Dianiska Dániel
Dianiska Dániel (Tiszolc, 1801. december 20. – Batizfalva, 1863. február 1.) evangélikus lelkész, költő.
| Dianiska Dániel | |
| Született | 1801. december 20. Tiszolc |
| Elhunyt | 1863. február 1. (61 évesen) Batizfalva |
| Foglalkozása | lelkész, költő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Régi lelkészcsalád ivadéka volt. Sajógömörön, Késmárkon és Eperjesen tanult, majd nevelő volt Berzétén Máriássy András császári és királyi kamarás fiainál, Albertnél, Andornál (később császári és királyi tábornok) és Gyulánál. Az 1828–1829. években a Jénai Egyetemen tanult. Azután mint tanító és segédlelkész működött Tiszolcon, mint lelkész Nagyszlaboson Gömör megyében és Batizfalván Szepes megyében.
Művei szerkesztés
Írt egyházi énekeket, latin, német, magyar és szlovák verseket, valamint egy szlovák nyelvű földrajzot versekben, a keresztény egyház általános történetét, az egyházi rendezet történetét az egyes századokban, szintén szlovák nyelven, melyek kéziratban maradtak.
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
További információk szerkesztés
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
