Főmenü megnyitása

Dél-Dakota

tagállam az Amerikai Egyesült Államokban

Dél-Dakota (angolul South Dakota, IPA: [ˌsɑʊθ dəˈkoʊtə] Loudspeaker.svg kiejtése) az Egyesült Államok 40. tagállama, és annak középnyugati részén található. A terület 1889. november 2-án, Észak-Dakotával együtt csatlakozott az Egyesült Államokhoz.

Dél-Dakota
Dél-Dakota zászlaja
Dél-Dakota zászlaja
Dél-Dakota címere
Dél-Dakota címere
Közkedvelt elnevezés: The Mount Rushmore State
Mottó: Under God the people rule (angol) – Isten alatt a nép uralkodik
Map of USA highlighting South Dakota.png
Közigazgatás
Fővárosa Pierre
Legnagyobb város Sioux Falls
Kormányzó Mike Rounds (R)
Hivatalos nyelv angol
Postai rövidítés SD
ISO 3166-2 US-SD
Felvétel az Unióba
sorrendben 40.
dátuma 1889. november 2.
Rangsor
terület szerint 17.
népesség szerint 46.
népsűrűség szerint 46.
Népesség
Népesség858 469 fő (2015)[1] +/-
Népsűrűség3,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
összesen199 905 km²
ebből víz1,6 %
Időzóna CST (UTC–6 / –5) (keleten)
MST (UTC–7 / –6) (nyugaton)
Szélesség é. 42°29'30" – é. 45°56'
Hosszúság ny. 98°28'33" – ny. 104°3'
Kiterjedés
kelet-nyugati340 km
észak-déli610 km
Domborzat
legmagasabb pont2207 m
átlagmagasság670 m
legalacsonyabb pont294 m
Térkép
Map of South Dakota NA.png
Dél-Dakota weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Dakota témájú médiaállományokat.

Az állam délnyugati részén emelkednek a Black Hills (Fekete-hegyek) lankás, fenyvesekkel borított ormai. A régió nagy értékkel bír az indiánok leszármazottai számára (vallási értelemben) éppúgy, mint a turistákra. Itt található a Rushmore-hegy is, ami az állam jelképe, és legismertebb helye is egyben.

Az államra egész története során a vidéki életmód és a kiterjedt mezőgazdaság volt jellemző és ennek megőrzése érdekében sok állami program ösztönzi a vidéki lakosságot. Bár az államban igen jelentős és kiterjedt a megművelt területek aránya, ez az Egyesült államok egyik legkisebb népsűrűségű területe.

Az állam központjában található a főváros, Pierre, míg a legnagyobb város a 150 000 lakosú Sioux Falls.

NeveSzerkesztés

Nevét a két őslakos indián törzs, a lakota, és a dakota (Sioux, magyarul sziúk) után kapta.

FöldrajzSzerkesztés

Dél-Dakota az Egyesült Államok észak-közép részén helyezkedik el. Annak ellenére, hogy a Great Plains régiója nagy területet foglal, el az államot a Közép-Nyugathoz sorolják. Ugyanakkor Dél-Dakotát az Államok nyugati államának is tekintik. A Missouri folyó középen szeli ketté az állam területét. A folyótól keletre a gleccserek által lecsiszolt alacsony dombok láthatók, melyek megművelésre alkalmasak. A folyó nyugati oldalán a hullámos alföld terül el, amelynek része a kanyon.

Teljes területét tekintve (199 905 km²) a tizenhetedik legnagyobb állam.[2] Határai északon Észak-Dakota, keleten Iowa, délen Nebraska, nyugaton Wyoming és Montana. Az Egyesült Államok földrajzi középpontja, (Alaszkát és Hawaiit is beleértve) 27,36 km-re Castle Rocktól nyugatra van Butte megyében.[3]

Területi egységekSzerkesztés

Dél-Dakota négy földrajzi egységre oszlik. Ezek a Drift Prairie, a Dissected Till Plains, a Great Plains és a Black Hills.

A Drift Prairie az állam keleti felének legnagyobb hányadát foglalja el. Ezek alacsony dombok gleccser tavakkal tarkítva. Ezt a vidéket a korai francia telepesek Coteau des Prairies, azaz préri domboknak nevezték, mely keleti határát a Minnesota folyó völgye (Minnesota River Valley) alkotja, s a nyugati határ a James folyó medencéje (James River Basin).

A James River Basin követi az északról délre tartó James folyót, s felszíne többnyire lapos.

A felszabdalt Till Plains Dél-Dakota délkeleti sarkában fekszik. Az a terület dimbes-dombos, s több kisebb folyó szalad rajta.

A Great Plains Dél-Dakota nyugati részén van, s a teljes terület mintegy kétharmad részét foglalja el.

A Coteau de Missouri dombok és völgyek a Drift Prairie és a Missouri folyó között fekszik.

 
Black Hills

A föld felszíne a Missouri folyótól nyugatra jobban és jobban felszabdalt, amelyet dombok, alföldek kanyonok és meredek lapos tetejű dobok alkotnak. Ezek a lapos tetejű dombok néha 120-180 méter magasra is emelkednek. Délen a Black Hill-től keletre fekszik Dél-Dakota Badkands National Park-ja.

A Black Hills az állam délnyugati részén húzódik és átnyúlik Wyoming területére. Ezek az alacsony hegyek 15 500 km² foglalnak el. Egyes részei eléri a 600-1 200 méter magasságot. Legmagasabb pontja, amely egyben az állam legmagasabb pontja is a Harney Peak. Tengerszint feletti magassága 2 207 méter.[3] A Black Hills gazdag ásványi anyagokban; arany, ezüst, réz és ólom bányákat tártak fel. Itt találhatjuk a Homestake bányát, az Egyesült Államok legnagyobb arany bányáját. A bányát bezárták és egy földalatti tudományos laboratóriumot építettek az aknáiba.[4]

ÖkológiaSzerkesztés

 
Egy villásszarvú antilop Wind Cave National Park-ban

Dél-dakota túlnyomó része, a Back Hills kivételével füves terület.[5] A füves területet a folyó közelében lombhullató fák, mint például az amerikai nyárfa, szilfa, fűzfa tarkítják.[6] Ezen a területen élő emlősök közé tartozik az amerikai bölény, a szarvas, a villásszarvú amerikai antilop, a prérifarkas és a préri kutya.[7] Madárvilága jellegzetes és gazdag. Itt fészkel a kínából származó gyűrűs nyakú fácán, amely az állam szimbólumai közé tartozik. A már-már kihalásra ítélt fehérfejű rétisas állomány végre növekvő tendenciát mutat, s elterjedt az egész állam területén. Kedvelt fészkelő helye a Missouri folyó környéke.[8][9] Folyóiban, tavaiban szintén sokfajta hal van. Ilyenek a süllő, ponty, csuka, és pisztráng sügér.[7] A Black montain ökológiája a magasságnak és a magasabb csapadéknak megfelelően változik. A dombokat sűrű fenyő erdő borítja. Különböző fenyőfák között megtaláljuk az amerikai ponderosa fenyőt, és a lucfenyőt.[10] Csakúgy mint a növényvilága az állatvilága is különböző. Erdei otthont adnak a sokféle szarvasfajtának, az amerikai jávorantilopnak, a nagyszarvú juhnak, a hegyi kecskének, hegyi oroszlánnak és még sok más kisebb emlős állatnak, sebes folyású folyóiban honos a pisztráng.[7][11][12]

Folyók, tavakSzerkesztés

 
Missouri folyó kettéosztja Dél-Dakotát

A Missouri folyó az Államok legnagyobb és a leghosszabb folyója. A Missouri nemcsak földrajzi, hanem szociális, politikai, kulturális válaszvonal is Dél-Dakotában. A folyótól nyugatra eső területeket West River-nek, a keletre eső területeket East River-nek hívják. A West River területe sokkal szárazabb, s gazdasága főként a turizmustól és a farmoktól függ. Politikai beállítottsága konzervatív. Az East River oldal sokkal sűrűbben lakott, gazdaságát sokkal inkább a mezőgazdaság alapozza meg, s a politikai beállítottsága sokkal liberálisabb.[13][14]

Más fontos folyók a Cheyenne, a James, a Big Sioux, és a White.

Sok természetes található többnyire az állam keleti részén. Emellett sok mesterséges víztározót létesítettek a Missouri folyón: ilyenek a Lake-tó, Sharpe-tó, Francis Case-tó, és a Lewis and Clark-tó.

ÉghajlatSzerkesztés

Dél-Dakota éghajlata szárazföldi, ahol a négy évszak váltakozik. A tél nagyon hideg, s a nyár forró. A nyár folyamán az átlagos nappali hőmérséklet 32,2 °C, de éjszakára lehűlhet 15,5 °C-ra is. Nem szokatlan a forró száraz nyár, s a hőmérő higanyszála felszaladhat 38 °C-ra, s a hőség megrekedhet napokig, sőt hetekig. A téli átlagos nappali hőmérséklet -12,2 °C az egész állam területén.

A csapadék eloszlás az állam területén különböző. Az északnyugati részen az átlagos évi csapadél mennyisége 381 mm, míg a délkeleti részén 635 mm. Egy kis részén az államnak Lawrence megye környékén 762 mm átlagos mennyiségű csapadékot mértek.

A nyár gyakran tarkított viharokkal erős szél kíséretében. Előfordul, hogy az erős szél jégesőt hoz. A keleti területeken a tornádó is előfordulhat, amely része az ún. „tornádófolyosónak” (tornado alley).[15] Évente átlagosan 23 tornádót jegyeznek fel.[16] A tél valamivel kiszámíthatóbb, de előfordulhat a hó és jégvihar.

TörténetSzerkesztés

 
Red Bird sziú indián főnök
 
Sziú indiánok tömeges kivégzése az 1862-es sziú felkeléskor, Mankato, Minnesota

Dél-Dakotát már jó pár ezer éve lakják emberek. Bár a franciák és más európai felfedezők több települést (például: Omaha, Arikara [Ree]) is létrehoztak itt az 1700-as években, egészen 1800-as évek elejéig a sziú indián törzs volt az uralkodó (dakoták, lakoták és nakoták). 1743-ban a LaVerendyre, a mai Pierre városának határában kikiáltották, hogy a terület Franciaországé, és új Franciaországhoz csatolták.

1803-ban az Egyesült Államok megvásárolta a területet Bonaparte Napóleon első konzultól, és az új elnök Thomas Jefferson egy expedíciót szervezett az új területek feltérképezésére (Lewis and Clark expedíció). 1817-ben egy prémkereskedő megalapította az első állandó amerikai települést, a Fort Pierre-t (Pierre erőd). 1855-ben az Egyesült Államok hadserege megvásárolta az erődöt, de a következő évben magára hagyták azt (ahogyan délebbre a Randall erődöt is). A következő években gyorsan nőtt az európai települések száma, majd 1858-ban a sziúk az 1858-as egyezmény aláírásával átengedték a területet az Egyesült Államoknak.

Napjaink két legnagyobb települését: Sioux Fallst és Yanktont telekspekulánsok alapították 1856-ban és 1859-ben. 1861-ben a kormány megalapította a Dakota területként ismert részt, ami a mai Észak- és Dél-Dakotát, valamint Montana és Wyoming állam egyes területeit fedte le. Miután a transzamerikai vasútvonal keleti szárnya elérte Yankton városát, megnőtt az európai telepesek beáramlása, ami tovább fokozódott, amikor egy George A. Custer által vezetett katonai expedíció 1874-ben aranyat talált Black Hillsben. Ennek következményeként született meg a Fort Laramie-i egyezmény (1868), melyben a sziúk átadták a még birtokukban lévő területeket a telepeseknek. Miután a sziúk megtagadták a Black Hills-beli bányászat jogát, háború tört ki köztük és az Egyesült Államok hadserege között (ugyanis a hadsereg nem volt képes meggátolni a bányászok beözönlését a területre). Végül a sziúk vereséget szenvedtek, és csak pár településük maradt meg Észak- és Dél-Dakotában.

A térség Észak- és Dél-Dakotára való kettészakadását az egyre növekvő népesség okozta (mint Montana és Washington állam estében). Az ezt megerősítő tárgyalások 1889. február 22-én kezdődtek Grover Cleveland vezetése alatt, akitől később Benjamin Harrison vette át a feladatot, aki 1889. november 2-án beléptette a két államot az unióba. Harrison utasította James G. Blaine államtitkárt, hogy keverje össze a papírokat, nehogy kiderüljön, hogy ő írta alá először.

1890. december 29-én a Szellemtánc (Ghost Dance) nevű sziú vallási mozgalom ellen elkövetett Wounded Knee-patak melletti mészárlás során, ami a Pine Ridge indián rezervátumban történt, körülbelül 300 sziú (köztük sok asszony és gyermek) és 25 amerikai katona halt meg. Ez volt az utolsó nagyobb fegyveres összecsapás a sziúk és az amerikaiak között.

Az 1930-as években több gazdasági és környezeti tényező hatására az állam katasztrofális helyzetbe került. A kevés eső, a magas hőmérséklet, valamint a túlművelés hatására az egész állam és még több szomszédos középső állam is egy nagy porkatlanná vált (ez a név, angolul Dust Bowl, maradt meg a köztudatban is). A felső talajréteget felkapta a szél, és hatalmas porviharok száguldottak át az egész államon, elpusztítva még több ültetvényt. Ennek és a kényszerárverezéseknek eredményeként az állam mély recesszióba süllyedt, és sok dakotai végleg elhagyta a területet (1930 és 1940 között a lakosság majdnem 7%-kal csökkent).

A gazdasági stabilitás 1941-ben tért vissza, amikor az Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, ugyanis megerősödött a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt. 1944-ben a Pick–Sloan-tervben (ami az 1944-es folyamrendezési terv része volt) a kongresszus hat gátat emeltetett a Missourin, amiből négy található Dél-Dakotában. A gátak további lehetőségeket teremtettek a helyiek számára (vízerőművek, horgászat, csónakázás).

Napjainkban Dél-Dakota a tisztán mezőgazdaságon alapuló gazdaságról áttért egy sokkal összetettebb gazdasági rendszerre. A turizmus is egyre növekvő arányt mutat, amióta 1960-ban Black Hillst bevonták az ország turisztikai vérkeringésébe. A pénzügyi szolgáltatások fejlődését jól példázza, hogy a Citibank hitelközpontját 1981-ben New Yorkból Sioux Fallsba helyezte át (példáját azóta több cég követte). A 2007-ben bezárt Lead közeli Homestake aranybánya lett egy új föld alatti kutatóintézet helye. A növekvő népesség és a fejlődő pénzügyi lehetőségek ellenére a mezőgazdaság továbbra is stagnál, és a vidéki lakosság egyre inkább elöregszik (mivel a jobban iskolázott fiatalság a nagyobb városokba, államokba költözik).

NépességSzerkesztés

 
Dél-Dakota népsűrűségi térképe
Népesség különböző években
Év Népesség Vált. (%)
18604 837
187011 776143,5%
188098 268734,5%
1890348 600254,7%
1900401 57015,2%
1910583 88845,4%
1920636 5479%
1930692 8498,8%
1940642 961−7,2%
1950652 7401,5%
1960680 5144,3%
1970665 507−2,2%
1980690 7683,8%
1990696 0040,8%
2000754 8448,5%
2010814 1807,9%

U.S. Census Bureau 2005. évi felmérése alapján Dél-Dakota lakossága 775 933 fő volt, amely az előző évhez viszonyítva (5 312 fő) 0,7%-os növekedést mutat. Az előző évet a 2000-es évvel összevetve a lakosság növekedési aránya (21 093 fő) 2,8%. Ez tükrözi a természetes növekedés arányát is, ahol a születések száma 56 247 fő, a halálozások száma 37 048 fő volt. A népességvándorlás is eredményezett némi növekedés. Az ország határain t163lról érkezők száma 3,957 fő volt, s az országon belülről letelepedettek száma 735 fő volt. Dél-Dakota teljes lakosságának 6,8%-a 5 éven aluli, 26,8%-a 18 év alatti 14,3%-a 65 éves vagy idősebb. A nők aránya 50,4%. A lakosság Buffalo megyében tömörül, melynek székhelye Gannvalley.[17]

Rassz és származásSzerkesztés

 
Dél-Dakota indián rezervátumai
 
Lakota indán rezervátum

A 2005. évi becslések alapján a lakosság 88,5%-a fehér, 8,8%-a őslakos amerikai indián, vagy alaszkai, 2,1%-a hispániai vagy spanyol, 0,8%-a afroamerikai, 0,7%-a ázsiai leszármazott, 2,1% kettő vagy több rassz keveréke.[18] Az öt legnagyobb etnikai csoport származás szerint a német 40,7%, a norvég 15,3%, az ír 10,4%, az őslakos amerikai indián 8,3% és az angol 7,1%.[19]

A német-amerikai a legnagyobb származási csoport az állam legtöbb részében. Az amerikai indián lakosság legfőképpen lakota, dakota, és nakota (sziú) csoporthoz tartozik. Dél-Dakotának van a negyedik legnagyobb indián lakossága Alaszka, Oklahoma és Új-Mexikó után.[20]

Legnagyobb városokSzerkesztés

 
Sioux Falls
 
Aberdeen

A település neve után a lakosság száma következik (2005, fő).

KözigazgatásSzerkesztés

 
Dél-Dakota megyéi

Az állam 66 megyéből áll.

GazdaságSzerkesztés

NevezetességekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Population Estimates Program
  2. "Land and Water Area of States (2000)". www.infoplease.com. (Hozzáférés: 2008-09-10.)
  3. a b "Elevations and Distances in the United States". United States Geological Survey. (Hozzáférés: 2008-09-10.)
  4. Harlan, Bill."Rapid City Journal" [1] Archiválva 2009. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 11 July 2007. (Hozzáférés: 2008-09-12.)
  5. A Short Introduction to Terrestrial Biomes. www.nearctica.com. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  6. South Dakota Flora. Northern State University. [2008. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  7. a b c South Dakota Fauna. Northern State University. [2007. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  8. Ring-Necked Pheasant. Northern State University. [2008. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  9. Hetland, Cara. South Dakota bald eagles make a comeback [2] Minnesota Public Radio. 8 February 2007. (Hozzáférés: 2008-09-11.)
  10. Pines of South Dakota. Northern State University. [2007. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  11. Mountain Goat. South Dakota Department of Game, Fish, and Parks. [2008. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  12. General Facts About Mountain Lions. South Dakota Department of Game, Fish, and Parks. [2008. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  13. Hasselstrom, Linda: Roadside History of South Dakota, pages 2-4. Mountain Press Publishing Company, 1994
  14. Johnson, Dirk. Gold Divides Dakotans as River Did [3] The New York Times. 9 October 1988. (Hozzáférés: 2008-09-11.)
  15. Tornado Climatology. National Climatic Data Center. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  16. Climate of South Dakota (CSV). National Climatic Data Center. [2008. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)
  17. Population and Population Centers by State - 2000. United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  18. State & County QuickFacts (South Dakota). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  19. Quick Tables. United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2008. szeptember 12.)
  20. Press Releases - Uniquely South Dakota. South Dakota Department of Tourism. [2008. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 11.)

További információkSzerkesztés