Dišnik
Dišnik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
| Dišnik | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Gerzence |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43280 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 320 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 26″, k. h. 16° 53′ 14″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 26″, k. h. 16° 53′ 14″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Belovártól légvonalban 33, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Gerzence és Velika Bršljanica között, a Dišnica-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
A település a Roh család birtokaként már a középkorban is lakott hely volt. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániáját és templomát 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák felsorolásában említik „ecclesia beate virginis in possessione hereduim Roh” alakban.[2] Csánki Dezső a középkori Desnicével azonosítja, melynek vára is volt. 1465-ben a Kapitánfi családé volt, uradalmához még 20 másik falu tartozott. 1482-ben részét Mátyás király elvette a hatalmaskodó Kapitánfi Andrástól és híveinek, grebeni Hermanfi Lászlónak és Batthyány Boldizsárnak adta. A várat a király nevében Batthyány Boldizsár ostrommal vette be.[3]
A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Disnik” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Disnik” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Dissnik” néven 90 házzal, 15 katolikus és 459 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 422, 1910-ben 1.079 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú német és cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 39%-a szerb, 31%-a horvát, 16%-a magyar, 8%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 52%-a horvát, 32%-a szerb nemzetiségű volt. 11 magyar lakos is élt a településen. 2011-ben a településnek 343 lakosa volt.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 422 | 400 | 361 | 656 | 866 | 1.079 | 1.057 | 1.226 | 1.023 | 979 | 888 | 673 | 527 | 430 | 357 | 343 |
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[8] a falu közepén egy magaslaton áll. Egyhajós épület, keletre néző négyszögletes apszissal. Harangtornya a nyugati homlokzat felett magasodik, piramis alakú toronysisakkal. A templomot 1746-ban építették barokk stílusban.
- A Szentháromság tiszteletére szentelt görögkatolikus kápolnája.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Csánki Dezső: Körösmegye a 15. században Budapest, 1893. 29. old.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 154. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 148 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2116.
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
