but Unequal -- The 'Coloured' People of South Africa -- A Political History.. Jonathan Ball, 1994.
De Klerk, F.W. The last Trek. A New Beginning. MacMillan, 1998.
Eiselen, W.W.N. The Meaning of Apartheid, Race Relations, 15 (3), 1948.
Giliomee, Herman The Afrikaners. Hurst & Co., 2003.
Meredith, Martin. In the name of apartheid: South Africa in the postwar period. 1st U.S. ed. New York: Harper and Row, 1988.
Meredith, Martin. The State of Africa. The Free Press, 2005.
Hexham, Irving, The Irony of Apartheid: The Struggle for National Independence of Afrikaner Calvinism against British Imperialism. Edwin Mellen, 1981.
Visser, Pippa. In search of history. Oxford University Press Southern Africa, 2003.
Louw, P.Eric. The Rise, Fall and Legacy of Apartheid. Praeger, 2004.
Terreblanche, S. A History of Inequality in South Africa, 1652-2002. University of Natal Press, 2003.
Federal Research Division. South Africa – a country study. Library of Congress, 1996.
Book: Crocodile Burning. By Michael Williams. 1994
Davied, Rob, Dan O'Meara and Sipho Dlamini. The Struggle For South Africa: A reference guide to movements, organizations and institution. Volume Two. London: Zed Books Ltd. 1984
Lapchick, Richard and Urdang, Stephanie. Oppression and Resistance. The Struggle of Women in Southern Africa. Westport, Connecticut: Greenwood Press. 1982.
Bernstein, Hilda. For their Triumphs and for their Tears: Women in Apartheid South Africa. International Defense and Aid Fund for Southern Africa.London, 1985
Búr Gábor: Az apartheid Dél-Afrikában Rubicon, 2008/10.

További információk

Keisz Ágoston: Az volt a cél, hogy ne maradjanak feketék. Origo, 2013. december 9. [2013. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 30.)
Pordány László: A búrok és az apartheid; Antológia, Lakitelek, 2005
Búr Gábor: Az apartheid születése. A gyarmati önkormányzat visszaállítása Dél-Afrikában, 1906–1907; L'Harmattan, Bp., 2010

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d Az apartheid Dél-Afrikában. Rubicon. (Hozzáférés: 2015. február 3.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Apartheid témájú médiaállományokat.

[A1-1] Az apartheid Dél-Afrikában. Rubicon. (Hozzáférés: 2015. február 3.)

[1]