Dalai láma

Tibet vallási vezetője
(Dalai Láma szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 8.

A dalai láma a tibeti buddhizmus gelugpa iskolájának legmagasabb rangú tanítója. Az egymást követő dalai lámák egy (tibeti nyelven) tulku (mongolul kubilgán) öröklési vonalat formálnak, ami 1391-ig nyúlik vissza. A jelenlegi[1] – tizennegyedik – dalai láma Tendzin Gyaco. A legtöbb tibeti buddhista iskola elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének, és mind a négy iskola vezetője a tibeti hagyományok legfőbb lámájaként ismeri el.[forrás?] Ez gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíció betöltőjét. A dalai láma a fővárosból, Lhászából igazgatta az ország nagy részét (a 17. század közepétől 1959-ig, amikor Indiába kellett menekülnie).

A 14. dalai láma, Tendzin Gyaco (2012-ben)

A dalai láma a hit szerint Avalókitésvara, az együttérzés bódhiszattvájának megtestesülése, akit tibeti nyelven „Csenreszig”-nek neveznek. A bódhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újraszületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják.

Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést a dalai láma titulusa elé. A dalai lámáról gyakran azt gondolják, hogy a gelugpa iskola feje, de a pozíciója hivatalosan a ganden tripához tartozik. A tibetiek a dalai lámát gyalva rinpocsénak vagy jisinorbunak nevezik.

Történelem

szerkesztés

A dalai „óceán”-t jelent mongol nyelven, a láma pedig „bölcs tanító”-t tibeti nyelven, és az összetételt általában „a bölcsesség óceánja”-ként fordítják. Maga a dalai láma is ezt a fordítást használja. A tényleges titulust a mongol uralkodó Altan kán ruházta Szönam Gyacóra 1578-ban, a teljes mongol cím így hangzik: „a csodálatos Vadzsradhara, erényekkel ékes ragyogó óceán”.[2] Szönam Gyaco a Drepung kolostor apátja volt, akit ebben az időben széles körökben a legfőbb lámának tartottak. Bár Szönam Gyaco az első láma lett, aki a dalai láma titulust birtokolta, annak köszönhetően, hogy a leszármazási vonalának harmadik tagja volt, a 3. dalai láma-ként vált ismertté, és a titulust azóta a reinkarnációs vonal minden tagja viseli. A két megelőző címet posztumusz adományozták a korábbi inkarnációinak. 170 éven belül öt dalai lámát gyilkoltak meg a buddhista udvaroncok.[3]

Az 5. dalai láma, Güsri kán támogatásával, aki Höh Núr mongol uralkodója volt, egyesítette Tibetet. A dalai lámák egész addig gyakorolták részleges uralmukat Tibetben, a kínai kormány által bizonyos mértékű autonóm hatalommal felruházva, amíg a Kínai Népköztársaság egészen meg nem szállta a régiót 1949-ben, majd 1959-ben teljesen ellenőrzése alá nem vonta. A 14. dalai láma ekkor Indiába menekült.

A dalai lámák utódlása

szerkesztés

A „dalai láma” címet jelenleg a spirituális vezető következő reinkarnációjának adományozzák (például: a 14. dalai láma következő reinkarnációja a „15. dalai láma” titulust fogja viselni).

 
Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma és George Bush, az Egyesült Államok elnöke
 
A Potala palota

A dalai láma környezete a reinkarnációra utaló magatartást vagy közlést már a dalai láma haldoklása során figyeli, nincs-e valamilyen utalás az eljövendő utód születési helyére, a születendő személy közvetlen környezetére vagy ismertetőjelére. A dalai láma ugyanis maga választja meg a helyet és annak körülményeit, milyen formában és kiben fog újraszületni. Halálát követően a szerzetesek campából[4] gyúrt golyókba helyezik az égtájak neveit, majd imamalomban megpörgetik. Ha a kieső golyóban levő égtájat az elhunyt is említette, akkor a vezető lámák elindulnak és keresésbe kezdenek egy kisgyermek, a láma reinkarnációja, avagy a yangsi (yang srid) után. A pontos hely megtalálásához jóslatokat és híres lámák látomásait is igénybe veszik. A reinkarnáció fő jelének azt tartják, ha felismeri a megelőző dalai láma személyes tárgyait. A reinkarnáció keresése általában több évet vesz igénybe. A reinkarnációt ezután Lhászába viszik, hogy ott a többi láma tanítsa.

A dalai láma jövője

szerkesztés
 

Világi nézete ellenére, a Kínai Népköztársaság kormánya megszerezte az ahhoz való hatalmat, hogy jóváhagyja a fő reinkarnációk megnevezését Tibetben. Ez a döntés egy precedensre hivatkozik, melyet a Csing-dinasztia Csien-lung császára állított fel, aki bevezetett egy rendszert, a dalai láma és a pancsen láma kiválasztására sorshúzásos módszerrel, amihez egy aranyurnát használnak, árpagolyókba csomagolt nevekkel. Napjainkban ezt a precedenst használták a pancsen láma megnevezéséhez, akinek hatalmában van felismerni az új dalai lámát. Vannak feltételezések, miszerint a jelenlegi dalai láma halálával a Kínai Népköztársaság fogja levezetni az utód kiválasztását.

A jelenlegi dalai láma többször kijelentette, hogy soha nem fog újraszületni olyan területen, amely a Kínai Népköztársaság ellenőrzése alatt áll,[5] és alkalmanként azt sugallta, hogy úgy dönthet, ő lesz az utolsó dalai láma azáltal, hogy egyáltalán nem születik újra. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy az ismételt reinkarnációinak az a célja, hogy folytassa a befejezetlen munkát, és amennyiben a tibeti helyzet változatlan marad, nagyon valószínű, hogy újra fog születni, hogy befejezhesse a munkáját.[6] Ezenfelül, a jövőbeli tibeti alkotmánytervezetében a dalai láma intézménye bármikor érvényteleníthető a Gyűlés 2/3-os demokratikus többségével. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a 14. dalai láma kijelentette: „Személy szerint úgy érzem, a dalai láma intézménye megszolgálta a célját”.[7]

Rezidencia

szerkesztés

Az 5. dalai lámától kezdve, a 14. dalai láma 1959-es száműzetésbe való vonulásáig, a dalai lámák székhelye télen a Potala palota volt, nyáron pedig a Norbulingka palota és park. Mindkét rezidencia a tibeti Lhászában található, körülbelül 3 kilométerre egymástól. 1959-ben, Tibet kínai megszállását követően, a 14. dalai láma Indiában keresett menedéket. Az indiai miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru hozzájárult, hogy biztonságos menedéket garantáljon a dalai lámának és tibeti társainak. A dalai láma azóta Dharamszalában, az észak indiai Himácsal Prades államban él, ahol megalapították a Központi Tibeti Adminisztrációt (a száműzött tibeti kormányt). Tibeti menekültek Dharamsalában sok iskolát és buddhista templomot építettek és nyitottak meg.

A dalai lámák

szerkesztés

A dalai lámának 14 elismert reinkarnációja van:

Név Kép Él(t) Uralkodási idő Tibeti írás/Wylie-átírás PRC átírás
1. Gedun Trupa   * 1391
1475. január 15.
[8]
དགེ་འདུན་འགྲུབ་
dge ‘dun ‘grub
Gêdün Chub
2. Gedun Gyaco   * 1475. december 31.
1541. május 23.
14921541
དགེ་འདུན་རྒྱ་མཚོ་
dge ‘dun rgya mtsho
Gêdün Gyaco
3. Szönam Gyaco   * 1543
1588. április 20.
15781588
བསོད་ནམས་རྒྱ་མཚོ་
bsod nams rgya mtsho
Soinam Gyaco
4. Jonten Gyaco   * 1589
1617 januárja
16011617
ཡོན་ཏན་རྒྱ་མཚོ་
yon tan rgya mtsho
Yoindain Gyaco
5. Loszang Gyaco   * 1617
1682
16381682
བློ་བཟང་རྒྱ་མཚོ་
blo bzang rgya mtsho
Lobsang Gyaco
6. Cangjan Gyaco   * 1683. március 1.
1706. november 15.
16971706
ཚངས་དབྱངས་རྒྱ་མཚོ་
tshang dbyangs rgya mtsho
Cangyang Gyaco
7. Kalszang Gyaco   * 1708. szeptember 3.
1757. március 22.
17201757
བསྐལ་བཟང་རྒྱ་མཚོ་
bskal bzang rgya mtsho
Gaisang Gyaco
8. Dzsampal Gyaco   * 1758. július 29.
1804. november 19.
17621804
བྱམས་སྤེལ་རྒྱ་མཚོ་
byams spel rgya mtsho
Qambê Gyaco
9. Lungtok Gyaco   * 1805. december 1.
1815. március 6.
(18081815)[9]
ལུང་རྟོགས་རྒྱ་མཚོ་
lung rtogs rgya mtsho
Lungdog Gyaco
10. Cultrim Gyaco * 1816. március 29.
1837 szeptembere
18261837
ཚུལ་ཁྲིམས་རྒྱ་མཚོ་
tshul khrim rgya mtsho
Cüchim Gyaco
11. Kedrub Gyaco * 1838. november 1.
1856. január 31.
18421856
མཁས་གྲུབ་རྒྱ་མཚོ་
mkhas grub rgya mtsho
Kaichub Gyaco
12. Trinle Gyaco * 1857. január 26.
1875. április 25.
18601875
འཕྲིན་ལས་རྒྱ་མཚོ་
‘phrin las rgya mtsho
Chinlai Gyaco
13. Tubten Gyaco   * 1876. február 12.
1933. december 17.
18791933
ཐུབ་བསྟན་རྒྱ་མཚོ་
thub bstan rgya mtsho
Tubdain Gyaco
14. Tendzin Gyaco   * 1935. július 6.
1950 – napjainkig
(száműzetésben)
བསྟན་འཛིན་རྒྱ་མཚོ་
bstan ‘dzin rgya mtsho
Dainzin Gyaco

Magyar nyelvű kötetek

szerkesztés
  • Roland Barraux: A dalai lámák története. Tizennégy fénysugár a Látomások taván, Budapest, Ferenczy, 1995, ISBN 963-825-843-8
  • Tendar Thubten Samphel: Tibet dalai lámái; előszó Őszentsége, a Dalai Láma, ford. Narancsy Gábor, versford. Rab Zsuzsa; Officina '96, Bp., 2003
  • Mayank Chhaya: A Dalai Láma. Az ember, a szerzetes, a misztikus, Budapest, Trivium Kiadó, 2008, ISBN 978-963-971-135-8
  • Glenn H. Mullin: A tizennégy Dalai Láma. A reinkarnáció szent öröksége, Budapest, JLX Kiadó, 2011, ISBN 978-963-305-297-6
  • Daniel Goleman: A jóság hatalma. A dalai láma látomása az emberiségről; ford. Tóth Zsuzsanna; Libri, Bp., 2015
  1. a b 2024-ben
  2. Thomas Laird. Tibet története – Beszélgetés a Dalai Lámával. Trivium Kiadó, 154-155. o. (2007). ISBN 978-963-9711-19-8 
  3. Parenti, Michael (2003). Friendly Feudalism: The Tibet Myth.
  4. Vizes árpadaratészta
  5. Dalai's reincarnation will not be found under Chinese control. [2009. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. február 20.)
  6. Questions & Answers. [2006. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 14.)
  7. Questions & Answers. [2006. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 14.)
  8. A „dalai láma” címet az első és a második dalai láma posztumusz kapta meg.
  9. A 9. dalai láma hivatalosan trónra lett emelve, de soha nem uralkodott.

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalai láma témájú médiaállományokat.