Doc Cheatham

Doc Cheatham (Nashville, 1905. június 13.Washington, 1997. június 2.) amerikai trombitás, énekes, zenekarvezető. Theo Croker dzsessztrombitás nagyapja.

Doc Cheatham
Életrajzi adatok
Születési névAdolphus Anthony Cheatham
BecenévDoc
Született1905. június 13.[1][2][3]
Nashville
Származásafroamerikai
Elhunyt1997. június 2. (91 évesen)[1][2][3]
Washington
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
KiadókSackville Records

Doc Cheatham weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Doc Cheatham témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Cheatham trombitált az iskolában, később pedig orvosi tanulmányokat is folytatott. Így lett a beceneve „Doc”. Egy egy ideig helyi zenekarokban dolgozott. Körülbelül 75 évig trombitás volt a színpadokon, sokkal tovább mint Miles Davis vagy Louis Armstrong − aki a példaképe volt. 1923-ban kísérte Bessie Smith-t Nashville-ben. Chicagóban főleg Albert Wynnel, Erskine Tate-tel, Ma Rainey-vel szerepelt. Eeinte altszaxofonon játszott, amit az 1920-as évek végén cserélt le trombitára. A trombitát King Olivertől kapta.

1926-ban John Williamsszel turnézott. Chicagóban Albert Wynnel (olykor Louis Armstrongot helyettesítve a Vendome Színházban) és Bobby Lee-vel játszott.

1927-ben Philadelphiában Wilbur de Parisszel, New Yorkban Chick Webb-el, európai turnékon Sam Woodinggal (1928-30), majd New Yorkban Marion Hardy-val és a McKinney's Cotton Pickers együttes társaságában lépett fel. 1932-39-ban Cab Calloway, 1939-ben Teddy Wilson, 1940-től Benny Carter, Teddy Hill, 1941-ben és 1944-ben Eddie Heywood mellett játszott. Ekkoriban kísérte Billie Holiday-t.

1948-tól főleg latin zenekarokban játszott, például Machito-val. 1960-tól Herbie Mannal afrikai turnén volt, 1961-ben pedig Harold Shorty Bakerrel és Sammy Price-ral készített felvételeket.

Az 1970-80-as években nemzetközi dzsesszfesztiválok sztárja lett. 1988-ban felvette a „Dear Doc...” című albumot. A felvételt Doc finom humora, az ének- és trombitahang olyan varázsa jellemzi − mint Chet Bakert élete utolsó éveiben. 1997 júniusában Cheatham halt meg a washingtoni Blues Alley Clubban egy fellépés után.

  • 1961: [Shorty & Doc with Shorty Baker
  • 1973: Adolphus Doc Cheatham
  • 1975: Hey Doc!
  • 1976: Doc and Sammy
  • 1977: Good for What Ails Ya
  • 1979: Black Beauty
  • 1979: John, Doc and Herb
  • 1982: I've Got a Crush on You
  • 1982: It's a Good Life
  • 1982: Too Marvelous for Words
  • 1983: The Fabulous Doc Cheatham
  • 1985: At the Bern Jazz Festival
  • 1985: Highlights in Jazz
  • 1987: Tribute to Billie Holiday
  • 1988: Dear Doc
  • 1988: Tribute to Louis Armstrong
  • 1988: Doc Cheatham and Sammy Price in New Orleans with Lars Edegran's Jazz Band
  • 1992: Eartha Kitt/Doc Cheatham/Bill Coleman with George Duvivier & Co.
  • 1992: Echoes of New Orleans
  • 1992: You're a Sweetheart
  • 1993: Live
  • 1993: The Eighty-Seven Years of Doc Cheatham
  • 1995: Duets and Solos
  • 1995: Swinging Down in New Orleans
  • 1996: Live at Sweet Basil
  • 1997: Doc Cheatham & Nicholas Payton with Nicholas Payton
  • 1997: Mood Indigo: A Memorial
  • 1999: At the Vineyard on a Cold Sunday in January
  • 2000: Live at the Windsor Jazz Series 1981
  • 2003: Meets the Swiss Dixie Stompers Plus Two
  • 2011: From Dixie to Swing
  • 2013: Live in New York 1985 with George Kelly
  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Doc Cheatham című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.