A della Rovere egy nemesi olasz család volt, amely eredetileg Savonából, Liguriából származott. Neve mindenekelőtt az Urbino hercegség és a pápai állam eseményeihez fűződik.

Della Rovere-család
A Wikimédia Commons tartalmaz Della Rovere-család témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

A dinasztia nemessége, bár a tagok kezdetben szerény származásúak voltak, a vinovói grófok homonim torinói nemzetségére vezethető vissza (Piemontban a nemzetség neve a helyi nyelvben Dla Rol néven volt ismert), akiknek kék kabátjuk volt. s címerpajzsukat aranytölggyel ékesítették.[1]

IV. Szixtusz pápa

szerkesztés
 
IV. Szixtusz pápa
 
A genovai dózse

A leszármazási vonal első kiemelkedő alakja Francesco (14141484) volt, aki 1471-ben lett pápa IV. Szixtusz néven. A pápai trónra való megválasztásból származó kiváltságoknak köszönhetően a Della Rovere-család fontos egyházi és polgári tisztségeket töltött be, és az egyház vezetői voltak. Egy másik nagy pápa, aki a családhoz tartozott II. Gyula volt.[2]

1508-tól a család megszerezte az Urbinói hercegséget és 1513-ban Pesaro városát. Guidobaldo da Montefeltro hercegnek nem volt fiúutóda, így örökbe fogadta unokaöccsét, I. Francesco Maria della Roverét, nővére, Giovanna és Giovanni della Rovere fiát, Senigallia urát és IV. Szixtusz rokonát. Francesco Maria és felesége, Eleonora Gonzaga megalapították a Montefeltro della Rovere dinasztikus vonalat, amely 1631-ben kihalt Urbino utolsó hercegének, II. Francesco Mariának és unokájának, Vittoria Toszkána nagyhercegnőjének, 1694-ben, aki örökölte, de nem a hercegség, hanem a pápai állam keretében. A Della Rovere-család jelképét, a tölgyet a Montefeltrók babérral kombinálták az új hercegi címerben.[3]

1625-ben II. Francesco Maria VIII. Orbán pápa nyomására átengedte a hercegséget egy egyházi kormányzónak. Vittoria della Rovere és II. Ferdinánd toszkánai nagyherceg házasságát követően a család vagyona Firenzébe került, a gazdag könyvörökség pedig bekerült a Vatikáni Apostoli Könyvtárba. Gian Gastone nagyherceg (16711737) és nővére, Anna Maria Luisa (16671743) voltak az utolsó leszármazottai ebből a házasságból.[4]

Lucrezia, Urbino utolsó hercegnője, Livia della Rovere húga, Ippolito és Isabella Vitelli lányai, 1609-ben feleségül ment a pisai származású Marcantonio Lante (15661643) arisztokratához, Castelleone di Suasa és San Lorenzo in Campo márkijához. Rokonságukból jött létre a Lante Montefeltro della Rovere ága, amely ma is képviselteti magát.[5]

A Sixtus-kápolnát IV. Szixtusz pápa tiszteletére nevezték el, majd II. Gyula (az előző unokája) utasítására freskókkal díszítették a kor legjelentősebb művészei, köztük Michelangelo, Perugino, Botticelli, Ghirlandaio, Pinturicchio, Luca Signorelli, Biagio d'Antonio és mások.[6]

A 18. századig virágzott a család ligur vonala is, amelynek utolsó jelentős képviselője Francesco Maria Della Rovere, a Genovai Köztársaság dózse volt 1765 és 1767 között.[7]

Urbino hercegei (1508–1516, 1521–1625)

szerkesztés
Nome Ritratto Nascita e morte Regno Matrimoni Note
inizio fine
 

<b id="mwlg">Francesco Maria I</b>
  *14901538 (I) 11 aprile 1508
(II) fine 1521
(I) 1516
(II) 20 ottobre 1538
Eleonora Gonzaga

due figli e tre figlie
Abdicò per Lorenzo de' Medici. Nel 1517 tentò di riprendersi Urbino.
Riuscì a risalire sul trono solo dopo la morte di papa Leone X.
 

<b id="mwuQ">Guidobaldo II</b>
  *15141574 20 ottobre 1538 28 settembre 1574 (I) Giulia da Varano

una figlia

(II) Vittoria Farnese

un figlio e due figlie
Figlio di Francesco Maria
 

<b id="mw1g">Francesco Maria II</b>
  *15491631 (I) 28 settembre 1574
(II) 28 giugno 1623
(I) 3 novembre 1621
(II) 23 aprile 1631
(I) Lucrezia d'Este

(II) Livia della Rovere

un figlio
Figlio di Guidobaldo II. Abdica in favore del proprio figlio.
Nuovamente al potere dopo l'improvvisa morte del figlio
 

Federico Ubaldo
  *16051623 3 novembre 1621 28 giugno 1623 Claudia de' Medici

una figlia
Figlio di Francesco Maria II

1625-től már a Pápai Állam irányítása alatt álló hercegség az utolsó herceg halálával eltűnik a határain belül. A Della Rovere művészeti gyűjtemények az utolsó leszármazott Vittoriához, II. Ferdinando de' Medici feleségéhez kerültek, majd nagyrészt Firenzébe kerültek.

Képgaléria

szerkesztés
  1. Dal Poggetto-Montevecchi, p. 59
  2. Scorza, p. 10
  3. Montinaro, p. 37
  4. Montinaro, p. 56
  5. Ceriana Mayneri, p, 43
  6. Dal Poggetto-Montevecchi, p. 30
  7. Scorza, p. 12