Dolly Parton
Dolly Rebecca Parton (Sevierville, Tennessee, 1946. január 19. –) Primetime Emmy-, valamint többszörös Grammy-díjas amerikai country- és popénekesnő, dalszerző, színésznő, író és filantróp személyiség. A countryzene királynőjeként tartják számon.
Dolly Parton | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Dolly Rebecca Parton |
Született | 1946. január 19. (78 éves) Sevierville, Tennessee |
Házastársa | Carl Thomas Dean (1966. május 30. – , Ringgold) |
Szülei | Avie Lee Parton Robert Lee Parton |
Pályafutás | |
Műfajok | Country, pop, gospel |
Aktív évek | 1956– |
Hangszer | vokál, gitár, zongora, bendzsó |
Hang | szoprán |
Díjak | 11 Grammy-díj |
Tevékenység | énekes, dalszerző, zenész, producer, színésznő, író |
Kiadók | Goldband, Mercury, Monument, RCA, Warner Bros., Columbia, Rising Tide, Decca, Sugar Hill |
IPI-névazonosító | 00023550710 |
Dolly Parton aláírása | |
Dolly Parton weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolly Parton témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Évtizedeken át tartó pályafutása során a countryzene egyik legsikeresebb előadójává és az Egyesült Államok egyik leginkább tisztelt női előadóművészévé vált.[1]
Dolly összesen tizenegy Grammy-díjat, két Oscar-díj jelölést, tíz Country Music Association Awards-öt, hét Academy of Country Music Awards-öt és három American Music Awards-díjat és elismerést gyűjtött be. Ötvennégy Grammy-jelölésével pedig Bruce Springsteen mellett ő a tizedik legtöbbször jelölt ember erre a díjra.[2] Huszonöt slágerlista-vezető dalának, és rekordmennyiségű negyvenkettő Top 10-es albumának köszönhetően a „Countryzene Királynője”-ként is nevezik.[3] Ő az egyetlen előadó, aki az utóbbi négy évtized mindegyikében rendelkezett listavezető dallal.[4]
Élete
szerkesztésAz amerikai Tennessee államban, Sevierville-ben született egy szegény család tizenkettő gyermeke egyikeként. Gyermekkoráról a Coat of Many Colors című dalában énekel.
Nagy hatással voltak rá gyermekkori templomi élményei. Nagyapja a pünkösdi mozgalom egyik képviselője volt.[5] Koncertjei során ma is gyakran énekel spirituális dalokat.
1966-ban ment feleségül Carl Thomas Dean-hez. Férje kerüli a nyilvánosságot, és csak ritkán kíséri el feleségét a fellépéseire. Parton állítása szerint férje egyetlenegyszer látta őt fellépni. Bár saját gyerekük nincs, Parton testvéreinek gyerekeire gyakran vigyáztak.
Parton Miley Cyrus színésznő és énekesnő keresztanyja. [1]
Énekesként
szerkesztésParton már gyerekként gyakran fellépett helyi rádiók műsoraiban. Tizenhárom éves korában fellépett egy Nashville-i rádióműsorban. Itt találkozott először Johnny Cashsel, aki bátorította őt.[6] A középiskola elvégzése után Nashville-be költözött és a Monument Records-hoz szerződött le. Először zeneszerzőként ért el sikereket: Bill Philips és Skeeter Davis számára írt egy-egy dalt nagybátyjával közösen, melyek a countryzenei slágerlistán az első tízbe kerültek. Ezután lehetőséget kapott, hogy saját dalt adjon ki: a Dumb Blonde és a Something Fishy első önálló albumának előfutárai voltak.
1967-ben Porter Wagoner meghívta őt televíziós műsorába, egy hetente jelentkező countryzenei programba. Később leszerződtette saját kiadójához, az RCA-hez. Itt kiadott első dala, a Just Because I'm a Woman a tizenhetedik helyig jutott a countryzenei listán. Sikeresebb volt Wagonerrel duettben, 1968-ban a Countryzenei Díjátadón az év együttesének választották őket. Ám szólódalai továbbra sem hozták meg a sikert.
1970-ben Wagoner elénekeltette vele a Mule Skinner Blues-t, egy hagyományos country-dal feldolgozását, mely a harmadik helyig jutott. Ezt követte első listavezető dala, a Joshua, majd további sikeres dalok. Az igazi áttörést az 1974-ben kiadott Jolene című dal hozta meg számára. Ezután úgy döntött, hogy kilép Wagoner műsorából, hogy a szólókarrierjére koncentrálhasson. Ekkor írta meg az I Will Always Love You című dalt, melyben Wagonernek ad hálát. A dal listavezető lett, és Elvis Presley is szerette volna feldolgozni. Partont érdekelte a lehetőség, de Presley menedzsere, Colonel Tom Parker a dalszerzői jogok átadását kérte, amelybe Parton végül nem ment bele.[7]
1974 és 1980 között szinte minden dala az első tízbe került a countryzenei slágerlistán, és nyolc listavezető dala is volt. 1976-ban önálló televíziós műsort indított, és 1977-ben már ő volt a producere a lemezeinek, mely nagyobb alkotói szabadságot tett lehetővé számára. 1977-es Here You Come Again című albuma volt az első, mely átlépte az egymillió eladott lemezt, és az azonos című kislemeze volt az első, mely a Billboard Hot 100 popzenei slágerlistán is az első tízbe került. Ezt követően több dala a countryzenei slágerlista mellett a popzeneire is feljutott. 1978-ban nyerte első Grammy-díját, legjobb countryénekes kategóriában.
1980-ban minden addiginál nagyobb sikereket ért el. Első filmjének, a Kilenctől ötignek azonos címmel írt betétdala a Billboard Hot 100-on a csúcsig jutott. (Parton egyetlen szólódala, melynek ez sikerült.) A dal emellett Golden Globe és Oscar-díj jelölést is hozott számára. 1983-ban ismét a Hot 100 élére került, ekkor a Kenny Rogersszel közösen előadott Islands in the Stream című dalnak köszönhetően. A sikerek ellenére az RCA Records nem hosszabbított vele szerződést, így 1987-ben átigazolt a Columbia Recordshoz. Már itt jelentette meg Trio című albumát, melyet két másik country-énekesnővel, Linda Ronstadttel és Emmylou Harrisszel közösen készített. Az album egy Grammy-díjat (Legjobb country együttes), illetve egy jelölést (Az év albuma) hozott a trió számára. Új szólóalbuma, mellyel ismét megpróbált a popzenében sikert aratni, a vártnál gyengébb eredményeket ért el, ezután úgy döntött, hogy visszatér gyökereihez, a countryzenéhez. A következő lemezéről két dal is listavezető volt a countryzenei slágerlistán.
1992-ben Whitney Houston feldolgozta 1974-es I Will Always Love You című dalát, az egész világon óriási sikert aratva. A következő évben James Ingrammal adta elő a The Day I Fall In Love című dalt, mely a Beethoven 2. filmzenéje volt, és Oscar-díjra is jelölték. Parton és Ingram a díjátadó ceremónián is előadták a dalt. 1994-ben a Trióhoz hasonló albumot adott ki, ezúttal két másik country énekesnővel, Loretta Lynn-nel és Tammy Wynette-tel közösen,[8] majd ezt követte 1999-ben egy újabb trió album, ekkor 1987-es partnereivel, mely elnyerte a legjobb country együttesnek járó Grammy-díjat. Ugyanebben az évben bekerült a Countryzenei Hírességek Csarnokába.[8]
Az ezredforduló után a countryzenéhez közel álló bluegrass-albumokat adott ki. 1999-es The Grass Is Blue című albumáért elnyerte a legjobb bluegrass albumnak járó Grammy-díjat, míg 2001-es albumáért a legjobb countryénekes kategóriában nyerte el a díjat. 2005-ös albumán olyan híres dalok feldolgozását énekli, mint John Lennon Imagine című dala. Ugyanebben az évben kapta második Oscar-díj jelölését Travellin' Thru című daláért, melyet a Transamerica című filmhez írt.
2007-ben hozta létre saját kiadóját Dolly Records néven. Backwoods Barbie című albuma második helyig jutott a countryzenei listán, illetve a tizenhetedik helyen debütált a Billboard 200 listán, mely pályafutása legjobb eredménye.[9] 2009-ben kiadott egy 4 CD-t tartalmazó kiadványt, mely kilencvenkilenc dalt tartalmaz, egész pályafutását összefoglalva.[10]
Dalszerzőként
szerkesztésParton nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként is sok sikert aratott. Egy 2009-es interjúban állítása szerint hétéves kora óta több, mint háromezer dalt írt eddig, és minden nap ír valamit, legyen az egy új dal vagy csak egy ötlet.[11] 2001-ben bekerült az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába.[12] Parton dalait számos filmben felhasználták.
1980-ban első alkalommal kapott filmszerepet a Kilenctől ötig című filmben. Az általa írt és előadott betétdalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelölték. Második filmjének szintén ő írta a betétdalát: az I Will Always Love You című dalt később számos énekes feldolgozta. Whitney Houston 1992-es változata minden idők legnagyobb példányszámban eladott női kislemeze lett, tizenkét millió eladott példánnyal.
2005-ben megírta a Transamerica című film egyik betétdalát, a Travellin' Thru-t, melyet Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelöltek a legjobb eredeti dal kategóriában. Az Oscar-ceremónián a dalt élőben is előadta.
2008-ban Kilenctől ötig című filmjéből musicalt készítettek, melynek ő volt a zeneszerzője.
Színésznőként
szerkesztésA '70-es években Parton televíziós szereplésekkel próbálta szélesíteni a közönségét. Első próbálkozása az 1976-ban elindult Dolly! című műsor volt. Bár nagy volt a nézettsége, csak egy évig futott, miután Parton maga kérte a műsor befejezését. 1987-ben ismét indított egy tévéműsort Dolly címmel, de az is csak egy évig tartott.
Első filmszerepét 1980-ban kapta, amikor a Kilenctől ötig című filmben Jane Fonda oldalán szerepelhetett. Alakítását két Golden Globe-jelöléssel jutalmazták. Emellett ő írta és adta elő a film azonos című betétdalát. A dalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra jelölték, illetve két Grammy-díjat is nyert, és a Billboard Hot 100 lista első helyéig jutott.
Második filmje, A legjobb bordélyház Texasban egy újabb Golden Globe-jelölést hozott számára. Az 1984-es Énekes izompacsirta című filmben Sylvester Stallone partnere volt. 1989-ben az Acélmagnóliákban olyan színésznőkkel alkotott csapatot, mint Julia Roberts, Daryl Hannah, Sally Field, Shirley MacLaine és Olympia Dukakis. Utolsó főszerepét az 1992-es Egyenes beszéd című filmben játszotta James Woods oldalán.
Parton önmagát alakította az 1993-as Beverly Hill-dili és a 2005-ös Beépített szépség 2. – Csábítunk és védünk című filmben. Majd a Hannah Montanában Miley nagynénjét alakította Miley Cyrus és Boby Ray Cyrus mellett.
2012-ben szerepelt az Örömzene című filmben G.G. Sparrow alakítójaként.[13]
Filantrópként
szerkesztésA '80-as évektől Parton sok jótékony célt támogatott. 1986-ban alapította Dollywood nevű vidámparkját szülővárosa közelében. A létesítményen belül színház, étterem és aquapark is található. A Dollywood évente hárommillió látogatót vonz.[14]
1996-ban létrehozta a Dollywood Alapítványt. A program keretében minden hónapban ingyen könyveket biztosítanak a gyermekeknek ötéves korukig. Évente körülbelül két és fél millió könyvet osztanak szét. 2006-ban kiadott egy szakácskönyvet Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food címmel, melynek bevételeit az alapítvány támogatására fordította.[15][16]
2006-ban ötszázezer amerikai dollárt ajánlott fel egy szülővárosában épülő kórház javára, és jótékonysági koncertet adott, melynek bevételét szintén az építkezés támogatására fordította.[17]
Díjak és elismerések
szerkesztésParton évtizedeken át tartó pályafutása során számos díjban és elismerésben részesült. Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége huszonöt kislemezét vagy albumát nyilvánította arany-, platina- vagy többszörös platinalemezzé. Huszonhat dala volt listavezető az amerikai Billboard countryzenei slágerlistáján, és összesen száztíz dala került fel a listára. Albumai közül negyvenkettő jutott az első tíz közé a countryzenei albumeladási listán. Kiadványait világszerte már több, mint százmillió példányban adták el.[18]
Hét Grammy-díjat nyert, és összesen negyvenöt alkalommal jelölték erre a díjra.[19][20] Az Amerikai Zenei Díjátadókon tizennyolc jelöléséből hármat váltotta díjra, míg a Countryzenei Díjátadókon tíz díjban, és negyvenkettő jelölésben részesült. Dalszerzőként két ízben jelölték Oscar-díjra: 1981-ben és 2005-ben. Színésznőként három Golden Globe- és egy Tony-díj jelölésben részesült.
1984-ben kapott egy csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán. Szülővárosában, Sevierville-ben egy bronzszobrot állítottak tiszteletére. Parton e szobrot nevezte a legnagyobb elismerésnek. 1999-ben megkapta a countryzene legnagyobb elismerését, amikor bekerült a countryzenei Hírességek Csarnokába. 2001-ben az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába is bekerült.
2003-ban egy tribute-albumot adtak ki a tiszteletére. A Just Because I’m a Woman: Songs of Dolly Parton című albumon olyan művészek énekelték dalait, mint Norah Jones, Shania Twain és Sinéad O’Connor.
2004-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár kitüntetését vehette át, hozzájárulásáért az amerikai kulturális örökséghez.[21] A következő évben átvehette a National Medal of Arts nevű legmagasabb állami művészeti díjat. 2006-ban a Kennedy Center Honors díjazottja volt életműve elismeréseként.
Diszkográfia
szerkesztésStúdióalbumok
szerkesztésFilmográfia
szerkesztésFilmek
szerkesztésÉv | Magyar cím | Eredeti cím | Szerep | Magyar hang |
---|---|---|---|---|
2020 | Dolly Parton: Karácsony a kisváros terén | Dolly Parton's Christmas on the Square | Angyal | |
2020 | Dolly Parton: Here I Am | önmaga | ||
2019 | Christmas at Dollywood | önmaga | ||
2016 | Dolly Parton's Christmas of Many Colors: Circle of Love | önmaga | ||
2015 | Dolly Parton's Coat of Many Colors | önmaga | ||
2013 | A Country Christmas Story | önmaga | ||
2012 | Hollywood to Dollywood | önmaga | ||
2012 | Örömzene | Joyful Noise | G.G. Sparrow | |
2011 | The Year Dolly Parton Was My Mom | önmaga (hang) | ||
2011 | Gnómeó és Júlia | Gnomeo & Juliet | Dolly Gnome (hang) | Sáfár Anikó |
2005 | Beépített szépség 2. – Csábítunk és védünk | Miss Congeniality 2: Armed and Fabulous | önmaga | Kiss Erika |
2002 | Lökött ügynök | Frank McKlusky, C.I. | Edith McKlusky | |
1999 | Blue Valley Songbird | Leanna Taylor | ||
1999 | Jackie's Back | önmaga | ||
1997 | Get to the Heart: The Barbara Mandrell Story | önmaga | ||
1996 | Próbaidős angyalka | Unlikely Angel | Ruby Diamond | Kovács Nóra |
1995 | Naomi & Wynonna: Love Can Build a Bridge | önmaga | ||
1995 | Big Dreams and Broken Hearts: The Dottie West Story | önmaga | ||
1993 | Beverly Hill-dili | The Beverly Hillbillies | önmaga | Zsolnai Júlia |
1992 | Egyenes beszéd | Straight Talk | Shirlee Kenyon | Kiss Erika |
1991 | Wild Texas Wind | Thiola "Big T" Rayfield | ||
1989 | Acélmagnóliák | Steel Magnolias | Truvy Jones | Hernádi Judit |
1986 | A Smoky Mountain Christmas | Lorna Davis | ||
1984 | Énekes izompacsirta | Rhinestone | Jake Farris | Murányi Tünde |
1982 | A legjobb bordélyház Texasban | The Best Little Whorehouse in Texas | Mona Stangley | |
1980 | Kilenctől ötig | 9 to 5 | Doralee Rhodes | Földessy Margit |
Televíziós szerepek
szerkesztésÉv | Magyar cím | Eredeti cím | Szerep | Megjegyzések |
---|---|---|---|---|
2020 | A Holly Dolly Christmas | önmaga | különkiadás | |
2020 | CMT Giants: Kenny Rogers | önmaga | műsorvezető | |
2019 | Dolly Parton: A szív húrjai | Dolly Parton's Heartstrings | önmaga | főszereplő magyar hangja Kiss Erika |
2019 | Country Music | önmaga | főszereplő | |
2018 | Dolly & Friends: The Making of a Soundtrack | önmaga | különkiadás | |
2012 | The Bachelorette | önmaga | 3 epizód | |
2011 | Strictly Come Dancing | önmaga | énekes | |
2009 | Anya, apa és 17 gyerek | 17 Kids and Counting | önmaga | 2 epizód |
2006–2007, 2010 | Hannah Montana | Hannah Montana | Dolly Poppins | 3 epizód magyar hangja Kiss Erika |
2005 | Reba | Dolly Majors | 1 epizód | |
2000 | Bette | önmaga | 1 epizód | |
1999 | A Simpson család | The Simpsons | önmaga (hang) | 1 epizód |
1997 | A varázslatos iskolabusz | The Magic School Bus | Katrina Eloise "Murph" Murphy (hang) | 1 epizód |
1991 | Babes | önmaga | 1 epizód | |
1990 | Designing Women | önmaga | 2 epizód | |
1989 | Kenny, Dolly and Willie: Something Inside So Strong | önmaga | különkiadás | |
1987–1988 | Dolly | önmaga | főszereplő | |
1985 | The Winning Hand | önmaga | különkiadás | |
1985 | Kenny Rogers and Dolly Parton Together | önmaga | különkiadás | |
1984 | Kenny & Dolly: A Christmas to Remember | önmaga | különkiadás | |
1984–2017 | Today | önmaga | 20 epizód | |
1983 | Alvin és a mókusok | Alvin and the Chipmunks | önmaga (hang) | 1 epizód |
1981 | Lily: Sold Out | önmaga | különkiadás | |
1979 | Dolly and Carol in Nashville | önmaga | különkiadás | |
1978 | 50 Years of Country Music | önmaga | különkiadás | |
1978 | Cher... Special | önmaga | különkiadás | |
1977 | 19. Grammy-gála | The 19th Annual Grammy Awards | önmaga | műsorvezető |
1977 | The 4th Annual American Music Awards | önmaga | szereplő | |
1976 | 10th Annual Country Music Association Awards | önmaga | szereplő | |
1976, 1978 | The Hollywood Squares | önmaga | 6 epizód | |
1976 | The Mac Davis Show | önmaga | 1 epizód | |
1976 | Sing Country 1976 | önmaga | különkiadás | |
1976 | Festival of Entertainment | önmaga | különkiadás | |
1976–1977 | Dolly! | önmaga | főszereplő | |
1975 | Candid Camera | önmaga | 2 epizód | |
1975 | 9th Annual Country Music Association Awards | önmaga | szereplő | |
1975 | Sing Country 1975 | önmaga | különkiadás | |
1975 | In Concert | önmaga | 1 epizód | |
1974 | 8th Annual Country Music Association Awards | önmaga | szereplő | |
1973 | Burt Reynolds' Late Show | önmaga | különkiadás | |
1973 | RCA's Opening Night | önmaga | különkiadás | |
1973 | The Rowan and Martin Special | önmaga | különkiadás | |
1970, 1974, 1977 | The Mike Douglas Show! | önmaga | 7 epizód | |
1970, 1972, 1975 | Hee Haw | önmaga | 3 epizód | |
1969 | An Old-Time Country Christmas | önmaga | különkiadás | |
1968–1970 | The Kraft Music Hall | önmaga | 3 epizód | |
1967–1974 | The Porter Wagoner Show | önmaga | 218 epizód | |
1956–1964 | Cas Walker Farm and Home Hour | önmaga | főszereplő |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Dolly Parton's Awards & Milestones. DollyParton.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
- ↑ "2008 NEA Jazz Master: Quincy Jones" Archiválva 2007. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, National Endowment for the Arts, 2008. Hozzáférés ideje: 2008-01-07.
- ↑ Whitburn, Joel. Top Country Songs 1944–2005. Billboard/Record Research Inc.. 2005. ISBN 0-89820-165-9.
- ↑ „'Going' All The Way To No. 1, Dolly's 25th!”, Dollymania, 2006. február 22. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
- ↑ "Backwoods glam" Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Washington Times, December 1, 2006.
- ↑ Cash, Johhny. Cash; The Autobiography.
- ↑ "Dolly Parton Reflects on Her Greatest Moments", CMT, July 7, 2006.
- ↑ a b Dolly Parton biography
- ↑ "Janet Dethrones Jack To Top Billboard 200" Billboard Online, March 5, 2008"
- ↑ "Legacy Records Press Release". [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 12.)
- ↑ „Dolly Parton Speaks Out; Variety Entertainer Danny Gans Does Impressions and Talks About Comedy”, CNN LARRY KING LIVE, 2009. március 7.
- ↑ Songwriters Hall of Fame press release announcing 2001 inductees Archiválva 2008. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, April 16, 2001
- ↑ Örömzene. mafab.hu. (Hozzáférés: 2017. december 29.)
- ↑ "Dollymania FAQ No 23", accessed 2009. december 21.
- ↑ Penguin USA (2006) Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food az Amazon.com oldalon, ASIN: B000SSP25C
- ↑ Dolly's Dixie Fixin..., hivatalos oldal.
- ↑ „Parton pledges $500,000 to hospital”, USA Today, 2006. december 13.
- ↑ "Dollymania - Díjak"
- ↑ "Relix: The Magazine For Music - From Rags To Riches With Dolly Parton, January 14, 2008". [2008. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
- ↑ "Press Release: ORIGINAL BROADWAY CAST RECORDING OF 9 TO 5: THE MUSICAL’ NOMINATED FOR BEST MUSICAL SHOW ALBUM GRAMMY, December 3, 2009"
- ↑ Fischer, Audrey: Dolly Parton, Living Legend. Library of Congress
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dolly Parton című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Dolly Parton a Facebookon
- Dolly Parton a PORT.hu-n (magyarul)
- Dolly Parton az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Dolly Parton az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Dolly Parton a Rotten Tomatoeson (angolul)