kkStB 106 sorozat
A cs. kir. osztrák Államvasutak (kkStB) 106 sorozata a 6 sorozatú mozdonyok kisebb módosításával készült gyorsvonati gőzmozdonytípus volt, melyből a Déli Vasút is több példányt állított forgalomba. Ez utóbbi társaság mozdonyainak egyes példányai a Duna–Száva–Adria Vasútnál (DSA) is tovább szolgáltak és e vasút állami kezelésbe vételével a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 224 sorozatjelet kapták.
KkStB 106 sorozat | |
![]() | |
kkStB 106 sorozat SB/DV 106 sorozat SHS-CXC 106 sorozat / JDŽ 104 sorozat DSA 106 sorozat BBÖ 106 sorozat ČSD 264.1 sorozat PKP Pd13 sorozat FS 554 sorozat MÁV 224 sorozat DRB 13 sorozat | |
Pályaszám | |
kkStB: 10601–10699 (később: 106.01–99) SB/DV: 106.101–122, 125–129 BBÖ 106.04–99 (hézagokkal) ČSD 264.101–143 PKP Pd13-1–8 FS 554.001 MÁV 224,301–309 JDŽ 104-001–019 | |
Általános adatok | |
Gyártó |
Mf. d. StEG, Bécs; WLF, Floridsdorf; Lf. v. Sigl Bécsújhely; Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest |
Gyártásban | 1898 – 1903 |
Selejtezés | 1952-ig |
Darabszám | kkStB: 99 db SB/DV: 27 db DSA: 9 db (az SB/DV-től) BBÖ: 42 db (a kkStB-től) ČSD: 43 db (a kkStB-től) PKP: 8 db (a kkStB-től) FS: 1 db (a kkStB-től) MÁV: 9 db (a DSA-tól) JDŽ: 19 (1 a kkStB-től, 18 az SB/DV-től) db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 2'B |
Nyomtávolság | 1 435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 2140 mm |
Futókerék-átmérő | 1034 mm |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 90 km/h |
Ütközők közötti hossz | 16 431 / 16 421 mm |
Hossz | 9 992 mm |
Magasság | 4 570 mm |
Tengelytáv forgóvázon belül | 2 700 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága |
2 800 mm |
Teljes tengelytávolság | 7 300 mm |
Üres tömeg | 50,2…53,0 t |
Szolgálati tömeg | 56,2…56,6[1] / 55,0 t[2] t |
Tapadási tömeg | 28,6…28,85 t[1] / 28,4[2] t |
Legnagyobb tengelyterhelés |
14,3…14,45 t[1] / 14,2 t[2] |
Sebességmérő | Haushälter |
Fékek | |
Típusa | Hardy rendszerű légűrfék (+ Westinghouse r. légfék[3]) |
Vonatfűtés | gőz |
Legkisebb pályaívsugár | 400/220[4] m |
Gőzvontatás | |
Szerkezetszám | Magyar Királyi Állami Vasgyárak: 58. |
Jelleg | 2'B–n2v |
Szolgálati tömeg szerkocsival | 95,4…95,8[1][5] / 94,7 t[1][6] / 94,2 t[2][5] / 94,5 t[2][7] |
Tengelytávolság szerkocsival |
12 994 mm |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Nagynyomású henger(ek) átmérője |
500 mm |
Kisnyomású henger(ek) átmérője |
760 mm |
Dugattyú lökethossza | 680 mm |
Állókazán típusa | porosz rendszerű síktűzszekrényes |
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett |
2 590 mm |
Gőznyomás | 13 bar |
Tűzcsövek | |
Száma | 205 db |
Belső/külső átmérője | 46/51 mm |
Hossza | 4 400 mm |
Rostélyfelület | 3,0 m² |
Sugárzó fűtőfelület | 11,5 m² |
Csőfűtőfelület | 144,5 m² |
Gépezeti vonóerő | .. kN |
Tapadósúlyból számított vonóerő | 44,89…45,28 kN[1] / 44,57 kN[2] |
Vezérmű rendszere | Heusinger–Walschaert |
Szerkocsi | |
Típusa | 56[8] /156[9] /56a[10] |
Szolgálati tömege | 39,2 t[5] / 39,0 t[6] / 39,5 t[7] |
Vízkészlet | 16,75 m³[5] / 16,0 m³[6] / 17,0 m³[7] |
Tüzelőanyag-készlet | 6,8 t[5] / 6,8 t[6] / 7,6 t[7] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz KkStB 106 sorozat témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kifejlesztése szerkesztés
A kkStB üzemében a 6 sorozatú mozdonyok remekül beváltak, melyek beszerzést 1898-tól kisebb módosításokkal folytatták. A korszerűbb acélöntési eljárásnak köszönhetően a főkeret tömege csökkent, így a kazán méreteit kis mértékben megnövelhették. A módosított kivitel a 106 sorozatjelet kapta.
Szerkezete szerkesztés
A 106 sorozatú mozdonyok szerkezete tehát kisebb módosításoktól eltekintve azonos az utolsó szállítási sorozathoz tartozó 6 sorozatú mozdonyokéval, így itt csak az eltérések szerepelnek:
Kazán szerkesztés
A mozdonyok hosszkazánjának méretei változatlanok maradtak, a tűzszekrény és a rostély felületét kismértékben megnövelték. A rugómérleges biztonsági szelepek helyett 2 db Coale-rendszerű közvetlen rugóterhelésű biztonsági szelepet alkalmaztak, melyeket nem az összekötő csövön, hanem a hátsó gőzdóm hátulsó oldalán helyeztek el.
Keret és futómű szerkesztés
A nagy átmérőjű kisnyomású henger elhelyezése érdekében a bal oldali hossztartó behúzása helyett a hengernél a hossztartón megfelelő méretű kivágást alkalmaztak. A homoktartályokat egyesítették a kerekek burkolati lemezeivel.
A sorozatgyártás szerkesztés
A 106 sorozatból a kkStB összesen 99 db-ot állított forgalomba. A mozdonyok szállítása az alábbiak szerint történt:
- 10601–10612: az ÁVT Gépgyára, 1898.,
- 10613–10620: Floridsdorfi Mozdonygyár, 1898.,
- 10621–10637: Bécsújhelyi Mozdonygyár, 1899.,
- 10638–10644: az ÁVT Gépgyára, 1899.,
- 10645–10652: Floridsdorfi Mozdonygyár, 1899–1900,
- 10653–10667: Bécsújhelyi Mozdonygyár, 1900.,
- 10668–10675: Floridsdorfi Mozdonygyár, 1900–1901,
- 10676–10699: Bécsújhelyi Mozdonygyár, 1901–1902.
A mozdonyok a Monarchiában ekkor kötelező módon hadijelet is kaptak, mely a 6 sorozatéval megegyezően volt.
A járművek számozása 1905-től, a kkStB módosított jelölési rendszere szerint kismértékben megváltozott: ennél a sorozatnál az egyedüli változást az jelentette, hogy a sorozatjel és pályaszám közé pont került.
Üzemük az első világháború végéig szerkesztés
A mozdonyok 6 sorozattal azonos vonalakon és vonatokkal közlekedtek. A korszerűbb mozdonyok forgalom állításával a 106 sorozatú mozdonyok is rövidesen kiszorultak e vonalakról és Szilézia, valamint Kelet-Galícia síkvidéki vonalaira irányították őket, ahol a kisebb forgalmú vonalak gyors- és személyvonatait továbbították. Az utolsó békeévben az alábbi fűtőházaknál szolgáltak:
Az első világháború után szerkesztés
Az első világháború alatt két mozdony orosz hadizsákmány lett. A megmaradt mozdonyok közül a háborút követően a kkStB mozdonyállagának felosztása után a 106-osok közül
Ausztria szerkesztés
A BBÖ a mozdonyokat változatlan sorozatjellel és pályaszámmal sorozta be állagába. Kis teljesítményük miatt viszonylag kevés „testhez álló” feladat várt rájuk, egyszerű szerkezetük miatt azonban egy részük az 1930-as évek végéig könnyű személyvonatokat továbbított a Bécs környéki elővárosi vonalakon, Stájerországban és Vorarlbergben. Nagy kerékátmérőjük és kompaund gépezetük miatti hosszú kipufogási periódusukból adódóan e gyakori indításokat igénylő vonatokkal csak nehezen tudtak megbirkózni. Az Anschlusst követően 17 mozdonyt vett át a DRB és a 13 101–117 pályaszámokkal látta el őket, de már rövidesen csak fűtő- és mosóberendezésként üzemeltek.
Csehszlovákia szerkesztés
A ČSD az első években a korábbi sorozat- és pályaszámokon üzemeltette a járműveket. A kkStB és a MÁV járműparkjának végleges felosztása után, 1925-ben bevezetett jelölési rendszerébe 43 db mozdonyt vett fel 264.101–43 pályaszámokkal. A szerkocsik az 517.0 és 516.0 sorozatjelet kapták. Az utolsó példányokat 1948-ban törölték az állagból.
Lengyelország szerkesztés
A PKP-nál a Pd 13-1–8 pályaszámot kapott mozdonyokat három példány kivételével 1938-ig leselejtezték. A megmaradtak a DRB-hez kerültek, ahol már állagból törölt BBÖ-eredetű gépek pályaszámait (13 101 –103 ) kapták. A háború után visszakerültek a PKP-hez, ahol egyiküket a pályaszám-tömörítés érdekében Pd 13-1 , míg a másik kettőt hibásan Pd 4-12–13 pályaszámokkal látták el. Az utolsó példányt 1951-ben törölték az állagból.
Jugoszlávia szerkesztés
Az egyetlen kkStB-eredetű mozdonyt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság vasútja, az SHS változatlan sorozat- és pályaszámon üzemeltette tovább a mozdonyokat. Utódja, a JDŽ 1933-ban a 104-001 sorozat- és pályaszámot adta nekik, azonban a mozdonyt még a háború kitörése előtt selejtezték.
Olaszország szerkesztés
Az egyetlen mozdony az 554.001 pályaszámot kapta, de már 1923-ban törölték az állagból.
A Déli Vasútnál szerkesztés
A Déli Vasút (SB/DV) ebben az időszakban Karl Gölsdorf apjának, Louis Adolf Gölsdorfnak a műszaki irányítása alatt állt, így – ismerve a mozdonytípus kiváló jellemzőit – szinte természetes volt, hogy az SB/DV is rendszeresíti a 106 sorozatot. Az SB/DV csak néhány változtatást igényelt, így például:
- a közvetlen rugóterhelésű biztonsági szelepek helyett – ugyancsak a hátsó gőzdómra – közvetett rugóterhelésű szelepeket szereltek,
- a légűrfék mellé a vonatok fékezéséhez Westinghouse rendszerű légsűrítőt és fékezőszelepet szereltek fel rájuk,
- a fényszórókat a Déli Vasútnál szokásos módon nem a mellgerendára, hanem a füstszekrény két oldalára, a futóhíd elejére szerelték fel.
A Déli Vasút összesen 27 db 106-ost szerzett be, ezek közül:
- 22 db-ot ausztriai vonalaira:
- 101–113 pályaszámmal 1898–1900 között az ÁVT Gépgyárától,
- 114–116 pályaszámmal 1900-ban között a Floridsdorfi Mozdonygyártól,
- 117–122 pályaszámmal 1902-ben az ÁVT Gépgyárától,
- 5 db-ot magyarországi vonalaira 125–129 pályaszámmal 1902–1903 között a Magyar Királyi Állami Vasgyáraktól, mely a mozdonyokat az 58. szerkezetszámon készítette el. A korai példányokat az 56 sorozatú, utolsó három mozdonyt pedig a kkStB 156 sorozatához nagyon hasonló, de 17 m³-esre bővített víztartályú és 7,6 tonnás szénférőjű szerkocsikal szállították, melyek a Déli Vasútnál az 56a sorozatjelet kapták. (Az első két mozdonyhoz tartozó szerkocsi Budapesten az S 19 , utolsó három az S 19 szerkezetszámon készült.)
Az előbbi mozdonyokat Lienz (4 db) és Marburg a. d. Drau (18 db), utóbbiakat Nagykanizsa fűtőházhoz osztották be.
Sorsuk az első világháború után szerkesztés
Az első világháború után 1923-ban a Római Egyezmény osztotta fel a Déli Vasút járműállományát az utódállamok között. A 106 sorozatú mozdonyokból
Jugoszlávia szerkesztés
A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság vasútja, az SHS változatlan sorozat- és pályaszámokon üzemeltette tovább a mozdonyokat. Utódja, a JDŽ 104-002–019 pályaszámokat jelölte ki számukra, azonban 1933-ban ténylegesen csak 15 mozdony kapott új (104-003–012 és 104-014–018) sorozat- és pályaszámot. E mozdonyokat is mind törölték az állagból még a második világháború kitörése előtt.
Magyarország szerkesztés
A mozdonyokat változatlan pályaszámmal átvette a Déli Vasút magyarországi jogutódja, a Duna–Száva–Adria Vasút (DSA). A Balaton déli partja mentén húzódó vonal növekvő forgalma miatt továbbra is Nagykanizsa honállomású mozdonyokat a Nagykanizsa–Szombathely–Sopron–Bécsújhely vonalon üzemeltette. A DSA 1932-es állami kezelésbe vételével, a MÁV módosított harmadik vontatójármű-számozási rendszerében a mozdonyok rendre a 224,301–309 pályaszámot kapták. A pályaszámtáblákon a „MÁV (Sud)” tulajdonjelzés szerepelt. Az 56 sorozatú szerkocsik típusjele C, az 56a sorozaté D lett. A mozdonyok légűrfékjét Westinghouse-rendszerű légnyomásos fékre cserélték.
Az első bécsi döntés nyomán 6 db 224 sorozatú mozdonyt Érsekújvárra állomásítottak, a többi mozdony honállomása 1940-ben Szombathely volt.
A második világháború után három mozdony Csehszlovákiába került, ahonnan már nem tértek vissza. Egy további mozdony Ausztriába került, ahonnan 1948-ban hazatért. Az elavult mozdonyok selejtezésére 1951–1952-ben került sor.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f A kkStB mozdonyok adata
- ↑ a b c d e f Az SB/DV mozdonyok adata
- ↑ Csak az SB/DV mozdonyainál.
- ↑ Nyílt vonalon / iparvágányon
- ↑ a b c d e Az 56 sorozatú szerkocsinál
- ↑ a b c d A 156 sorozatú szerkocsinál
- ↑ a b c d Az 56a sorozatú szerkocsinál
- ↑ Későbbi sorozat-, illetve típusjelei:
ČSD: 517.0
MÁV: C - ↑ Későbbi sorozat-, illetve típusjelei: ČSD: 516.0
- ↑ Későbbi sorozat-, illetve típusjelei: MÁV: D
Források szerkesztés
- Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5
- Helmut Griebl, Josef Otto Slezak, Hans Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938. Bécs: Verlag Slezak. 1985. ISBN 3-85416-026-7
- Bernhard Schmeiser: Lokomotiven von Haswell, StEG und Mödling 1840–1929 (Nachdruck). Bécs: Verlag Slezak. 1992. ISBN 3-85416-159-X
- Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB. Düsseldorf: alba. 1989. ISBN 3-87094-110-3
- Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3