Dimetil-éter
| Dimetil-éter | |||
 Dimetil-éter | |||
| |||
| IUPAC-név | metoximetán | ||
| Más nevek | metil-éter | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 115-10-6 | ||
| RTECS szám | PM3780000 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C2H6O | ||
| Moláris tömeg | 46,07 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen, jellegzetes szagú gáz | ||
| Sűrűség | 2,1146 kg/m³ (gáz, 0 °C) 0,735 kg/dm³ (folyadék, forrásponton)[1] | ||
| Olvadáspont | −141,5 °C[1] | ||
| Forráspont | −24,82 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 70 g/l (20 °C)[1] | ||
| Gőznyomás | 5,102 bar (20 °C) | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Dipólusmomentum | 1,30 D (gáz) | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Fokozottan tűzveszélyes (F+)[2] | ||
| R mondatok | R12[2] | ||
| S mondatok | (S2), S9, S16, S33[2] | ||
| Lobbanáspont | -42,2 °C[1] | ||
| Öngyulladási hőmérséklet | 240 °C[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon éterek | dietil-éter koronaéter polietilén-glikol | ||
| Rokon vegyületek | metanol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A dimetil-éter (DME, (CH3)2O) egy szerves vegyület, amely az éterek közé tartozik. Képlete CH3OCH3. Színtelen, szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú. Jellegzetes, édeskés szaga van. Metanolból állítható elő vízelvonással.
Előállítása szerkesztés
A dimetil-étert legnagyobb mennyiségben metanolból állítják elő vízelvonással, kondenzációs reakcióval. Ekkor két molekula metanolból egy molekula víz kilépésével dimetil-éter keletkezik. A vízelvonást savak katalizálják.
Előállítható az éterek többi általános előállítási módszerével is.
Felhasználása szerkesztés
A dimetil-étert többek között dimetil-szulfát előállítására használják. A dimetil-szulfátot a szerves kémiában metilcsoportok beépítésére (metilezőszerként) alkalmazzák. A dimetil-éter dimetil-szulfáttá alakul, ha kén-trioxiddal reagáltatják:
Egyes esetekben a dimetil-étert is felhasználják metilezésre. Ecetsavat is gyártanak belőle.[1] Aeroszolokban, spray-kben hajtógázként szolgál.[1] Az 1840-es évektől használják fel hűtőhatását,[3] ma is mint R-E170 megnevezésű hűtőközegként ismert, gyakran propánnal vagy butánnal keverve. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a tiszta DME nem toxikus, ózonbontó potenciálja (ODP) gyakorlatilag nulla, a 100 éves globális felmelegedési potenciálja (GWP) azonos a CO2-éval, magas a látens párolgáshője (430,89 J/g, 0 °C-on), nagy a hővezető-képessége (0,16131 Wm−1K−1, 0 °C-on), folyékony halmazállapotban alacsony sűrűsége, alacsony a viszkozitása (1,2673•10−4 kg m−1s−1, 25 °C-on), illetve magas a fajhője (1,5115 Jg−1K−1, 0 °C-on),[4] 55-ös cetánszámával kiváló üzemanyaga lehet a gázturbinás, benzin és kisebb átalakításokkal dízel meghajtású járműveknek egyaránt. Mivel DME lignocellulóz biomasszából előállítható, kénmentes ezért ígéretes ún. második generációs bioüzemanyagok (BioDME) közé sorolható.[5]
Források szerkesztés
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
- Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
További információk szerkesztés
- ↑ a b c d e f g h A dimetil-éter vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 26. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ a b c A dimetil-éter (ESIS)[halott link]
- ↑ Elert, Glenn: Refrigerators - The Physics Hypertextbook. physics.info. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
- ↑ J. Phys. Chem. A, 2013, 117 (35), 8343–8351.