Dolly Rebecca Parton (Sevierville, Tennessee, 1946. január 19. –) Primetime Emmy-, valamint többszörös Grammy-díjas amerikai country- és popénekesnő, dalszerző, színésznő, író és filantróp személyiség. A countryzene királynőjeként tartják számon.

Dolly Parton
Életrajzi adatok
Születési névDolly Rebecca Parton
Született1946január 19. (78 éves)
Sevierville, Tennessee
HázastársaCarl Thomas Dean (1966. május 30. – , Ringgold)
SzüleiAvie Lee Parton
Robert Lee Parton
Pályafutás
MűfajokCountry, pop, gospel
Aktív évek1956
Hangszervokál, gitár, zongora, bendzsó
Hangszoprán
Díjak11 Grammy-díj
Tevékenységénekes, dalszerző, zenész, producer, színésznő, író
KiadókGoldband, Mercury, Monument, RCA, Warner Bros., Columbia, Rising Tide, Decca, Sugar Hill
IPI-névazonosító00023550710

Dolly Parton aláírása
Dolly Parton aláírása

Dolly Parton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolly Parton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Dolly Parton 1977-ben

Évtizedeken át tartó pályafutása során a countryzene egyik legsikeresebb előadójává és az Egyesült Államok egyik leginkább tisztelt női előadóművészévé vált.[1]

Dolly összesen tizenegy Grammy-díjat, két Oscar-díj jelölést, tíz Country Music Association Awards-öt, hét Academy of Country Music Awards-öt és három American Music Awards-díjat és elismerést gyűjtött be. Ötvennégy Grammy-jelölésével pedig Bruce Springsteen mellett ő a tizedik legtöbbször jelölt ember erre a díjra.[2] Huszonöt slágerlista-vezető dalának, és rekordmennyiségű negyvenkettő Top 10-es albumának köszönhetően a „Countryzene Királynője”-ként is nevezik.[3] Ő az egyetlen előadó, aki az utóbbi négy évtized mindegyikében rendelkezett listavezető dallal.[4]

Az amerikai Tennessee államban, Sevierville-ben született egy szegény család tizenkettő gyermeke egyikeként. Gyermekkoráról a Coat of Many Colors című dalában énekel.

Nagy hatással voltak rá gyermekkori templomi élményei. Nagyapja a pünkösdi mozgalom egyik képviselője volt.[5] Koncertjei során ma is gyakran énekel spirituális dalokat.

1966-ban ment feleségül Carl Thomas Dean-hez. Férje kerüli a nyilvánosságot, és csak ritkán kíséri el feleségét a fellépéseire. Parton állítása szerint férje egyetlenegyszer látta őt fellépni. Bár saját gyerekük nincs, Parton testvéreinek gyerekeire gyakran vigyáztak.

Parton Miley Cyrus színésznő és énekesnő keresztanyja. [1]

Énekesként

szerkesztés

Parton már gyerekként gyakran fellépett helyi rádiók műsoraiban. Tizenhárom éves korában fellépett egy Nashville-i rádióműsorban. Itt találkozott először Johnny Cashsel, aki bátorította őt.[6] A középiskola elvégzése után Nashville-be költözött és a Monument Records-hoz szerződött le. Először zeneszerzőként ért el sikereket: Bill Philips és Skeeter Davis számára írt egy-egy dalt nagybátyjával közösen, melyek a countryzenei slágerlistán az első tízbe kerültek. Ezután lehetőséget kapott, hogy saját dalt adjon ki: a Dumb Blonde és a Something Fishy első önálló albumának előfutárai voltak.

1967-ben Porter Wagoner meghívta őt televíziós műsorába, egy hetente jelentkező countryzenei programba. Később leszerződtette saját kiadójához, az RCA-hez. Itt kiadott első dala, a Just Because I'm a Woman a tizenhetedik helyig jutott a countryzenei listán. Sikeresebb volt Wagonerrel duettben, 1968-ban a Countryzenei Díjátadón az év együttesének választották őket. Ám szólódalai továbbra sem hozták meg a sikert.

 
Parton 1983-ban

1970-ben Wagoner elénekeltette vele a Mule Skinner Blues-t, egy hagyományos country-dal feldolgozását, mely a harmadik helyig jutott. Ezt követte első listavezető dala, a Joshua, majd további sikeres dalok. Az igazi áttörést az 1974-ben kiadott Jolene című dal hozta meg számára. Ezután úgy döntött, hogy kilép Wagoner műsorából, hogy a szólókarrierjére koncentrálhasson. Ekkor írta meg az I Will Always Love You című dalt, melyben Wagonernek ad hálát. A dal listavezető lett, és Elvis Presley is szerette volna feldolgozni. Partont érdekelte a lehetőség, de Presley menedzsere, Colonel Tom Parker a dalszerzői jogok átadását kérte, amelybe Parton végül nem ment bele.[7]

1974 és 1980 között szinte minden dala az első tízbe került a countryzenei slágerlistán, és nyolc listavezető dala is volt. 1976-ban önálló televíziós műsort indított, és 1977-ben már ő volt a producere a lemezeinek, mely nagyobb alkotói szabadságot tett lehetővé számára. 1977-es Here You Come Again című albuma volt az első, mely átlépte az egymillió eladott lemezt, és az azonos című kislemeze volt az első, mely a Billboard Hot 100 popzenei slágerlistán is az első tízbe került. Ezt követően több dala a countryzenei slágerlista mellett a popzeneire is feljutott. 1978-ban nyerte első Grammy-díját, legjobb countryénekes kategóriában.

1980-ban minden addiginál nagyobb sikereket ért el. Első filmjének, a Kilenctől ötignek azonos címmel írt betétdala a Billboard Hot 100-on a csúcsig jutott. (Parton egyetlen szólódala, melynek ez sikerült.) A dal emellett Golden Globe és Oscar-díj jelölést is hozott számára. 1983-ban ismét a Hot 100 élére került, ekkor a Kenny Rogersszel közösen előadott Islands in the Stream című dalnak köszönhetően. A sikerek ellenére az RCA Records nem hosszabbított vele szerződést, így 1987-ben átigazolt a Columbia Recordshoz. Már itt jelentette meg Trio című albumát, melyet két másik country-énekesnővel, Linda Ronstadttel és Emmylou Harrisszel közösen készített. Az album egy Grammy-díjat (Legjobb country együttes), illetve egy jelölést (Az év albuma) hozott a trió számára. Új szólóalbuma, mellyel ismét megpróbált a popzenében sikert aratni, a vártnál gyengébb eredményeket ért el, ezután úgy döntött, hogy visszatér gyökereihez, a countryzenéhez. A következő lemezéről két dal is listavezető volt a countryzenei slágerlistán.

1992-ben Whitney Houston feldolgozta 1974-es I Will Always Love You című dalát, az egész világon óriási sikert aratva. A következő évben James Ingrammal adta elő a The Day I Fall In Love című dalt, mely a Beethoven 2. filmzenéje volt, és Oscar-díjra is jelölték. Parton és Ingram a díjátadó ceremónián is előadták a dalt. 1994-ben a Trióhoz hasonló albumot adott ki, ezúttal két másik country énekesnővel, Loretta Lynn-nel és Tammy Wynette-tel közösen,[8] majd ezt követte 1999-ben egy újabb trió album, ekkor 1987-es partnereivel, mely elnyerte a legjobb country együttesnek járó Grammy-díjat. Ugyanebben az évben bekerült a Countryzenei Hírességek Csarnokába.[8]

Az ezredforduló után a countryzenéhez közel álló bluegrass-albumokat adott ki. 1999-es The Grass Is Blue című albumáért elnyerte a legjobb bluegrass albumnak járó Grammy-díjat, míg 2001-es albumáért a legjobb countryénekes kategóriában nyerte el a díjat. 2005-ös albumán olyan híres dalok feldolgozását énekli, mint John Lennon Imagine című dala. Ugyanebben az évben kapta második Oscar-díj jelölését Travellin' Thru című daláért, melyet a Transamerica című filmhez írt.

2007-ben hozta létre saját kiadóját Dolly Records néven. Backwoods Barbie című albuma második helyig jutott a countryzenei listán, illetve a tizenhetedik helyen debütált a Billboard 200 listán, mely pályafutása legjobb eredménye.[9] 2009-ben kiadott egy 4 CD-t tartalmazó kiadványt, mely kilencvenkilenc dalt tartalmaz, egész pályafutását összefoglalva.[10]

Dalszerzőként

szerkesztés

Parton nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként is sok sikert aratott. Egy 2009-es interjúban állítása szerint hétéves kora óta több, mint háromezer dalt írt eddig, és minden nap ír valamit, legyen az egy új dal vagy csak egy ötlet.[11] 2001-ben bekerült az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába.[12] Parton dalait számos filmben felhasználták.

1980-ban első alkalommal kapott filmszerepet a Kilenctől ötig című filmben. Az általa írt és előadott betétdalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelölték. Második filmjének szintén ő írta a betétdalát: az I Will Always Love You című dalt később számos énekes feldolgozta. Whitney Houston 1992-es változata minden idők legnagyobb példányszámban eladott női kislemeze lett, tizenkét millió eladott példánnyal.

2005-ben megírta a Transamerica című film egyik betétdalát, a Travellin' Thru-t, melyet Golden Globe-ra és Oscar-díjra is jelöltek a legjobb eredeti dal kategóriában. Az Oscar-ceremónián a dalt élőben is előadta.

2008-ban Kilenctől ötig című filmjéből musicalt készítettek, melynek ő volt a zeneszerzője.

Színésznőként

szerkesztés

A '70-es években Parton televíziós szereplésekkel próbálta szélesíteni a közönségét. Első próbálkozása az 1976-ban elindult Dolly! című műsor volt. Bár nagy volt a nézettsége, csak egy évig futott, miután Parton maga kérte a műsor befejezését. 1987-ben ismét indított egy tévéműsort Dolly címmel, de az is csak egy évig tartott.

Első filmszerepét 1980-ban kapta, amikor a Kilenctől ötig című filmben Jane Fonda oldalán szerepelhetett. Alakítását két Golden Globe-jelöléssel jutalmazták. Emellett ő írta és adta elő a film azonos című betétdalát. A dalt Golden Globe-ra és Oscar-díjra jelölték, illetve két Grammy-díjat is nyert, és a Billboard Hot 100 lista első helyéig jutott.

Második filmje, A legjobb bordélyház Texasban egy újabb Golden Globe-jelölést hozott számára. Az 1984-es Énekes izompacsirta című filmben Sylvester Stallone partnere volt. 1989-ben az Acélmagnóliákban olyan színésznőkkel alkotott csapatot, mint Julia Roberts, Daryl Hannah, Sally Field, Shirley MacLaine és Olympia Dukakis. Utolsó főszerepét az 1992-es Egyenes beszéd című filmben játszotta James Woods oldalán.

Parton önmagát alakította az 1993-as Beverly Hill-dili és a 2005-ös Beépített szépség 2. – Csábítunk és védünk című filmben. Majd a Hannah Montanában Miley nagynénjét alakította Miley Cyrus és Boby Ray Cyrus mellett.

2012-ben szerepelt az Örömzene című filmben G.G. Sparrow alakítójaként.[13]

Filantrópként

szerkesztés

A '80-as évektől Parton sok jótékony célt támogatott. 1986-ban alapította Dollywood nevű vidámparkját szülővárosa közelében. A létesítményen belül színház, étterem és aquapark is található. A Dollywood évente hárommillió látogatót vonz.[14]

1996-ban létrehozta a Dollywood Alapítványt. A program keretében minden hónapban ingyen könyveket biztosítanak a gyermekeknek ötéves korukig. Évente körülbelül két és fél millió könyvet osztanak szét. 2006-ban kiadott egy szakácskönyvet Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food címmel, melynek bevételeit az alapítvány támogatására fordította.[15][16]

2006-ban ötszázezer amerikai dollárt ajánlott fel egy szülővárosában épülő kórház javára, és jótékonysági koncertet adott, melynek bevételét szintén az építkezés támogatására fordította.[17]

Díjak és elismerések

szerkesztés
 
Az akkori amerikai elnök George W. Bush és felesége, Laura Bush a 2006-os Kennedy Center Honors díjazottjai társaságában a Fehér Házban. A díjazottak, balról jobbra: William Robinson, Andrew Lloyd Webber, Dolly Parton, Steven Spielberg és Zubin Mehta

Parton évtizedeken át tartó pályafutása során számos díjban és elismerésben részesült. Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége huszonöt kislemezét vagy albumát nyilvánította arany-, platina- vagy többszörös platinalemezzé. Huszonhat dala volt listavezető az amerikai Billboard countryzenei slágerlistáján, és összesen száztíz dala került fel a listára. Albumai közül negyvenkettő jutott az első tíz közé a countryzenei albumeladási listán. Kiadványait világszerte már több, mint százmillió példányban adták el.[18]

Hét Grammy-díjat nyert, és összesen negyvenöt alkalommal jelölték erre a díjra.[19][20] Az Amerikai Zenei Díjátadókon tizennyolc jelöléséből hármat váltotta díjra, míg a Countryzenei Díjátadókon tíz díjban, és negyvenkettő jelölésben részesült. Dalszerzőként két ízben jelölték Oscar-díjra: 1981-ben és 2005-ben. Színésznőként három Golden Globe- és egy Tony-díj jelölésben részesült.

1984-ben kapott egy csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán. Szülővárosában, Sevierville-ben egy bronzszobrot állítottak tiszteletére. Parton e szobrot nevezte a legnagyobb elismerésnek. 1999-ben megkapta a countryzene legnagyobb elismerését, amikor bekerült a countryzenei Hírességek Csarnokába. 2001-ben az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába is bekerült.

2003-ban egy tribute-albumot adtak ki a tiszteletére. A Just Because I’m a Woman: Songs of Dolly Parton című albumon olyan művészek énekelték dalait, mint Norah Jones, Shania Twain és Sinéad O’Connor.

2004-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár kitüntetését vehette át, hozzájárulásáért az amerikai kulturális örökséghez.[21] A következő évben átvehette a National Medal of Arts nevű legmagasabb állami művészeti díjat. 2006-ban a Kennedy Center Honors díjazottja volt életműve elismeréseként.

Diszkográfia

szerkesztés

Stúdióalbumok

szerkesztés

Filmográfia

szerkesztés

Televíziós szerepek

szerkesztés
  1. Dolly Parton's Awards & Milestones. DollyParton.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  2. "2008 NEA Jazz Master: Quincy Jones" Archiválva 2007. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, National Endowment for the Arts, 2008. Hozzáférés ideje: 2008-01-07.
  3. Whitburn, Joel. Top Country Songs 1944–2005. Billboard/Record Research Inc.. 2005. ISBN 0-89820-165-9.
  4. 'Going' All The Way To No. 1, Dolly's 25th!”, Dollymania, 2006. február 22. (Hozzáférés: 2009. december 21.) 
  5. "Backwoods glam" Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, The Washington Times, December 1, 2006.
  6. Cash, Johhny. Cash; The Autobiography.
  7. "Dolly Parton Reflects on Her Greatest Moments", CMT, July 7, 2006.
  8. a b Dolly Parton biography
  9. "Janet Dethrones Jack To Top Billboard 200" Billboard Online, March 5, 2008"
  10. "Legacy Records Press Release". [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 12.)
  11. Dolly Parton Speaks Out; Variety Entertainer Danny Gans Does Impressions and Talks About Comedy”, CNN LARRY KING LIVE, 2009. március 7. 
  12. Songwriters Hall of Fame press release announcing 2001 inductees Archiválva 2008. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, April 16, 2001
  13. Örömzene. mafab.hu. (Hozzáférés: 2017. december 29.)
  14. "Dollymania FAQ No 23", accessed 2009. december 21.
  15. Penguin USA (2006) Dolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food az Amazon.com oldalon, ASIN: B000SSP25C
  16. Dolly's Dixie Fixin..., hivatalos oldal.
  17. Parton pledges $500,000 to hospital”, USA Today, 2006. december 13. 
  18. "Dollymania - Díjak"
  19. "Relix: The Magazine For Music - From Rags To Riches With Dolly Parton, January 14, 2008". [2008. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
  20. "Press Release: ORIGINAL BROADWAY CAST RECORDING OF 9 TO 5: THE MUSICAL’ NOMINATED FOR BEST MUSICAL SHOW ALBUM GRAMMY, December 3, 2009"
  21. Fischer, Audrey: Dolly Parton, Living Legend. Library of Congress

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dolly Parton című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolly Parton témájú médiaállományokat.