A Dornier Do 24 egy német három motoros repülőcsónak, melyet a Dornier Flugzeugwerke tervezett az 1930-as években tengerészeti járőr és kutató-mentő feladatok elvégzésére. A Dornier feljegyzései szerint a Do 24 alkalmazása során 12 000 embert mentettek meg a repülőgép használatával. 1937-1945 között 279 darabot gyártottak belőle különböző gyárakban.

Do 24
Egy holland Do 24 repülő csónak
Egy holland Do 24 repülő csónak

Funkcióbombázó, felderítő és tengerészeti járőr repülőgép
GyártóDornier Flugzeugwerke
Aviolanda
Potez
Sorozatgyártás1937-1945
Gyártási darabszám279
Fő üzemeltetőkLuftwaffe

Személyzet6 fő
Első felszállás1937. július 3.
Szolgálatba állítás1937. november
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Do 24 témájú médiaállományokat.

Tervezés és fejlesztés szerkesztés

A Dornier Do 24 repülőgépet a holland haditengerészet előírásai alapján tervezték, amellyel a Dornier Wal típust kívánták kiváltani Holland Kelet-Indiában. A holland kormányzat 1936. augusztus 3-án írta alá a hat darab Dornier Do 24 vásárlásáról szóló szerződést. Ezen felül további két prototípust építettek a német haditengerészet számára, melyeket a Blohm & Voss BV 138 repülőcsónakkal hasonlítottak össze.

A Do 24 egy teljesen fémépítésű, parasol-szárnyú repülőgép. A két vezérsík a felfelé ívelő farokrész végén kapott helyet, míg a három motor a szárnyakon. Maximálisan 1200 kg bombát szállíthatott a repülőgép a szárnyai alatt, önvédelemre pedig a három géppuska-torony szolgált; egy az orrban, egy a tetőn, egy pedig a farokrészben. A korai típusoknál a tornyokba egyetlen géppuskát szereltek, a későbbieknél viszont a tetőn lévő toronyba egy 20 mm-es gépágyú került.

A Do 24 V3, az első holland repülőcsónak 1937. július 3-án szállt fel a Boden-tóról, ezt követte valamivel később a Do 24 V4 jelű. A holland kiírásban szerepelt, hogy az új gépekbe ugyanazokat a motorokat kell szerelni, mint amilyenek a Holland Kelet-Indiában szolgáló Martin 139 bombázókban vannak, így a Do 24-ket a 661 kW (887 LE) teljesítményű Wright R–1820–F52 Cyclone csillagmotorokkal szerelték fel. A teszteredmények jók voltak, az új repülőcsónak még durva nyílt tengeri körülmények között is üzemeltethető volt, így 1937. július 22-én a holland kormányzat további 12 darab Do 24-re adott megrendelést. A Do 24 V1, az első a két német gép közül 1938. január 10-én repült először, ebbe a gépbe három darab 450 kW (600 LE) teljesítményű Junkers Jumo 205C dízelmotort építettek, azonban a próbarepülések után mindkét német repülőcsónakot visszaküldték a Dornierhez raktározásra.

A hollandok lelkesedtek az új repülőgépek iránt és további 90 darab vásárlását tervezték. Ebből harminc darabot a Dornier gyártott le (az első két prototípus kivételével, melyeket a Dornier svájci leányvállalata gyártott Altenrheinben). A többi gépet licenc alapján az Aviolanda gyártotta a hollandiai Papendrechtben. Ezek közül mind, kivéve a német és svájci gyártmányúak, illetve az első hét holland gyártmányú a Do 24K–1 jelölést kapta, meghajtásukról az eredeti R–1820–F52 motorok gondoskodtak, míg a többi gép Do 24K–2 jelöléssel és sokkal erősebb, 820 kW (1100 LE) teljesítményű R–1820–G102 motorokkal és nagyobb üzemanyag-kapacitással készült.

A német invázió előtt mindössze 25 darab repülőgép készült az Aviolanda gyárban. A Luftwaffe érdeklődést mutatott a már elkészült és a részlegesen elkészült gépek iránt. A holland gyártósor folytatta a repülőgépek gyártását német irányítás alatt. További 11 repülőgép készült el a Hollandia által vásárolt Wright Cyclone motorokkal, de a későbbi példányokat BMW Bramo 323R–2 motorokkal látták el. További 159 Do 24 készült Hollandiában a megszállás alatt, legtöbbjük a Do 24T–1 jelöléssel.

A német megszállás alatt a franciaországi Sartrouville-ben is felállítottak egy gyártósort a Do 24 számára a régi CAMS gyárban. Ezt a vonalat az SNCAN üzemeltette, 48 darab Do 24-est gyártottak itt. Franciaország felszabadítása után további 40 repülőgépet gyártottak, melyek egészen 1952-ig szolgáltak a francia haditengerészetnél.

Üzemeltetés szerkesztés

 
A Luftwaffe egyik Do 24 repülőgépe Romániában, 1941-ben

Harminchét darab holland és német gyártmányú Do 24 került Holland Kelet-Indiába Hollandia 1940-es német megszállásáig. A háború kitörése előtt háromszínű felségjelzéssel repültek a gépek. Később, hogy elkerüljék a brit vagy francia gépekkel való összekeverést, a holland gépek fekete szegélyű narancssárga háromszög jelzést viseltek. 1941. december 17-én egy holland Dornier Do 24 elsüllyesztette a japán Shinonome rombolót, ami egy inváziós flottát kísért Miribe. 1942. január 10-én egy holland Do 24K felfedezett egy japán inváziós flottát, amely a Tarakan sziget felé közeledett, így még a japán erők megérkezése előtt megsemmisíthették az összes olajkitermelésre szolgáló létesítményt. Miután a japánok elfoglalták a Holland Kelet-Indiát, a hat megmaradt Do 24 repülőgépet 1942 februárjában átadták az Ausztrál Királyi Légierőnek. Ezután a gépeket az ausztrálok szállítógépként üzemeltették Új-Guineában, így a Do 24 azon kevés repülőgép típusok egyike lett, amelyek a második világháborúban mindkét hadviselő félnél hadrendben álltak.

1944. október 31-én egy német Do 24 (a Seenotgruppe 81 CM+RY oldalszámú gépe) kényszerleszállást hajtott végre a semleges Svédországban, ahol a gépet lefoglalták, majd megvásárolták és egészen 1952-ig üzemeltették a svédek.

1944-ben 12 darab holland gyártmányú Do 24-est szállítottak Spanyolországnak, azzal a tudattal, hogy ott mindkét harcoló fél tengerbe zuhant pilótáinak segítségére siethetnek a repülőgépekkel. A háború után egy francia gyártmányú Do 24-et is szerzett Spanyolország. Ezeket a gépeket legalább 1967-ig üzemeltették. 1971-ben az egyik utolsó, még üzemképes Do 24 visszakerült a Boden-tónál lévő Dornier gyárhoz, ahol állandó kiállítási tárgy lett.

Változatok szerkesztés

  • Do 24K–1 – A Svájcban és a Hollandiában gyártott gépek típusjele, melyből 36 darabot gyártottak.
  • Do 24K–2 – Holland gyártmány három darab 746 kW (1000 LE) teljesítményű Wright R–1820–G102 motorral felszerelve, ebből egy darab készült.
  • Do 24N–1 – Holland gyártmányú Do 24K–2 gépek a Luftwaffe számára átalakítva, 11 példány.
  • Do 24T–1 – Francia gyártmány, 48 példány.
  • Do 24T–1 – Holland gyártmány a Luftwaffe számára BMW Bramo 323R–2 motorokkal, 159 példány a T–2 és a T–3 változatokkal összesen.
  • Do 24T–2 – Do 24T–1 kisebb változtatásokkal.
  • Do 24T–3 – Do 24T–1 kisebb változtatásokkal.
  • Do 24 ATT – Háború utáni átalakított/rendbe hozott példány Pratt & Whitney Canada PT6A–45 motorokkal, melyből egy darab készült.
  • Do 318 – 1944-ben egy darab Do 24T változatot átalakítottak a határréteg-ellenőrző rendszer hordozásához.

Üzemeltetők szerkesztés

  Ausztrália
  Franciaország
  Harmadik Birodalom
  Hollandia
  Norvégia
  Spanyolország
  Svédország

Túlélő példányok szerkesztés

 
Do 24 kiállításon

Műszaki adatok (Do 24T–1) szerkesztés

Geometriai méretek és tömegadatok szerkesztés

  • Hossz: 21,89 m
  • Fesztávolság: 27,00 m
  • Magasság: 5,75 m
  • Szárnyfelület: 108,0 m²
  • Üres tömeg: 10 600 kg
  • Normál felszálló tömeg: 16 200 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 18 400 kg

Motorok szerkesztés

Repülési adatok szerkesztés

  • Legnagyobb sebesség: 340 km/h
  • Hatótávolság: 2700 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 6300 m

Fegyverzet szerkesztés

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dornier Do 24 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés