Főmenü megnyitása

Koordináták: é. sz. 45° 36′ 46″, k. h. 25° 39′ 24″

A kivilágított derestyei ortodox templom

Derestye (románul: Dârste, németül: Walkmühlen vagy Dyrste) Brassó városrésze.

FekvéseSzerkesztés

A város központi részétől délkeletre, a Nagykőhavas északi lábánál, 560 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A szűkebb értelemben vett Brassótól mintegy két kilométernyi külterület választja el, és a nyílegyenes Bukaresti út köti őket össze. Tőle nyugatra, a Tömös másik oldalán Négyfalu Bácsfalu városrésze terül el. Kelet felé Noában folytatódik, amely gépkocsival csak innen közelíthető meg.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve a 'kallómalom' jelentésű román dârste szóból származik. Egy 1769–1773 között készített térképen már szerepel, mint Drieste. 1825-ben Deresztö, 1839-ben Deresztek és Dirszte, 1873-ban Derisztye.

TörténeteSzerkesztés

A bolgárszegi kereskedők által alapított húsz kallómalom mellett alakult ki, amelyeket a Tömös-csatorna vize hajtott. Első lakói is bolgárszegi románok voltak.[1] 1821 után szeszfőzdét alapítottak benne. Az 1840-es években nyaranta tíz gyapjúmosó üzem működött benne raktárakkal. Mindegyik körülbelül egy-kétszáz főt foglalkoztatott, főként hétfalusi asszonyokat. Az iparágat az 1887-ben kitört osztrák–magyar–román vámháború tette tönkre.[2]

1875–77-ben itt alakították ki a Brassó–Predeál vasútvonal egyik állomását. 1891-től rajta keresztül haladt át a Brassót Négyfaluval összekötő, mára megszüntetett helyiérdekű vasút is.

A csődbe ment szeszgyárat a Czell család 1888-ban megvásárolta, majd 1892-ben mellette megalapította sörgyárát, amelyet Erdély egyik leghíresebb sörgyárává fejlesztettek. 1894–95 telén tizenháromezer hektoliternyi sört állított elő.[3] A sörgyárhoz söröző is kapcsolódott, kerthelyiséggel. Az 1896-os tagosításkor megszerezte a gyár körül elterülő földeket, ahol a szeszfőzéshez szükséges növényeket és a botfalusi cukorgyárnak szánt burgonyát és cukorrépát termesztették. A földeken négyfalusi csángó és szlovák idénymunkások dolgoztak. A gyárak munkásai számára az erdőirtásokon alakítottak ki házhelyeket.

A sörgyáron kívül a kallómalmok és raktárak helyére az 1920-as évek végéig több malom, téglagyár, gyufagyár, kekszgyár, kötöttárugyár, a Scherg textilgyár egyik részlege, és cementgyár települt. Lakói ekkor már kevés kivétellel a gyárak munkásai voltak. Szász mintára ők is létrehozták a maguk szomszédságát. A „szomszédatya” tisztét, aki a negyed informális vezetője is volt, általában románok töltötték be, legalább egyszer azonban magyar személy is.

1910-ben 828 lakosából 616 volt román, 133 magyar és 79 német anyanyelvű; 608 ortodox, 107 evangélikus és 65 református vallású.

NevezetességeiSzerkesztés

  • A 700 méteres magasságban, Derestyétől délnyugatra fekvő malomdombi kemping valószínűleg Románia legismertebb kempingje, részben a szemeteskukái körül rendszeresen feltűnő medvék miatt. A környék hegyeire, a Nagykőhavasra és a Keresztényhavasra induló túrák kiindulópontja.
  • Ortodox temploma 1783 és 1797 között épült, görög vagy szerb kereskedők alapítványából. Belső festése és tornya 1833-ban készült el, egyes ikonjait 1784-ben Radu Dobra festette.
  • Gyárak: Ciucaș sörgyár, Pantex textilgyár.

Híres szülötteiSzerkesztés

  • Itt született 1858-ban Andrei Bârseanu tanár, folklorista, költő.
  • Itt született 1887-ben id. Monoki István bibliográfus.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Alexandru Surdu: Șcheii Brașovului. București, 1992, 67–68. o.
  2. Ioan Broșu: Amintiri din viața preoțească adunate și scoase la iveală după o păstorire de peste 50 de ani. Brașov, 1936, 26. és 6. o.
  3. Matlekovits Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. 2. Bp., 1898, 246. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Daniil Martin: Monografia Dârstei. Brașov, 1930

Külső hivatkozásokSzerkesztés