Méhkertek
Méhkertek (románul: Stupini, németül: Bienengärten) Brassó városnegyede, külterületi lakott hely a városközponttól északra, a vasúton túl, a Vidombák mentén. Egykoron önálló település, 2002-ben egyesült Brassóval.[2] Nagyobbrészt szórványtelepülés, lakosai főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, lakossága 2011-ben 3314 fő volt.
| Méhkertek | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Brassó |
| Alapítás ideje | 18. század |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3314 fő (2011)[1] +/- |
| Elhelyezkedése | |
 Méhkertek
Pozíció Brassó környék térképén
| |
 é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 25° 34′ 30″45.708000°N 25.575000°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 29″, k. h. 25° 34′ 30″45.708000°N 25.575000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Méhkertek témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésA 15. századtól a helyet a város közös legelőjeként használták.[3] A 16. században itt működött a brassói papírmalom, Délkelet-Európa elsőként, a Magyar Királyság másodikként alapított papírgyára. Alapításának ötlete Johannes Honterusé volt, hogy ellássa újonnan alapított brassói nyomdáját; a tervet két tehetős és bőkezű támogatója, Johannes Fuchs és ifj. Johannes Benkner városbírók valósították meg. A malom a 17. század elején, a tizenöt éves háború és az azt követő erdélyi belháború során elpusztult. 1603-ban a malom romjai melletti erdős területen győzte le Radu Șerban havasalföldi fejedelem Székely Mózes seregeit. 1611 nyarán a hely a Radu Șerban és Báthory Gábor közötti összecsapás helyszíne volt.[4]
Maga a település legkésőbb a 18. század közepén alakult ki. Orbán Balázs szerint Mária Terézia egyik rendeletének hatására jött létre, a királynő ugyanis meghagyta a brassói tanácsnak, hogy mindent tegyen meg a méhtenyésztés érdekében. A szász tanácsosok a Vidombák mentén, saját pénzükből méheseket létesítettek, majd hamarosan megjelentek a kaszálók, szántóföldek is.[5] A szászok földjeit román parasztok művelték, akik kezdetben jobbágyok, később földbérlők voltak, illetve lassanként fölvásárolták földjeiket. A méhészet mellett zöldséget, gyümölcsöt, gabonát is termesztettek a város szükségletére (ezeket a főtéri vásárokon adták el), és állattenyészettel is foglalkoztak.[6][7]
1756-ban egy román ortodox kápolnát említenek, majd a türelmi rendelet kiadása után, 1784–1791 között felépült a Szent Konstantin és Heléna-templom Constantin Dsanly brassó-belvárosi kereskedő támogatásával, akit a cinteremben temettek el.[8] 1785-ben már 512 lakosa volt, 1839-ben pedig 574.[5] 1851-ben 476 lakosából 458 volt román, 12 szász és 6 német.[9] 1871-ben itt alapították a barcasági szász földművesiskolát (Burzenländer Ackerbauschule), amelyet 1875-ben Barcaföldvárra költöztettek.[10]
1910-ben 1959 lakosából 1009 román, 530 magyar, 235 német és 85 szlovák anyanyelvű; 960 ortodox, 348 római katolikus, 252 evangélikus, 242 református, 74 görögkatolikus és 65 unitárius vallású.[11] A 20. század elején több forrás üdülőhelyként írja le Méhkerteket – akárcsak Noát – ahol sok gazdag brassóinak, közöttük a Trauschenfels családnak is volt villája.[12][13] 1931-ben az adventisták iskolaközpontot alapítottak, melyet a hatalom 1942-ben bezáratott, majd 1948-ban államosították az épületet. 1998-ban visszaszolgáltatták az egyháznak, majd 2002-ben ismét megnyitották az iskolát.[14]
Míg a régi méhkerteki házak védett helyen állnak, az újonnan építettek közül sok a Vidombák árterületén található, ezen felül az 1974–1980 közötti talajjavítási munkálatok eredményeként a patak medre is megváltozott. 2021 augusztusában az árvízvédelmi töltés beszakadása miatt 143 lakóházat, 78 gazdasági épületet és 32 kutat árasztott el a víz.[15]
Leírása
szerkesztésA városközponttól négy kilométerre, északi irányba helyezkedik el. Területén több forrás és patak van.[13] A DN1-es és a DN13-as főutak fogják közre, délen a körgyűrű választja el a tulajdonképpeni várostól. Külön vasúti megállóhelye van, a városközponttal több autóbuszjárat köti össze. Lakosai ma is főleg mezőgazdasággal foglalkoznak.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Primăria Municipiului Brașov. Strategia de dezvoltare (román nyelven). brasovcity.ro, 302. o. (2011) Archiválva 2018. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Butmaloiu, Hans: Wie viele Stadtviertel hat Kronstadt heute?. Karpatenrundschau, 2015. május 14. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
- ↑ Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov. Vidombák: Haco International, 80. o. (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Nussbächer, Gernot: Moara de hârtie din Brașov în secolul al XVI-lea. Cumidava, XII. évf. 1. sz. (1980) 53–69. o. ISSN 1224-502X
- ↑ a b Orbán XIX. Brassó külvárosai: Bolonya
- ↑ Pușcariu 172. o.
- ↑ Șuluțiu, Octav. Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă ”Regele Carol II”, 133–134. o. (1937)
- ↑ Biserica Sf. Constantin și Elena. Protopotiatul Brașov. (Hozzáférés: 2022. szeptember 30.)
- ↑ Miskolczy Ambrus. A brassói román levantei kereskedőpolgárság kelet–nyugati közvetítő szerepe (1780–1860). Budapest: Akadémiai Kiadó, 36. o. (1987)
- ↑ Göllner, Carl. Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848–1918 (német nyelven). Köln: Böhlau, 300. o. (1988)
- ↑ A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest: Athenaeum, 618–619. o. (1913)
- ↑ Pușcariu 105. o.
- ↑ a b Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch, 29–30. o. (1934)
- ↑ Despre noi. Brașov Maranatha. [2018. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 7.)
- ↑ Árvíz Méhkerteken. Brassói Lapok, XXXIII. évf. 1646. sz. (2021. szeptember 2.) 2. o.
Források
szerkesztés- ↑ Orbán: Orbán Balázs. A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Pușcariu: Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia (1977)
.svg){kind=small}