Júlialepke

rovarfaj
(Dryas (lepke) szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 9.

A júlialepke (Dryas iulia) a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába és a helikonlepkék (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó faj.

Júlialepke
Felülről
Felülről
Alulról
Alulról
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Helikonlepkék (Heliconiinae)
Nemzetség: Helikonlepke-rokonúak (Heliconiini)
Nem: Dryas
Hübner, 1807
Faj: D. iulia
Tudományos név
Dryas iulia
(Fabricius, 1775)
Szinonimák

A nem szinonimái:

  • Alcionea Rafinesque, 1815
  • Colaenis Hübner, 1819

A faj szinonimái:

  • Papilio iulia Fabricius, 1775
  • Dryas julia (Fabricius, 1775) (lapsus)[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Júlialepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Júlialepke témájú médiaállományokat és Júlialepke témájú kategóriát.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása

szerkesztés

A júlialepke előfordulási területe Dél- és Közép-Amerika. Brazíliától Texas déli részéig, valamint Floridáig sokfelé megtalálható. Nyáron akár Nebraska keleti részéig is elkóborol.

A lepkeházak egyik kedvelt faja, mivel egész nap tevékeny.

Mivel nagy előfordulási területe van, számos alfaja alakult ki:[2]

  • Dryas iulia alcionea (Cramer, 1779)
  • Dryas iulia carteri (Riley, 1926)
  • Dryas iulia delila (Fabricius, 1775)
  • Dryas iulia dominicana (Hall, 1917)
  • Dryas iulia framptoni (Riley, 1926)
  • Dryas iulia fucatus (Boddaert, 1783)
  • Dryas iulia iulia (Fabricius, 1775)
  • Dryas iulia lucia (Riley, 1926)
  • Dryas iulia largo Clench, 1975
  • Dryas iulia martinica Enrico & Pinchon, 1969
  • Dryas iulia moderata (Riley, 1926)
  • Dryas iulia nudeola (Bates, 1934)
  • Dryas iulia warneri (Hall, 1936)
  • Dryas iulia zoe Miller & Steinhauser, 1992

Megjelenése

szerkesztés

Szárnyfesztávolsága 82–92 milliméter. Mindkét nemű példány narancssárga színű, fekete mintázattal; azonban a hím színei élénkebbek. Habár ez a rovarfaj ártalmatlan, színei mérgező fajokat utánoznak, emiatt a madarak békén hagyják.[3]

Életmódja

szerkesztés

Gyors repülő. A nyíltabb tisztásokat és erdőszéleket részesíti előnyben, de az erdőkbe is behatol. Az imágó a Lantana-fajok és a Scandix pecten-veneris nektárjával táplálkozik, az ásványokat és sókat a teknősök és a kajmánformák (Caimaninae) könnyeiből szerzi meg.[4] A hernyó a különböző golgotavirágok (Passiflora) leveleit fogyasztja.

  1. Lamas, G. (editor) (2004). Atlas of Neotropical Lepidoptera. Checklist: Part 4A. Hesperioidea - Papilionoidea. ISBN 978-0-945417-28-6
  2. Dryas iulia, funet.fi
  3. Pinheiro, Carlos E. G. (1996): Palatability and escaping ability in Neotropical butterflies: tests with wild kingbirds (Tyrannus melancholicus, Tyrannidae). Biological Journal of the Linnean Society|Biol. J. Linn. Soc. 59(4): 351–365. doi:10.1111/j.1095-8312.1996.tb01471.x (HTML abstract)
  4. Patrick Barkham and Camilla Turner guardian.co.uk, Wednesday 6 April 2011, http://www.guardian.co.uk/environment/2011/apr/06/sensational-butterflies-natural-history-museum

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dryas iulia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
  • Butterflies and Moths of North America (BMNA) (2008). Julia Heliconian. Hozzáférés ideje: 2008-AUG-14.
  • Miller, L. D. & Miller, J. Y. (2004). The Butterfly Handbook: 115. Barron's Educational Series, Inc., Hauppauge, New York. ISBN 0-7641-5714-0
  • Hübner, 1807, Samml. Exot. Schmett. 1: pl. 43
  • Lamas, Gerardo, 2004, Atlas of Neotropical Lepidoptera; Checklist:Part 4A; Hesperioidea-Papilionoidea