Dinictis

fosszilis emlősnem

A Dinictis az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fosszilis ál-kardfogú macskák (Nimravidae) családjába tartozó nem.

Dinictis
Evolúciós időszak: Késő eocén – kora miocén
Dinictis sp. koponya
Dinictis sp. koponya
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Ál-kardfogú macskák (Nimravidae)
Alcsalád: Nimravinae
Nem: Dinictis
Leidy, 1854
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dinictis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dinictis témájú kategóriát.

Tudnivalók

szerkesztés

A Dinictis-fajok 37,2-20,4 millió évvel éltek ezelőtt, a késő eocén korszaktól a kora miocén korszakig. Az emlősnem fajai Észak-Amerika endemikus élőlényei voltak, és körülbelül 16,8 millió évig maradtak fent.[1] Mint az oligocén primitív macskaszerű ragadozója, már az igazi Carnivorák közé tartozott. Bár a kardfogú tigrisekkel is mutatott rokonságot, azonban koponyaalkata alapján mégis a macskaalkatúak közé soroljuk. Felső szemfogai a tipikus macskaalkatúakénál nagyobbakra nőttek, de nem érték el a kardfogúaknál megfigyelt szélsőséges méretet. Megjegyzendő azonban, hogy alsó állkapcsán a felső szemfogakkal szemben bemélyedés található, ami viszont a kardfogúak sajátja.

Rendszertani besorolása

szerkesztés

A Dinictis nevet Joseph Leidy adta 1854-ben. A Dinictis típusfaja a Dinictis felina. 1854-ben Leidy az ál-kardfogú macskák családjába helyezte a nemet. 1982-ben Flynn és Galiano a családon belül, a Nimravinae alcsaládba sorlta a nemet; 1991-ben Bryant és 1998-ban Martin megerősítette a Dinictis idetartozását.[2][3]

Rendszerezésük

szerkesztés

A nembe az alábbi fajok tartoznak:

Megjelenésük

szerkesztés
 
Rajz a Dinictisről
 
A Dinictis felina koponyája szemből a berlini Természetrajzi Múzeumban (Museum für Naturkunde)

Az állatok teste vékony, körülbelül 110 centiméter hosszú volt marmagasságuk a 0,6 métert érte el. Lábuknak hossza 20 centiméter volt, mancsukon a karmok nem voltak teljesen visszahúzhatók. A rövid végtagok öt ujjban végződött. Hosszú farokkal rendelkeztek. A Dinictis-fajok igen hasonlítottak a Hoplophoneus-okra. Koponya alakjuk inkább a macskaformákéra, mint a kardfogú macskaformákéra hasonlít. Összehasonlítva a legutóbbi kardfogú macskaformákkal, a Dinictis-eknek jóval kisebb szemfogaik voltak, de azért kissé kilátszottak a szájból. Az alsó állkapcson, ahol a szemfogak ültek pihenés közben, a bőrből tokszerű képződmény alakult ki.

A modern macskaféléktől eltérően, amelyek ujjaikon járnak, a Dinictis-ek az egész talpfelületüket használták. A Dinictis-fajok hasonlíthattak a mai leopárdra, és lehet, hogy hasonló életmódot folytattak. Mivel szemfogaik még nem fejlődtek hatalmas méretűre, a zsákmányt jobban fel tudták darabolni, emiatt arra vadászott ami éppen eléje került (a nagyobb szemfogú nemeknél, a „kardfog” zavarta a rágást). Habár kisebb szemfogakkal rendelkeztek, a Dinictis-fajok élőhelyüknek erőteljes uralkodói voltak.

Ökológia

szerkesztés

A Dinictis-ek az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén éltek. Lehet, hogy egy paleocén kori Miacida-szerű állatból fejlődtek ki. Maradványaikat a kanadai Saskatchewan tartományban és az USA-beli Dél-Dakota, Észak-Dakota, Colorado, Montana, Nebraska, Oregon és Wyoming államokban fedezték fel.

  1. PaleoBiology Database: Dinictis, basic info
  2. J. J. Flynn and H. Galiano. 1982. Phylogeny of early Tertiary Carnivora, with a description of a new species of Protictis from the middle Eocene of northwestern Wyoming. American Museum Novitates
  3. H. N. Bryant. 1991. Phylogenetic relationships and systematics of the Nimravidae (Carnivora). Journal of Mammalogy.
  • Benes, Josef. Prehistoric Animals and Plants. 204. old. Prague: Artua, 1979