David Lloyd George
David Lloyd George (1863. január 17. – 1945. március 26.) brit államférfi, aki az első világháború és a háború utáni rendezés során 1916–1922 között liberális párti miniszterelnökként vezette Nagy-Britanniát és a Brit Birodalmat. A versailles-i békeszerződést az Egyesült Királyság képviseletében ő írta alá. 1922-es bukásának közvetlen oka a Chanak krízis volt.
| David Lloyd George | |
 | |
| David Lloyd George | |
| Az Egyesült Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1916. december 6.. – 1922. október 19. | |
| Előd | Herbert Asquith |
| Utód | Andrew Bonard Law |
| Születési név | David Lloyd George |
| Született |
1863. január 17.[1][2][3][4][5][6] Manchester, Anglia, Egyesült Királyság |
| Elhunyt | 1945. március 26. (82 évesen)[7][1][2][3][4][5][6]Ty Newydd, Wales, Egyesült Királyság |
| Sírhely | grave of David Lloyd George |
| Párt | Liberális Párt |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | ügyvéd, politikus |
| Halál oka | rák |
| Vallás | baptista egyház |
| Díjak |
|
 | |
| David Lloyd George aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz David Lloyd George témájú médiaállományokat. | |
Tartalomjegyzék
ÉleteSzerkesztés
David Lloyd George 1863. január 17-én született Manchesterben. Édesapja tanárként kereste kenyerét. Apja korai halálát követően David az édesanyjával Walesbe költözött, ahol életre szóló walesi hazafi vált belőle.
Tanulmányai befejezte után ügyvédi képesítést szerzett, majd 1890-ben Caernarvon liberális, parlamenti képviselőjévé választották. Ezt a posztot 1945-ig látta el. Gyors ismertségre tett szert radikalizmusa és a búr háború ellen tanúsított magatartása miatt. 1905-ben Sir Henry Campbell-Bannerman miniszterelnök kinevezte Lloyd George-ot a kereskedelmi minisztérium élére. 1908-ban pedig HH Asquith kormányának pénzügyminisztere lett. Lloyd George 1909-es költségvetését a nép költségvetésének nevezték, mivel a társadalombiztosítást támogatta volna. A lordok háza azonban ezt a kezdeményezését elutasította. Ez közvetlenül azt eredményezte, hogy az 1911-es parlamenti törvény következtében a lordok elveszítették vétójogukat.
Lloyd George az első világháború első éveiben a pénzügyminiszteri posztját megőrizte. 1915-ben Asquith háborús koalíciós kormányának lőszerellátásáért felelős minisztere lett. 1916 júliusában hadügyminiszterré nevezték ki. Ennek ellenére egyre kritikusabb hangot ütött meg Asquith-tal szemben. 1916 decemberében konzervatív és munkáspárti támogatással Asquith helyére kinevezték miniszterelnöknek.
A háború utolsó két évében neki köszönhetően bevezették a Brit Királyi Haditengerészetben a konvojok használatát és egyesítették a szövetséges hadsereg parancsnokságát a francia Ferdinand Foch marsall vezetése alatt. A háború sikeres befejezése után Lloyd George-ot bizták meg Nagy-Britannia képviseletével a párizsi békekonferencián, mely megalkotta a Versailles-i békeszerződést. A magyarságot érő igazságtalanságok ellen több ízben felszólalt és az etnikai alapon való felosztás híve volt. Ebben az olasz miniszterelnök Francesco Saverio Nitti támogatta. Ezekről a következőket nyilatkozta:
| „ | Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. Ezért én a béke vezérelvének azt venném, hogy amennyire emberileg lehetséges, a különböző népfajok kapják meg saját hazájukat, és hogy ez az emberi szempont előzzön meg minden stratégiai, gazdasági vagy közlekedési meggondolást, melyek rendszerint más módon is megoldhatók.[...] Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (Romániának) mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását. | ” |
Végül azonban az erős ellenállás miatt feladta ezen álláspontját és helyette George Nathaniel Curzon folytatta a tárgyalásokat, amelyek a trianoni békeszerződéshez vezettek. Miniszterelnöki pozícióját megőrizte, de ekkor már függött a konzervatívok támogatásától. 1921-ben biztosította az egyezményt, mely a szabad ír állam kikiáltásáról született. 1922 nyarán belekeveredett a lovagi címek adományozása körül kialakuló botrányba. Októberben kiléptek a koalícióból a törökországi brit külpolitika miatt. Ekkor Lloyd George lemondott miniszterelnöki pozíciójáról.
Bár parlamenti képviselő maradt korábbi politikai befolyását elveszítette. 1944 Dwyfor Earljévé választották. 1945 március 26-án hunyt el a walesi Ty Newyddben.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ллойд Джордж Дэвид, 2015. szeptember 27.
.png){kind=small}