Drugeth I. Vilmos
Drugeth Vilmos (Drugeth I. Vilmos; – 1342. szeptember) frank származású magyarosodott főnemes, Drugeth I. János legidősebb fia, 1333–42 között Magyarország nádora és ezzel a kunok bírája.
| Drugeth I. Vilmos | |
 | |
| címere | |
| Magyar Királyság nádora | |
| Hivatali idő 1333 – 1342 | |
| Előd | Drugeth I. János |
| Utód | Gilétfi Miklós |
| Született | ? Nápoly? |
| Elhunyt | 1342. szeptember ?[1] nem ismert |
| Szülei | Drugeth I. János |
| Házastársa | Folyk Mária (magyarosított névalak) |
| Gyermekei | nem voltak |
| Foglalkozás | nádor (1333/1334–1342) |
| Vallás | római katolikus |
Tevékenysége szerkesztés
Apja, Drugeth I. János ugyancsak az ország nádora volt. 1333-ban szülőföldjére, Nápolyba utazott, és erre az időre Vilmos helyettesítette. 1334 elején apja meghalt, és Károly Róbert immár formálisan is Vilmost nevezte ki e legfőbb tisztségbe.[1]
Eddigre már jelentős közigazgatási tapasztalatokat szerzett, mint több vármegye ispánja:
Emellett tapasztalt katonának is számított, mivel Károly Róbert megbízására több hadjáratot is vezetett Lengyelországba, I. (Lokietek)Ulászló király támogatására a Német Lovagrend ellen:
- 1330-ban (amíg a király Havasalföldre vezetett hadat) az északi területek bandériumaival Sziléziába vonult, hogy segítsen a lengyeleknek a Német Lovagrend ellen. Ekkor nem kellett beavatkoznia a harcokba. Hazaútján értesült arról, hogy Beszterce vidékét tatárok dúlják; ekkor Erdélynek fordította a sereget, és szétverte a fosztogatókat.
- 1332-ben ismét Lengyelországba vezetett csapatokat, és részt vett a radzievoji csatában,amelyben a lengyelek fényes győzelmet arattak a lovagrend csapatai fölött. Ezután a lengyel fősereget kísérve délnek fordult, és több várat visszafoglaltak a Sziléziát megszállva tartó csehektől.[2]
Már nádorként rövidebb időre két további vármegyében is ő lett az ispán:
Korának kiemelkedő személyisége volt.
1335-ben ő szervezte meg a visegrádi hármas királytalálkozót.[3]
Tovább gyarapította a család vagyonát. Szolgálatai jutalmául egyebek közt Szokoly várát kapta a királytól. Nedec (Dunajec) várát ő építtette, és megszerezte Szaláncot is.
1342-bern hivatalairól önként lemondott, és „magányba vonult” (Nagy Iván), majd még azon év második felében elhunyt.
Családja szerkesztés
Egy ősei szülőföldjéről, Nápolyból származó nemes hölgyet vett feleségül; őt csak a Folyk Mária magyarosított névalakkal ismerjük.
Gyermektelenül halt meg. Hatalmas vagyonának sorsáról előrelátóan már 1330-ban rendelkezett, és végakarata végrehajtójának a királyt jelölte meg. A vagyon nagyobbik részét özvegye örökölte, a kisebbik rész pedig két öccse között osztotta meg:
- Drugeth I. Miklós (a későbbi országbíró) kapott 8 várat a hozzájuk tartozó birtokokkal és lett a család gereni ágának alapítója,
- Drugeth II. János pedig a pontosabban meg nem nevezett (Nagy Iván) többit.
Rendelkezései ellenére halála után Nagy Lajos az átörökíteni szándékozott vagyon nagyobbik részét elkobozta.[1]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 800. o. ISBN 963-85773-2-0
- ↑ Rázsó Gyula: A magyar feudális hadsereg fénykora. 1. Hadseregreform és hódító kísérletek a XIV. században (1301–1382). In: Borus József (szerk.), 1985: Magyarország hadtörténete I. A honfoglalástól a kiegyezésig. Második, javított kiadás, Zrínyi Katonai Kiadó.
- ↑ Zubánics László, 2017: ISMERETLEN MOZAIKKOCKÁK A HOMONNAI DRUGETH CSALÁD TÖRTÉNELMÉBÕL. HOMONNAI DRUGETH BÁLINT ÉLETE ÉS POLITIKAI PÁLYÁJA. Együtt, 19. évf.
Források szerkesztés
- Nagy Iván: Nagy Iván: Magyarország családai III. Drugeth család (Gereni és homonnai †)
- MÉL: Arcanum: Drugeth Vilmos, homonnai