Főmenü megnyitása

Dobozy István

királyi biztos, megyei főszolgabíró, táblabíró, honvéd alezredes, kormánybiztos, nemzetőrparancsnok

Dobozy István (Vajda, Bihar megye, 1800. február 12.1875. július 17.) királyi biztos, megyei főszolgabíró, táblabíró, honvéd alezredes, kormánybiztos, nemzetőrparancsnok.

Dobozi István
Született 1800. február 12.
Vajda
Elhunyt 1875. július 17. (75 évesen)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása királyi biztos

ÉleteSzerkesztés

A jogot Debrecenben végezte, majd 1815-ben, I. Napóleonnak Elba szigetéből kijövetelekor a Coburg dzsidás ezredbe mint hadapród állt be. Több csatában vett részt és ezredével Párizsba bevonult, ahonnét kilenc hónap múlva hazájába visszatért és Bécsben még egy évig szolgált. 1825-ben Bihar megyében esküdt lett; később mint al- és főszolgabíró az Érmelléki járásban működött. 1848. október 25-én az általa szervezett bihari nemzetőrökkel a fölkelő románok ellen indult és azokat szétverte, majd november 19-én báró Vay Miklós királyi biztos őrnagyi ranggal kinevezte kormánybiztosnak. Ettől fogva többnyire Erdélyben és Kraszna megyében működött, szabadcsapatokat állított és azok élelmezését eszközölte. 1849. január 28-án a honvédelmi bizottmány nemzetőri őrnaggyá nevezte ki, egy általa alakított szabad csapattal Erdélybe ment és segéde lett Csányi kormánybiztosnak, akit a hadjáratban követett. Április 12-én alezredessé és Marosvásárhely város és szék kormánybiztosává nevezték ki, a városi tanácsot újjáalakította és júliusban a Dobozy-csapatot szervezte. Az oroszoknak másodszori betörésekor ő is elhagyta Marosvásárhelyt és vajdai birtokára vonult; később önként feljelentette magát és 1851. október 7-én a pesti császári haditörvényszék négy évi várfogságra ítélte, melyet az aradi várban töltött ki, mire ismét Vajdára családjához vonult; azonban az osztrák kormány által csaknem mindenétől megfosztva, Debrecenben mint a Berettyó-szabályozási társulat elnöke tartotta fenn családját. 1860-ban a debreceni honvédegylet korelnökévé és a magyar minisztérium alakulásával rendes elnökévé választották.

MunkáiSzerkesztés

1849-ben kiadott proklamációi:

  • Csányi László rendelete. Marosvásárhely, (1849. május, féliv.)
  • Tisztek elrendelése és névsora. U. ott, (1849. május, féliv.)
  • Szélbeli katonaság megszüntetéséről tudósítás. U. ott. (1849. május, negyedrét.)
  • Tiszti kötelességekről utasítás. U. ott, (1849. május egy iv.)
  • Felszólítás Bem Vásárhelyre érkezése iránt. U. ott, (1849. június)

Arcképe kőnyomatban Laufer Ignác műintézetében a Vahot Imre által szerkesztett Honvédek Könyve (Pest, 1868.) IV. füzete mellett jelent meg.

ForrásokSzerkesztés